Tavaly októberben jelent meg az Egészségügyi Közlönyben a császármetszés új magyar szakmai irányelve, amelyet széles szakmai kör bevonásával dolgoztak ki. A dokumentum szülész-nőgyógyászok, neonatológusok, altatóorvosok, védőnők, háziorvosok és jogászok együttműködésével készült, és több olyan új elemet tartalmaz, amelyek a következő években érdemben alakíthatják át a hazai szülészeti gyakorlatot, írja az Economx.
Az egyik legfontosabb változás, hogy az irányelv indokolt esetekben lehetőséget ad az úgynevezett „császármetszés anyai kérésre” alkalmazására. Ez azt jelenti, hogy megfelelő körülmények között az anya maga is kérheti a műtéti szülést. A szabályozás ezzel a nemzetközi gyakorlatot követi, ugyanakkor egyértelműen rögzíti: a császármetszés nem válhat rutinszerű megoldássá. A döntés csak részletes, objektív és dokumentált tájékoztatást követően, közös mérlegelés eredményeként születhet meg, amikor az anya tisztában van a beavatkozás rövid és hosszú távú kockázataival.
Az új irányelv bevezeti a Robson-féle szemléletet is, amely a császármetszések arányának objektív elemzését és az intézményi gyakorlatok összehasonlítását teszi lehetővé. A Robson-klasszifikáció tíz, egymást kizáró csoportba sorolja a várandós nőket a szülés előzményei, a magzat fekvése, a terhesség időtartama, a többes terhesség és a szülés megindulásának módja alapján. Ez nemcsak az összesített arányok vizsgálatát segíti, hanem azt is megmutatja, mely csoportokban indokolatlanul magas a műtéti szülések aránya.
A szemlélet célja nem önmagában a császármetszések számának csökkentése, hanem az átláthatóság növelése, az intézményi audit és a szakmai döntések megalapozottságának erősítése. A strukturált adatgyűjtés és elemzés révén pontosabban feltárhatók az intézményi különbségek és a rutinszerű gyakorlatok.
Az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult a hazai szülészeti környezet. A nők jellemzően későbbi életkorban vállalnak gyermeket, egyre gyakoribbak a társbetegségek, valamint a lombikprogramok elterjedése miatt nőtt az ikerterhességek aránya is. Ezek a tényezők erősítették a defenzív orvoslást, ami hozzájárult a császármetszések számának emelkedéséhez.
A legfrissebb adatok szerint 2024-ben Magyarországon a szülések több mint 41 százaléka végződött császármetszéssel, ami folyamatos növekedést jelent az előző évekhez képest. Nemzetközi összevetésben is jelentős eltérések láthatók: míg egyes országokban az arány jóval alacsonyabb, másutt – például Törökországban – kiugróan magas. Az új irányelv célja nem az azonnali csökkentés, hanem a hosszú távú szemléletváltás és a gyakorlat kedvezőbb irányba terelése.
A dokumentum egyértelműen támogatja a hüvelyi szülést, és rögzíti, hogy császármetszésre akkor kerüljön sor, ha orvosi szempontból egyértelműen előnyösebb mind az anya, mind a magzat számára. Több, korábban rutinszerűen alkalmazott indikációt újraértékel, például koraszülés, medencevégű fekvés, méhen belüli sorvadás vagy előző császármetszés esetén.
Kiemelt szerepet kap az előző császármetszést követő hüvelyi szülés lehetősége is, amennyiben a körülmények ezt lehetővé teszik. A cél az, hogy a szakemberek strukturált, bizonyítékokon alapuló döntéshozatalt alkalmazzanak, a Robson-klasszifikáció segítségével mérlegelve a kockázatokat és előnyöket.
Az irányelv nem merev tiltásokat vezet be, hanem mérlegelési szempontokat ad a nehéz esetekre, például medencevégű fekvés, extrém koraszülés vagy mélyen fekvő lepény esetén. Ez a megközelítés figyelembe veszi az intézményi adottságokat, a szakmai tapasztalatot és a hazai jogi környezetet is, miközben jogi és etikai védelmet nyújt a szakembereknek.
Az anya döntési joga az új szabályozás szerint részletes tájékoztatáson és közös döntéshozatalon alapul. A császármetszés lehetséges kockázatait világosan kommunikálni kell, hogy a várandós nő tudatos, informált döntést hozhasson. A dokumentum nem idealizálja sem a műtéti, sem a hüvelyi szülést, hanem objektíven mutatja be a lehetséges szövődményeket és a jövőbeni terhességekre gyakorolt hatásokat.
Bár rövid távon nem várható látványos csökkenés a császármetszések számában, az irányelv jelentős lépést jelent a szülészeti minőségfejlesztés, az átláthatóság és a szakmai standardok erősítése felé. Hosszú távon a cél az, hogy a császármetszések aránya stabilizálódjon, és a döntések következetesen szakmai, auditált alapon szülessenek meg.
Kapcsolódó cikkek
