Kisgyerek

Sokkoló számok: a magyar óvodások 80 százaléka naponta használ okoseszközt

A magyar óvodások többsége naponta használ okoseszközt, sok gyerek már saját telefont kap. Szakértők szerint a túlzott képernyőidő figyelemzavart, beszédfejlődési gondokat és mentális problémákat okozhat – a megoldás a tudatos korlátozás és a szülői példa.
2026. Február 10.
telefonozó kisfiú

(Kép forrása: Getty Images)

Óvodások okoseszközök használata: a döntő többség naponta használja

Sokkoló számokkal indult a Digitális Gyermekjóllét Konferencia: a magyar óvodások 80–90 százaléka naponta használ okoseszközt, egy másfél éves gyerek pedig átlagosan másfél órát tölt képernyő előtt, írta meg a Qubit. A szakemberek szerint nem tiltásra, hanem tudatos, közösen kialakított szabályokra és erős szülői mintára van szükség, különben a digitális tér a gyerekek fejlődésének rovására mehet.

Egyre korábban kezdődik a képernyőhasználat

„Egy másfél éves gyerek átlagosan napi másfél órát tölt a képernyők előtt ma Magyarországon.”
„Az óvodások 80-90 százaléka mindennap használ valamilyen okoseszközt.”
„A hároméves gyerekek 4,5, a hatévesek 11 százalékának van már saját okostelefonja.”

Ezek az adatok a budapesti Digitális Gyermekjóllét Konferencián hangzottak el, ahol döntéshozók, pedagógusok és kutatók keresték a választ arra, hogyan hat a túlzott eszközhasználat a legkisebbekre. A tapasztalatok szerint a digitális ingeráradat figyelemzavarhoz, beszédértési és beszédfejlődési nehézségekhez vezethet, miközben a gyerekek kevesebbet mozognak, kevesebb időt töltenek a családdal – sőt még unatkozni sincs idejük, pedig ez a kreativitás fontos forrása.

A szakértők abban egyetértettek: az okostelefonok korai jelenléte kockázatos a fejlődésre és a személyes kapcsolatokra nézve.

Tiltás helyett tudatos keretek

A minisztérium országos edukációs kampányt és egy „100+1 Tipp” gyűjteményt indítana a képernyőidő csökkentésére. Bár az iskolai telefonkorlátozások eredményesek lehetnek, a konferencia fő üzenete inkább a tudatos használat volt: a szabályokat a családoknak közösen kell kialakítaniuk.

Az EduTech ajánlásai elsősorban a 0–9 éves korosztályra fókuszálnak. A szakemberek szerint a 10 éves kor vízválasztó, ekkor kapják meg sokan az első saját eszközüket. A szülők gyakran tanácstalanok, milyen határokat szabjanak, ezért praktikus útmutatókkal és kérdéslistákkal segítik őket. Közben iskolai tananyag és mérőeszköz is készül a digitális problémák feltérképezésére.

Függőség és mentális terhek

A felmérések szerint a gyerekek több mint felének van nyilvános közösségimédia-fiókja, ami online zaklatásnak és visszaéléseknek teheti ki őket. Sok gyerek már megtapasztalta, hogy nem tudja letenni a telefonját, de erről nem beszél a szülőknek.

„Tanárként is ötször nyúltam a telefonomért 15 perc alatt” – idézte fel egy pedagógus tapasztalatát egy szakértő, jelezve: a függőség a felnőtteket is érinti. A gyerekek pedig a látott mintát követik.

A Bethesda Gyermekkórház vezetője arról beszélt, hogy egyre több fiatal szorul pszichiátriai segítségre függőség, testkép- és mentális zavarok miatt. Szerinte nem maga a képernyő a gond, hanem amit elvesz: az alvást, a mozgást, a valódi kapcsolatokat és az unalom idejét. Az egyszerű családi szabályok – például képernyőmentes étkezés vagy lefekvés előtti eszköztilalom – sokat számíthatnak.

A legkisebbek is érintettek

Az óvodapedagógusok szerint a probléma már csecsemőkorban kezdődik: a szülő a telefonját nézi szoptatás közben, a babakocsiban tablet van a gyerek előtt. Az offline figyelem hiánya az alapkapcsolatok minőségét rontja.

Ugyanakkor léteznek működő alternatívák. Van iskola, ahol a diákok és családjaik tudatosan minimalizálják az eszközhasználatot, és a pedagógusok szerint ez az idegrendszeri és tanulási fejlődésben is látszik. A tapasztalatuk: bőven elég később, nagyobb korban megtanulni az okoseszközök használatát.

Közös felelősség

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a digitális világ gyorsabban változik, mint ahogy alkalmazkodni tudnánk. A legtöbben még fizetnének is azért, hogy ne létezzenek a közösségi platformok – ez jól mutatja a túlterheltséget.

A konszenzus egyelőre óvatos: a túlzott használat valószínűleg káros, a megoldás pedig nem a teljes tiltás, hanem az észszerű korlátozás, a tudatos jelenlét és a hiteles szülői példa lehet.