A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy négy fő nevelési stílus létezik (tekintélyelvű, irányító–támogató, megengedő és elhanyagoló), egyes online közösségek és nevelési szakértők ezeket a fő típusokat további altípusokra bontják, mint például a helikopterszülők vagy a pandaszülők. Az egyik ilyen újabb gyereknevelési irányzat az elefántszülőség.
(Kép forrása: Getty Images)
Fontos megjegyezni, hogy ezek a kategóriák nem tudományos kutatásokon alapulnak, hanem megfigyeléseket tükröző, tájékoztató jellegű besorolások. Mit mondanak ezek az elefántszülőségről? Milyen ez a nevelési irányzat?
A megfigyelések szerint az elefántszülők biztonságos teret biztosítanak gyermekeiknek érzéseik kifejezésére, iránymutató visszajelzést adnak nekik, ugyanakkor szabadságot is hagynak a felfedezésre, és soha nem utasítanak vissza egy vigasztaló ölelést. A Parents.com összegyűjtötte néhány jelét az elefántszülőségnek.
Mi az elefántszülőség?
Az elefántszülő mindenekelőtt az érzelmi biztonságot helyezi előtérbe. A kifejezést Priyanka Sharma-Sindhar újságíró alkotta meg egy, a The Atlantic számára írt esszéjében, alternatívaként az úgynevezett „tigrisszülőségre” és annak eredményorientált szemlélete helyett. Sharma-Sindhar szerint az elefántszülő azért van jelen, hogy „gondoskodjon, védelmezze és bátorítsa gyermekeit, különösen akkor, amikor még nagyon fiatalok”.
A medúzaszülővel szemben, aki túlzottan megengedő lehet, vagy a helikopterszülővel szemben, aki túlságosan rátelepedhet a gyermekére, az elefántszülő általában rugalmas és alkalmazkodó a gyermeke szükségleteihez. Kevésbé foglalkoztatják a jegyek vagy bizonyos fejlődési mérföldkövek, amennyiben a gyermeke boldog és érzelmileg intelligens. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy a rutin és a struktúra fontos a kisgyermekkorban.
Folyamatosan érdeklődsz arról, hogyan érzi magát a gyermeked
Janine Domingues, klinikai pszichológus elmondta a portálnak, hogy szerint ez olyan egyszerű dolgokat jelenthet, mint hogy rendszeresen érdeklődsz a gyermeked felől, megkérdezed, hogy van, milyen napja volt. A legtöbb szülő ezt természetesen teszi. Az elefántszülő sok empátiával reagál erre a válaszában – például megkérdezi, hogyan érez a gyermek egy rossz iskolai jegy miatt, ahelyett, hogy csalódottságát fejezné ki vagy büntetést szabna ki.
Küzdened kell az ellen, hogy rögtön közbelépj és megoldj minden problémát
Az elefántszülők gondoskodó és védelmező stílusukról ismertek, de ez a vágy, hogy megóvják gyermeküket minden negatívumtól, visszaüthet, ha állandóan segítenek nekik ahelyett, hogy lehetőséget adnának a helyzet önálló megoldására.
„Ez a szeretet egyik formája, de megfoszthatja a gyermeket a fejlődés, a problémamegoldás vagy a kudarc biztonságos megtapasztalásának lehetőségétől” – magyarázta a portálnak Dr. Tokunbo Akande gyermekorvos.
Hagyod lecsúszni a gyermekedet a legmagasabb csúszdáról… bizonyos határok között
A játszótéren egyes szülők hátrébb lépnek, hogy gyermekük szabadon felfedezhessen, míg mások szorosan mellettük maradnak minden eshetőségre felkészülve. Az elefántszülők valahol a kettő között helyezkednek el: lehet, hogy szoronganak, amikor gyermekük egyenesen a mászókák felé veszi az irányt, de engedik neki, miközben figyelnek rá és útmutatást adnak a biztonságos használathoz. „Néha az elefántszülőséget félreértelmezik, és azt hiszik, hogy ezek a szülők nem ösztönzik gyermekeiket a kockázatvállalásra” – mondja Domingues, aki szerinte ez azonban nem igaz. „Ebben a nevelési stílusban igenis ösztönzöd erre a gyermekedet – támogatod őt, miközben bátorítod a kockázatvállalásra.”
Engeded, hogy a melléd bújjon aludni, ha rosszat álmodott
Az elefántszülők nem hívei a „hagyd sírni” módszernkek, és gyorsan megvigasztalják, ölelik a gyermeküket, akinek rémálma volt. „Amikor a gyermeke szomorú, az elefántszülő elismeri az érzéseit” – mondja Domingues. „Egyszerűen ott van mellette, vagy teret teremt arra, hogy elmondhassa, hogyan érez és mi a véleménye egy adott helyzetről.”
Hagynád, hogy abbahagyjon egy sportot vagy hobbit, amit nem szeret
Az elefántszülő soha nem követelné meg, hogy gyermeke egy tevékenységet pusztán azért folytasson, mert neki személyes álmai vagy eredményorientált céljai vannak vele kapcsolatban. Ha a gyerek húzódozik az edzésre járástól, az elefántszülő azt mondja, hogy rendben van, ha abbahagyja. Domingues szerint ez a fajta gondoskodás teljesen rendben van, amennyiben nem próbáljuk folyamatosan megmenteni a gyereket minden nehézségtől, szorongástól vagy stressztől. „Jót tesz a gyermeknek, ha az összes érzelmet megtapasztalja” – teszi hozzá. „Az unalom, a stressz és minden hasonló élmény szükséges. A gondoskodó nevelési stílusban az a cél, hogy megtaláld az egyensúlyt a támogatás és aközött, hogy segítsd elviselni ezeket a stresszes pillanatokat, mert ezek elengedhetetlenek a fejlődéséhez.”
Nehezedre esik, hogy ne lépj közbe egy játék közbeni veszekedésnél
Előfordulnak olyan helyzetek, amikor a gyermeked összeveszik valakivel egy játék miatt, vagy nem jön ki jól egy másik gyerekkel az iskolában. Bármennyire is szeretne az elefántszülő közbelépni és megoldani a helyzetet, tudja, hogy néha jobb, ha a gyerekek maguk rendezik el a konfliktust. „Nem arról van szó, hogy megmented a gyermekedet mindentől, hanem arról, hogy támogatást nyújtasz neki, hogy át tudjon jutni a nehéz időszakokon, miközben érzi a segítségedet is” – mondja Domingues. „A lényeg az, hogy tudatosan jelen legyél.” Ahelyett, hogy azonnal problémamegoldó üzemmódba kapcsolnának vagy megmondanák, mit tegyen, az elefántszülők először általában elismerik gyermekük érzéseit.
Kapcsolódó cikkek
