(Kép forrása: Getty Images)
A babák már az anyaméhben, körülbelül a nyolcadik-kilencedik hónapban reagálni kezdenek a zenére, amint azt a szívverésük és mozgásuk változásai is jeleznek, idézi a Guardian Dr. Roberta Bianco, a római Olasz Műszaki Intézet kutatóját, a kutatás első szerzőjét.
„Azt már korábbi kutatások is kimutatták, hogy a zenei memória egyes aspektusait az anyaméhből hozhatjuk magunkkal” – tette hozzá. Azonban az eddig nem volt tisztázott, hogy a zene különböző aspektusait mennyire mélyen dolgozza fel az ennyire fiatal babák agya. Az új tanulmány azt sugallja, hogy az újszülöttek képesek érzékelni és megjósolni a ritmussal kapcsolatos mintákat, viszont a dallammal kapcsolatos mintázatokat nem.
Bianco elmondása szerint korábbi, makákó majmokkal készült tanulmányok is hasonló eredményre utaltak: a makákó majmok is nagyobb érzékenységet mutattak a ritmikus mintákra, mint a dallamos mintázatokra. „Úgy tűnik, a ritmusérzék nagyon ősi hallási képességekre épül, amelyek más főemlősöknél is megvannak, míg a dallamérzékelés az emberi agy sajátosságaitól függ, melyek a születés utáni tanulással alakulna ki” – mondta Bianco, aki szerint a ritmus a biológiai eszköztárunk része lehet, míg a dallam valami olyan, amit később fejlesztünk ki.
A babák tudják követni és megjósolni a ritmus mintáit
A Plos Biology folyóiratban publikált tanulmányukban Bianco és munkatársai leírják, hogy elektroenkefalográfia (EEG) segítségével mérték fülhallgatót viselő alvó újszülöttek agyi aktivitását. A babáknak véletlenszerű sorrendben játszottak le Bach zeneműveket, valamint olyan változatokat, ahol összekeverték a hangmagasságokat és a hangok ütemét. Majd számítógépes modellekkel becsülték meg, hogy mennyire meglepőek az egyes hangok egy darabban, a zene előző ritmikája vagy dallami szerkezete alapján. Ezt követően 49 újszülött EEG-jeleit elemezték, hogy megnézzék, tükröződnek-e az agyi aktivitásukban a meglepő hatások.
A kutatók úgy találták, hogy az eredeti zenék ritmusának meglepő hatásai valóban megjelentek a reakcióban, ami arra utal, hogy a babák képesek követni és megjósolni a ritmikus mintákat a valódi zenében – a dallamok esetében azonban nem ez volt a helyzet. Továbbá, ha az összekevert zenéket nézték, az újszülöttek agyi aktivitása nem tükrözött reakciót a meglepő hatásokra, sem a ritmusnál, sem a dallamnál. „Mivel a hangmagasságok sorrendje és az időintervallumok véletlenszerűek voltak egy darabon belül, az agy nem tud szabályosságokat felismerni, amelyekre elvárásokat építhetne” – mondta el Bianco, aki szerint az eredmények arra utalnak, hogy az emberi agy biológiailag úgy van hangolva, hogy előrejelzéseket alakítson ki zenehallgatás közben, különösen a ritmussal kapcsolatban. Ezek magukban foglalják a zenében lévő minták észlelését és annak megtanulását, hogy ezek a minták hogyan bontakoznak ki az idő múlásával.
Bianco szerint az újszülöttek ilyen képességei valószínűleg nagyon alapvető biológiai és érzékszervi tapasztalatokban gyökereznek. „Születés előtt a magzati környezetet szabályos ritmusok uralják, mint például az anya szívverése és a járásához kapcsolódó ismétlődő mozgás” – mondta és hozzátette, hogy az ilyen ritmusok korai időérzékelést és kiszámíthatóságot adhatnak az agynak.
Kapcsolódó cikkek
