Az úgynevezett silent bookra még nem találtak ki frappáns magyar nevet, de alapvetően olyan (gyerek)könyvet jelent, amelynek története kizárólag a hiányzó szöveges részeket is helyettesítő képek segítségével érthető meg. Vagyis a silent book szavak nélküli képeskönyv.
Egy ilyen könyvet hajlamosak lehetünk automatikusan babáknak való “első könyvként” azonosítani, ezzel azonban igencsak mellélőnénk. A silent bookoknak (amelyekből Magyarországon is egyre több jelenik meg) angol nyelvterületen már igen terebélyes a szakirodalma, és egy valamit minden vonatkozó írás kiemel: ezek a könyvek a gyerekek lényegében bármilyen korosztálya számára melegen ajánlhatóak – azok számára pedig különösen nagy segítséget jelenthetnek, akik épp az olvasástanulás kezdeti szakaszában járnak (itt és itt például alapvetően az oktatásban, kisiskolások számára hasznosítható eszközként tárgyalják.)
- Kapcsolódó: Mit olvassunk a gyereknek?
Aktív szülő, aktív gyerek
Egy silent book közös olvasás és önálló lapozgatás esetén is komoly lehetőségeket rejt magában. Az elsőnél érdemes észben tartani (figyelemmel aktuális fáradtsági szintünkre), hogy az ilyen könyvvel való kezdeti ismerkedés a szokásos mesekönyveknél tapasztaltnál jelentősebb szintű aktivitást követel meg a szülőktől – cserébe azonban a silent book a gyerekek fantáziáját is alaposabban meglódíthatja.Mindkettő okát könnyű megérteni. A silent bookokban nincsenek mondatok, nincs narráció, vagyis ebben az esetben a szülőknek és a gyerekeknek is igen alaposan kell tanulmányozniuk az illusztrációkat, utána pedig önállóan kell ezek alapján egy történetet összeállítaniuk annak megannyi elemével: párbeszédekkel, leírásokkal, a környezet ábrázolásával együtt – szabadon megválasztható részletezettséggel. Egy silent book esetében például már a kötetcímre és a borítóra is (két olyan részletre, amelyről figyelmünk sok mesekönyv esetében gyorsan továbbszökik) érdemes nagyobb figyelmet fordítani, mert sokat segíthetnek a történet megformálásban.Mivel jóval kevésbé vagyunk ilyenkor egyetlen előre meghatározott interpretációhoz kötve, lehetőségünk nyílik rá, hogy sokkal többet beszéljünk a részletekről a gyerekünkkel, hogy közösen értelmezzük, megvitassuk, továbbgondoljuk ezeket. Ezzel egyfelől a képek olvasásának összetett gyakorlatát fejleszthetjük, hiszen a gyerekek így megtanulhatják, hogy milyen sok információt hordozhatnak egy ábrázolás vizuális részletei (a színek, a formák, a megrajzolt gesztusok és mimika, az ábrázolt elemek elrendezése, a keretezés). Közben pedig valószínűleg jóval többet beszélünk – hiszen rá vagyunk úgyszólván kényszerítve -, változatosabb szóhasználattal élünk, mint sok hagyományosabb illusztrált mesekönyv esetében ebben a korai (kisiskolás korig nyúló) életszakaszban, ami előnyös hatást gyakorol a gyerekek nyelvi képességeire.Nem biztos, hogy egy gyereknek szüksége van rá, de a szülők ilyenkor rámutathatnak ok-okozati összefüggésekre, és számos kérdéssel segíthetik, hogy koherens történetet tudjon összeállítani (amely a silent bookok esetében az újraolvasás során akár meg is változhat). Gondoljunk például ilyen kérdésekre:Mi történik a képen? Hogyan érzi magát egy adott szereplő? Vajon miért? Mit szeretne elérni a főhős? Hogyan próbálja elérni? Vajon még hogyan csinálhatta volna? Te hogyan csináltad volna? Mire gondolhat egy szereplő a képen? És miből tudhatjuk, hogy éppen erre gondol? Mit mondhat itt? Mi fog szerinted történni vele a következő oldalon?Az általában igen részletgazdag képek, valamint ilyen és ehhez hasonló kérdések segítségével egy gyerek megértheti, hogyan épül fel egy történet, mi a jelentősége egy elbeszélés elemei sorrendjének, miközben a kreativitása is fejlődik, hiszen számos részletet ő maga találhat ki. Ezzel együtt pedig a silent book azt is “megengedi”, hogy egyszerűen csak a képekre koncentráljunk: megkérhetjük például gyerekünket, hogy válassza ki, melyik volt a kedvenc rajza, és megbeszélhetjük vele, hogy mi ragadta meg elsősorban: a színek, a formák, a figurák, a humor, vagy valami egészen más?
Képektől mondatokig
A silent bookok másik nagy előnye, hogy mivel nincsenek bennük szavak, az olvasni még nem (vagy egyelőre nem elég biztosan) tudó gyerekek számára nincsenek olyan elemek benne, amelyekről úgy hiheti, hogy nem tudja majd önállóan, segítség nélkül megérteni. Ez egyfajta bizalmi viszonyt alapoz vagy erősít meg közte és a könyvek között, miközben növeli az önbizalmát is, ami aztán az új (olvasandó, leírandó) szavak esetében is előnyt jelenthet: hiszen ha azt éli meg, hogy egy képet alapos tanulmányozás után sikeresen képes értelmezni, akkor pozitív élményekkel felszerelkezve közelíthet később az elsőre sokszor úgyszintén érthetetlennek tűnő nyelvi elemek felé is.Egy vonatkozó amerikai tanulmánykiemeli, hogy a különféle nézőpontok önálló beazonosítása és értelmezése, az általános hangütés dekódolása bonyolult, de a silent bookok segítségével könnyen elsajátítható részképességei a szövegolvasásnak, szövegértésnek.A silent bookok ugyanis az ezeket önállóan kézbe vevő gyerekeket is mindenekelőtt arra inspirálják, hogy próbáljanak meg a látványból összefüggő, értelmes narratívát felépíteni, ami pedig egyébként (fogalmazások, saját élmények szóbeli vagy írásbeli visszaadása során) sok gyereknek nehézséget okoz ebben az életkorban. A tanulmányban egy másodikos osztály példáját idézik, ahol nyolc silent book feldolgozása után egy olyan feladatnál, amikor is komplett mondatokat kellett alkotni megadott képekhez, már sokkal jobban tudtak koherens történeteket megfogalmazni a gyerekek, mint előtte. Később pedig ez a tudás az íráshoz elengedhetetlen részkészségekhez is kapcsolódik, amilyen az ötletek elrendezése, a szóhasználat és a hangütés stabil megválasztása, valamint a nyelvtani szabályoknak is megfelelő mondatformálás.Ahogy mondani szokás, egy kép sokszor többet mondhat ezer szónál – de mint láthatjuk, meg is nyithatja az utat az ezer (majd újabb és újabb ezer) szó felé.
Kapcsolódó cikkek
