– Amikor várandós voltam a lányommal, csak halványan voltam tudatában annak, hogy ő majd bizony rendetlen lesz. A korai csecsemőkora körüli boldog ködben egyáltalán nem zavartak a félig üres pelenkás dobozok és az alig bezárható teli fiókok látványa. Ó, milyen naiv voltam akkor – kezdi vallomását egy anya. – Ahogy oviba ment, beléptünk a „csecsebecse lány” korszakába. Nemrég tanultam meg ezt a kifejezést egy Instagram-videóból, ahol egy anyuka végigmutatta 5 éves lánya szobáját. Mindenhol holmik hevertek vagy gondosan voltak kirakva: állatfigurák, gyöngykarkötők, kulcstartók, minitáskák. Azonnal ismerős volt a látvány. Igen, nekem is olyan lányom van, aki minden apróságot, csillogó vagy kedves tárgyat megtart, olyan nosztalgiával, mint egy sokkal idősebb ember.
Olyan, mintha egy kalózzal élnél együtt. A kincsei úgy vannak szétszórva a házban, mint az elrejtett aranyládák, növények mögé, szék mögé dugva – arra várva, hogy (általa) újra megtalálja őket, vagy hogy (mi) rálépjünk. A lányom másképp nevezi a csecsebecséit: „kollekcióknak”. Halmokba rendezi őket minden szabad felületre. Egy külső szemlélőnek – így nekünk is – random kacatoknak tűnnek, amiket azért szedett össze, mert éppen útjába kerültek.
De Alma módszeresen rendezi őket, egy saját belső logika szerint. Nem ismerem a gondolatmenetét, de ez számára semmit nem tesz kevésbé valódibbá. És az elmúlt két évben annyi cuccot gyűjtött össze, hogy már azt is elfelejtettem, ezek nagy része hogyan került a házunkba.
Bár az otthonunk minden helyisége a kincsei lerakóhelye lett, mégis élvezem, és megnyugtat ez a tulajdonsága. Mindössze 4 éves, de már most figyel a részletekre, és képes értéket találni a legapróbb dologban is. Őszintén szólva, nagyszerű ízlése van. Igen, az a Hello Kitty kulcstartó kék kimonóban, amit a nagymamád talált egy benzinkúton, teljesen megéri, még akkor is, ha még tíz évig nem lesz kulcsod hozzá!
A lecke számomra? Amit ő értékesnek lát, nem feltétlenül ugyanaz, mint amit én. A saját személyiségét építi, függetlenül tőlem – és ez most éppen azt jelenti, hogy rajong a csecsebecsékért.
Miért fontos a gyerekeknek a gyűjtögetés?
A gyerekek számára a gyűjtögetés – legyen az kavics, kagyló, termés vagy akár apró kincs – nemcsak játék, hanem egy természetes tanulási folyamat is, aminek több fontos szerepe van a fejlődésükben. Az ilyen gyűjtemények kialakítása izgalmas felfedezés számukra: maga az új darabok keresése és megtalálása önmagában motiváló, és segít, hogy a gyerekek jobban megismerjék a körülöttük lévő világot.
A különböző tárgyak gyűjtése közben fejlődik a megfigyelőképességük, a kategorizálási és rendszerezési készségük, és még önmagukról, érdeklődési körükről is sokat tanulnak, hiszen a gyűjtemény gyakran tükrözi azt, mi érdekli őket igazán. Emellett a gyűjtögetés érzelmi és pszichológiai szempontból is értékes lehet. A gyűjtött “kincsek” komfortérzetet adnak a gyerekeknek, biztonságérzetet nyújtanak, és segítik őket abban, hogy kezükben legyen a kontroll egy számukra fontos területen, ami különösen megnyugtató lehet számukra. Ez az önálló értékválasztás és rendezgetés az önazonosság kialakulását is támogatja, hiszen a gyerekek így tanulnak meg dönteni arról, mi fontos számukra, és mi az, amit érdemes megőrizni.
Kapcsolódó cikkek
