A gyereknevelés ma már nagyon más, mint harminc-negyven évvel ezelőtt volt. Hosszú utat tettünk meg elméletben és gyakorlatban egyaránt. Jó, hogy ma már rugalmasabbak vagyunk, jó, hogy igyekszünk partnerként kezelni a gyerekeket és pláne jó, hogy már nem feltétlen büntetéssel, szigorral, ne adj’ isten, pofonnal nevelünk. Ám a sok előrelépés mellett bizony el is hagytunk néhány dolgot, amit talán nem kellett volna. Lássuk, mit volna érdemes megtartani szüleink nevelési elvei közül a today.com szerint!
Az első helyre egymást tették
Egykor, nem is olyan régen a házasságot tekintették a legfontosabb kapcsolatnak a családban, minthogy ez volt mindennek az alapja. Aztán az elmúlt évtizedekben a szülők elkezdték gyermekeiket az univerzum központjaként kezelni. Persze, hogy fontosak a gyerekek, sokszor a legfontosabbak, de nem annak az árán, hogy közben elveszítsük egymást. Ha mindig csak a gyerekeknek kedvezünk, előbb-utóbb felborul az egyensúly. Ha a gyerekek félbeszakítanak, amikor a pároddal beszélgetsz, nyugodtan mondd nekik, hogy várniuk kell (hacsak nem vészhelyzetről van szó). A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy nem körülöttük forog a világ – különben később csalódások érik majd őket, és sokkal nehezebben lesznek boldogok.
Szabadon engedtek minket
Mi jut eszedbe, ha a gyerekkorod legszebb pillanataira gondolsz? Ugye, hogy csupa olyasmi, ami szabadtéren történt? Iskola után a téren, a parkban mászkáltunk a barátainkkal, beugrottunk vacsorázni, majd sötétedésig még csavarogtunk egy kicsit. Persze, mi is néztük a tévét olykor, de nem az volt az első a fontossági sorrendben.
A mai gyerekek naponta akár négy-öt órát is töltenek különféle képernyők előtt, és ebbe még nem is számoltuk bele a tanulás miatti kütyüzést. Ehhez képest a szabadban történő, úgynevezett strukturálatlan időtöltés egyre ritkább. Pedig a gyerekeknek nem kell sem sportpálya, sem úszómedence ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Csupán a jókedvükre és a képzeletükre van szükségük.
- Kapcsolódó: Van helye a kütyüknek?
Bíztak bennünk
A mai harmincasok-negyvenesek többsége egykor a kerékpárjával töltötte a legtöbb időt – meg persze a barátokkal. Jó messzire elkerekeztünk otthonról, és persze mobiltelefonnak még híre-hamva sem volt. Sötétedésig kint voltunk, és a szüleink csak nagyjából tudták, hogy hol voltunk. Manapság a szülők ezt nem merik megtenni, és talán igazuk is van. De azért egy kicsivel több bizalom nem ártana. Az igazság az, hogy a rettegett “gyerekrablásra” sokkal kisebb az esély, mint hogy valakit repülőgép-szerencsétlenségben veszítsünk el…
Nem akartak akadémikusokat nevelni
A hetvenes-nyolcvanas években a szülők a kreativitásra és a szociális készségek erősítésére helyezték a hangsúlyt – talán nem is tudatosan. Nem volt fontos a számukra, hogy a gyerekük legkésőbb nagycsoportban tudjon olvasni, viszont arra tanították őt, hogy legyen önálló és nyitott. A mai teljesítményorientált gondolkodásmód nem kevés szorongást okoz a gyerekeinknek.
Apropó, udvariasság
Ami a társadalmi készségek elsajátítását illeti, azzal bizony hadilábon állunk. A kiskamaszoknak persze sosem volt erőssége az udvariasság, mentségükre szóljon, hogy általában maguk is zavarban vannak a különféle közösségi helyzetekben. Általános, hogy a gyerekek csak követelnek, elvesznek akkor is, amikor már elvárható lenne egy kérem vagy egy köszönöm.
Közösen evett a család
A legtöbben persze törekszünk erre, csak nem mindig sikerül megvalósítani. Sokszor a rendszeres családi étkezésekben résztvevő gyerekek kevésbé szenvednek melankóliától, stressztől, depressziótól. Kevesebb a bűnözés, jobb a tanulmányi eredményük és javul a pszichológiai jólétük. Próbáljuk meg, hogy nem a vacsorát igazítjuk a programokhoz, hanem fordítva!
A gyerekek végeztek házimunkát
A gyerekmunkát természetesen nem támogatjuk, ám az, hogy a kicsik besegítenek
a házimunkába, nem ördögtől való dolog. Amikor mi felnőttünk, a szombat délelőtt mindig takarítással telt. Addig nem mehettünk sehova, amíg nem volt készen a szobánk, és nem végeztük el mindazt, amit anyukánk még ránk osztott. Súroltunk, porszívóztunk, felmostunk és ruhát hajtogattunk, és még csak nem is volt olyan szörnyű. A legtöbben ma jó, ha a szemét levitelét rá merik bízni a gyerekükre – pedig ők sokkal többre képesek!
A felnőttek fegyelmezték egymás gyerekeit
Mit tennél, ha a gyermeked barátja hisztirohamot kapna, esetleg meg is ütné a gyerekedet? Lehet, hogy elbizonytalanodnál, hiszen van, aki kikéri magának, ha rászólnak a gyerekére. Régen magától értetődő volt, hogy ha egy gyerek túllő a célon, bármelyik felnőtt helyreteheti.
Otthon tartották a szülinapi zsúrokat
Olyan jók voltak a partik! A szüleink mindent beleadtak tortával, pogácsával, sorversenyekkel és ‘ki mit tuddal’… Nem bérelték ki a helyi trambulinparkot, nem hívtak bohócot és profi fotóst. Mégis jól éreztük magunkat!
Az egyszerű dolgok a legjobbak
A napjainkban az volt a legjobb, hogy egyszerűek voltak. Nem rohantunk úszásról zongoraórára, majd táncra, nyáron nem vittek minket Disneylandbe és nem volt saját tabletünk (persze akkor még nem is volt…). Viszont használtuk a fantáziánkat, és jól boldogultunk ezekben a kiszámítható, nyugodtabb, nem túlzsúfolt hétköznapokban.
A gyerekeink bizony ma is boldogulni fognak, akkor is, ha nem nyújtunk nekik mindent ezüsttálcán. Nem kell, hogy mindenben a legjobbak legyenek, sőt, talán egyben sem muszáj. Nem baj, ha néha megsérülnek, esetleg összetörik a szívüket. Mert az élet ebből is áll, így tanulnak, így fejlődnek. És mindez együttérzésre, kitartásra, kedvességre és szeretetre tanítja őket.
Kapcsolódó cikkek
