Nem rosszaságból teszi! (Forrás: Getty Images)
Miért vág folyton mások szavába a gyerek?
A legtöbb szülő ismeri azt az érzést, amikor egy fontos telefonhívás vagy beszélgetés közepén a gyermeke sürgősen mondani akar valamit. Sokszor úgy tűnhet, mintha nem érdekelné, hogy mások éppen beszélnek, vagy mintha szándékosan akarná magára vonni a figyelmet. Néha tényleg baromi bosszantó, és nem is értjük, miért csinálja. A válaszokat a Babycenter kereste meg.
A három-négy éves gyerekek azonban még csak most kezdik megérteni, hogy a világ nem kizárólag körülöttük forog. Azt is tanulják, hogy a szüleiknek olykor olyan feladataik és beszélgetéseik vannak, amelyekben ők éppen nem vesznek részt.
Ehhez társul az is, hogy a rövid távú memóriájuk még fejlődésben van. Ha eszükbe jut valami, gyakran attól tartanak – még ha ezt nem is tudják megfogalmazni –, hogy elfelejtik, ha nem mondják ki azonnal.
A várakozás tanult készség
A felnőttek számára természetesnek tűnik kivárni, amíg a másik befejezi a mondandóját. Egy kisgyereknek azonban ez komoly kihívást jelenthet.
Gondoljunk csak bele: annak eldöntése, hogy mikor szabad közbeszólni, valójában összetett feladat. Vajon várhat még egy percet a mondanivaló? Sürgős a helyzet? Fontosabb-e annál, amiről a felnőttek beszélnek?
Ezeket a helyzeteket a gyerekek fokozatosan tanulják meg értelmezni. Időre, gyakorlásra és sok türelemre van szükségük ahhoz, hogy elsajátítsák a társas érintkezés szabályait.
Nem akar bosszantani
Amikor egy kisgyerek minden mondatunk közepén közbevág, azt gondolhatjuk, hogy szándékosan nehezíti meg a dolgunkat. A szakértők szerint azonban a legtöbb esetben egyáltalán nem erről van szó.
A gyerek nem azért szakít félbe, mert tiszteletlen vagy neveletlen. Egyszerűen még nem alakultak ki teljesen azok a készségei, amelyek segítségével képes lenne kivárni a megfelelő pillanatot.
A jó hír az, hogy az életkor előrehaladtával a memória, az önkontroll és a figyelem is fejlődik, így a gyerekek egyre ügyesebben kezelik ezeket a helyzeteket.
Mutassunk példát!
A gyerekek híresen jó utánzók. Éppen ezért sokat számít, hogyan kommunikálnak körülöttük a felnőttek. Ha a családtagok rendszeresen egymás szavába vágnak, a gyermek ezt tekinti természetesnek. Éppen ezért (is) érdemes tudatosan figyelni arra, hogy végighallgassuk egymást, és ne szakítsuk félbe a másikat.
Ugyanez igaz a gyerekekkel való beszélgetésre is. Ha véletlenül közbevágunk, nyugodtan mondhatjuk: „Bocsánat, félbeszakítottalak. Folytasd!” Ezzel nemcsak udvariasságot tanítunk, hanem azt is megmutatjuk, hogyan lehet kulturáltan kezelni egy hibát.
Játékosan is gyakorolható
A beszélgetés szabályait játék közben is lehet fejleszteni.
Kérdezzük meg a gyereket például arról, mi volt a kedvenc programja a hétvégén, és figyelmesen hallgassuk végig. Ezután adjuk át neki a „szót”, hogy ő kérdezzen tőlünk valamit.
Az ilyen egyszerű gyakorlatok segítenek megérteni, hogy a beszélgetés oda-vissza működik: egyszer az egyik fél beszél, máskor a másik.
Mit tehetünk telefonálás közben?
Sok gyerek különösen akkor válik követelőzővé, amikor a szülő telefonál. Ilyenkor úgy érezheti, a telefon elveszi tőle a figyelmet.
Segíthet ebben, ha előre felkészítjük a helyzetre. Megkérdezhetjük például, hogy amíg telefonálunk, inkább könyvet nézegetne, rajzolna vagy játszana valamivel a közelünkben.
Néhány családnál beválik egy külön „telefonos doboz” is, amely olyan játékokat vagy kreatív eszközöket tartalmaz, amelyeket a gyermek csak ezekben a helyzetekben használhat.
A dicséret többet ér, mint gondolnánk
Bár a legtöbb három-négy éves még nem fog minden alkalommal udvariasan annyit mondani, hogy „elnézést, kérdezhetek valamit?”, már az is nagy előrelépés, ha időnként sikerül kivárnia a sorát.
Érdemes ezeket a pillanatokat észrevenni és megdicsérni. A pozitív visszajelzés sokkal hatékonyabban segíti a kívánt viselkedés kialakulását, mint az állandó rendreutasítás.
A legfontosabb pedig talán az, hogy ne feledjük: a gyermek ilyenkor nem rossz akar lenni, egyszerűen még tanulja a társas kapcsolatok egyik legfontosabb szabályát, vagyis azt, hogyan hallgassuk meg egymást.
Legyünk velük nagyon türelmesek, mert a közbeszólás nem egyik napról a másikra tűnik el. De egyszer (talán) végleg leszokik róla.
Kapcsolódó cikkek
