A Telex.hu értesülései szerint a kislányt szerencsére idejében megtalálták a szülei, így segítséget kérhettek és meg tudták menteni az életét.
A diáklányt, akit az osztálytársai rendszeresen bántalmaztak verbálisan, mentőhelikopterrel szállították kórházba. A Baranya Vármegyei Rendőr-főkapitányság a történtekkel kapcsolatban azt közölte, hogy bejelentés érkezett hozzájuk, ezért az iskolában adatgyűjtést végeztek.
Ezek alapján számukra hivatalból üldözendő jogsértés gyanúja nem merült fel, azonban tájékoztatták a helyi családsegítő szolgálatot.
Dr. Árvainé Koczok Márta tanácsadó szakpszichológus és relaxációs terapeuta úgy véli, hogy az iskolai bántalmazás kapcsán nagyon sok múlik rajtunk, felnőtteken, szülőkön: „Az elsődleges mintát mi szolgáltatjuk, és ha már óvodás korban azt hallja és látja egy gyermek a felnőttektől, hogy ez vagy az a társa idegesítő, neveletlen, beteg és hasonlók, akkor ő is így fog hozzáállni, akkor is, ha valójában nem érti, hogy miről van szó.”
Mint a szakértő korábban elmondta, a kisebbek óvodásként még nem érzik zavarónak ezeket a különbségeket, sőt sok esetben egészen kamasz korukig úgy fogadják el egymást, ahogy vannak, mivel számukra ez a természetes. A kiközösítés azonban nem feltétlenül életkorfüggő: „Általánosságban azért elmondható, hogy 6-8 éves kortól kezdődik a gyerekeknél, ám azoknál, akinek a szülei nem elfogadóak, hamarabb, már az óvodában megjelenhet.”
Márta kiemelte, hogy az iskolásba kerülve a gyermekek szinte azonnal azzal szembesülnek, hogy értékelik őket, nemcsak azt, ahogyan tanulnak, hanem azt is, hogyan viselkednek. A magatartásról alsó tagozatban napi szinten visszajelez a legtöbb pedagógus, melyből a gyerekek jól látják, ki milyen gyerek. Jól látszik, hogy itt is nagyon sok múlik a pedagógiai értékelésen, de emellett nagyon erős a szülői vélemény is.
Így érzi magát a kirekesztett
Ha a pszichológus csak egy szóval válaszolhatna a kérdésre, az az lenne: borzasztóan! Szerencsére azonban nem kellett itt megállnia. „Sajnos egyre több ilyen eset van, és azt kell mondanom, egyre kegyetlenebbek, könyörtelenebbek a gyerekek egymással. A gyermek szenved, eleinte el-elmondja a szülőnek, vagy a pedagógusnak, hogy bántják, piszkálják, nem veszik be a játékba, de mikor sorozatosan azt tapasztalja, hogy semmi sem változik, sőt egyre rosszabb a helyzet, akkor elkeseredik.
S hogy miként folytatódik egy ilyen szomorú történet? „Van, aki támadóállásba helyezkedik, és ha őt bántják, ő is bánt. Mások befelé fordulnak, szoronganak, betegek lesznek, sokat hiányoznak – így menekülnek ki ezekből a helyzetekből. Összességében elmondható, hogy ezeknek a gyermekeknek az önbizalma, önértékelése jelentősen csökken. Ha pedig elhúzódik ez az állapot, az bizony komoly szorongásos és depressziós zavarokhoz is vezethet. Tehát mindenképp komolyan kell venni és zéró toleranciát képviselni ezzel szemben” – hangsúlyozta a helyzet komolyságát a szakpszichológus.
A bántalmazott gyerekek szülei is nagyon szenvednek. Többek között azért, mert nem tudnak érdemben segíteni. „Ha bemennek „intézkedni”, az sokszor csak olaj a tűzre, és a gyerekek még jobban cukkolhatják az áldozatukat. Másrészről keresik az okokat, és néha ők is szapulják a gyermeküket, miért olyan nyámnyila, miért nem védi meg magát. Ezzel elindul egy olyan folyamat, amikor a gyermek kezdi azt érezni, hogy egyedül marad, nem tud neki senki sem segíteni. Én mindig azt erősítem a szülőkben, hogy nem szabad hagyni, hogy gyermekünk folyamatos kiközösítésnek vagy bántásnak legyen kitéve, de nem az a megoldás, hogy bemegyek és „elintézem” a zaklatókat. Nagyon fontos, hogy a gyermek támogatásban, segítségben részesüljön, ugyanakkor fontos a másik oldal (a zaklatók) vizsgálata, megsegítése is. Erre a legjobb, ha a szakember a helyszínen van, az intézményi pszichológus azonnal segíthet” – tette még hozzá.
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
