Alfa generáció

Köszönni nem tud, de nem baj – a legifjabbak átírják a mi valóságunkat is 

Nemrég egy munkaerőpiaci konferencián vettem részt, ahol a toborzásokat végző HR-szakemberek és a különféle cégek vezérigazgatói fókuszában a Z-gen állt. Tekintve, hogy az alfa-generáció tagjai két éven belül belépnek a munkaerőpiacra, ők is szóba kerültek, és a nagyon érdekes konklúzió kerekedett ki: a hierarchiára épülő vertikális kommunikáció lassan eltűnik, helyét a horizontális kommunikáció veszi át. De mit is jelent ez?

Bölcsődei nevelő: “Első dolguk, miután betették a gyereket a babakocsiba, hogy elé rakják a képernyőt”

Az biztos, hogy nem egyszerű ma kisgyerekes szülőnek lenni. Mert ami megkönnyítheti a szülőséget, az egyben meg is nehezíti: a rengeteg digitális tartalom, amitől már azok a szülők sem mindig képesek elkülöníteni a gyereküket, akik a kütyümentes nevelés hívei, nyilvánvalóan hatással lesz a kicsik fejlődésére. Az alfageneráció ebbe nő bele, de azért egyáltalán nem mindegy, hogy bizonyos életkorokban milyen ütemben terhelődik a gyerekek idegrendszere.  
alfa generáció

„Régen minden jobb volt” – Az alfa-generáció sem rosszabb, csak más

Bezzeg a mi időnkben! Öten táncoltunk egy ócska Trabant hátsó ülésén menet közben, és két pofára ettük a mosatlan szamócát a szomszéd kertjéből, mocskos kézzel… nem is volt soha semmi bajunk! Nem jártunk méregdrága nyári táborokba, hanem a parkban fociztunk naphosszat, kulccsal a nyakunkban... – évről-évre napvilágot látnak hasonló nosztalgikus megemlékezések, nem ritkán futótűzként terjedő mémek formájában. De vajon valóban jobb volt a 70-es, 80-as években gyereknek lenni, mint manapság?