Három lánytestvér egy hajnali órán kivetette magát kilencedik emeleti erkélyükről Indiában. Tettüket nyolcoldalas búcsúlevélben indokolták, amelynek lényege az volt, hogy magányossá és boldogtalanná váltak, miután édesapjuk eltiltotta őket egy bizonyos „koreai szerelmi játéktól” – írta meg a New York Post.
Hogy mit érez a szülő, ha egy ilyen hírt olvas? A szíve összeszorul, de mellé bekúszik egy másik érzés is, ami már-már büszkeségnek is beillik:
velünk ez nem történhet meg!
Mert mi okosan és okosnak neveltük a gyerekeinket, ők tudják, mit szabad, mit nem.
De tényleg így van ez? A család szabályai, határai valóban mindig felülírják a barátok által felvetett csínyeket, a szerelem csábításait, a felnőttség vonzását? Már amiatt is kizárólag ’nem’ lehet a válasz, ha visszagondolunk saját kamaszéveinkre. Az őrült tempóban száguldó világ pedig újabb és újabb, ráadásul egyre extrémebb kihívásokat dob ez elé az érzékeny korosztály elé.
Hogy tudjuk elérni, hogy jól válogassanak ebből?
Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni!
De főleg meghallgatni őket. Már eleve örülnünk kell, ha kamaszaink éppen kitüntetnek minket azzal, hogy valamit közölni óhajtanak, ezért ezekre a pillanatokra mindig legyünk nyitottak. Olykor fárasztó? Hát persze. Nem bírjuk az új kedvenc együttesét, érdektelennek találjuk a könyvet, amit olvas, legszívesebben kikapcsolnánk a sorozatot, amit elindított? Sokszor érezzük ezt, és akár el is mondhatjuk a véleményünket, de emellett nagyon fontos, hogy megtudjuk, neki mit ad, mi tetszik benne, melyik pontján találja el? Ez lehet ugyanis a kulcs, amely egyfelől megértést hozhat, másfelől ennek mentén tudjuk másfelé (is) terelgetni.
Rengeteg veszély leselkedik a kamaszokra – fotó: Getty Images
Az indiai történet előzményei például egészen a Covid-járványig vezetnek vissza. Az Új-Delhi külvárosában élő, jómódúnak nem mondható testvérek akkoriban ismerkedtek meg behatóbban a dél-korai kultúrával, ami teljesen elvarázsolta őket. Rajongtak a sorozatokért, a zenéért, a divatért, azért a csillogó életért, amit ezekből az élményekből elképzeltek maguknak. Ki látna ebben különösebb veszélyt? Kinek nem díszítették a falát poszterek? Ki ne szeretett volna izgalmas kalandokat tiniként?
St, tegyük fel magunknak a kérdést: ha csemeténk egy olasz sztárért van oda, és azt mondogatja, felnőttként ott fog élni, találunk-e ebben kivetnivalót? Alighanem bőszen bólogatunk a dolce vitára, és már látjuk is magunkat az itáliai családlátogatásokon.
Gondos szülő nyilván felhívja a figyelmet arra, hogy a ragyogó felszín mögött, a jól megtervezett, látványos tartalmakon túl létezik egy kevésbé izgalmas és színes valóság is. De nem biztos, hogy tetten tudjuk érni azt a mozzanatot, amikor be kell avatkoznunk. Amikor először közeledik a veszély. Amikor gyerekünk olyan manipulatív emberrel vagy helyzettel találkozik, ami a későbbiekben a vesztét okozhatja.
Hogy az indiai testvérek mikor és hogyan vonódtak be abba a digitális játékba, ami végül az öngyilkossághoz vezetett, nem tudni pontosan. Annyi bizonyos, hogy édesapjuk telefonján csatlakoztak a követőkhöz, aki azonnal letiltotta őket, amikor észrevette, hogy lányai rabjává váltak ennek a programnak. Legjobb belátása szerint cselekedett, megtette, amit első körben eredményesnek gondolt. Sajnos azonban nem mindig a teljes megvonás a megfelelő reakció – és ami ennél is riasztóbb, hogy valójában nincs is általános, mindenkire igaz megoldókulcs.
Noha az okostelefonok és a kizsákmányoló jellegű online játékok elterjedése arra késztette az Egészségügyi Világszervezetet (WHO), hogy 2019-ben felvegye a videójáték-függőséget a Betegségek Nemzetközi Osztályozása adatbázisába, ez önmagában nem jelent semmit. Nem ad receptet a gyógyuláshoz. Azért nekünk kell tennünk.
Félelmetes a gondolat, hogy gyerekeinket nem tudjuk megvédeni minden rájuk leselkedő bajtól, de ha kapcsolatunk őszinteségen alapul, már tettünk értük (és magunkért is) valamit. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a legbizalmasabb viszonyban is maradhatnak apró titkok, amelyekről nem fogunk tudni, és ez így is van jól. Egy reményünk lehet: hogy a „velünk ez nem történhet meg” érzést odafigyelő, gondos nevelésre alapozzuk.
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély-számot! Krízishelyzetben lévő gyermek esetében kérjen segítséget a mobilról is ingyenesen elérhető 116-111 telefonszámon, vagy online chat-en!
Kapcsolódó cikkek
