Jártál már úgy, hogy elindultatok a gyerekeddel egy sétára, és úgy értetek haza, hogy a zsebei egy halom aprósággal, kaviccsal, gesztenyével, termésekkel és más „kincsekkel” voltak megpakolva? Ez nem egyedi eset, sok gyerek szeret gyűjtögetni hasonló apróságokat, amelyeket aztán nagy becsben tart otthon.
A gyűjtemény nem csak egy aranyos szokás, de hasznos is.
De miért gyűjtenek a gyerekek kavicsokat és más apróságokat?
Sok gyereknek lehet gyűjtögető korszaka a korai és a középső gyerekkorban. Ezek egyeseknél kavicsok, gesztenyék, makkok, míg másoknál kupakok, matricák vagy pici játékállatok.
„Amikor a gyerekek gyűjtögetnek, számomra az azt jelenti, hogy fejlesztik az érdeklődési körüket és a kognitív képességeiket” – mondta el Joni Kuhn, a Rasmussen ECE adjunktusa, akit a Rasmussen Egyetem oldalán megjelent cikkben idéznek.
Szerinte a folyamatnak érzelmi rétege is van. „A tárgyak gyűjtése a gyerekeknek a kontroll érzését is adja” – teszi hozzá. „Ez segíthet nekik biztonságban érezni magukat.”
A gyerek, aki gondosan sorba rendezi a radírokat vagy különleges tárgyat tart az asztalán, arra használhatja ezt a rutint, hogy felkészüljön, mielőtt folytatja a nap többi részét.
Segít megismerni a körülöttük lévő világot
Óvodáskorba eleinte véletlenszerű lehet a „kincses gyűjtemény”, amibe bármilyen érdekes dolog bekerülhet, ahogy pedig kicsit idősebb lesz a gyerek, rendezettebbé válhat a gyűjteménye. Ilyen lehet például, ha kártyákat kezd gyűjteni, vagy valamilyen figurákat, esetleg a kavicsok helyett ásványokat.
A kisebbeknél azért is lehetnek népszerűek a kavicsok és hasonló apróságok, mert szinte mindenhol megtalálhatók, és könnyen észrevehetnek egy-egy különlegesebb darabot a boltba menet, a parkban, vagy éppen otthon a kertben.
A gyűjtögetés egy példája az úgynevezett sémának, egy ismétlődő viselkedés minta, melyet a gyerek a körülötte lévő világ felfedezésére használ. Ez egy mentális minta vagy téma, mely segít a gyereknek letesztelnie ötleteket és megértenie a dolgok működését.
A hazaitt dolgokat elrendezgeti és felépít belőlük egy saját ki rendszert, megvizsgálja, hogy mi a közös és a különböző ezekben a tárgyakban, ez alapján pedig kategóriába oszthatja. Ez pedig segítheti abban, hogy átláthatóbb legyen számára a világról alkotott egyre növekvő képe.
A gyűjtemények emellett az önkifejezés részét is képezik, és arról árulkodnak, hogy mi érdekli őket: a szabadban begyűjtött dolgok esetén például a madarak, a természet, a színek, a játékautót gyűjtőknél a sebesség, a dolgok mozgása és hasonlók. A legtöbb gyereknek idővel más és másfajta gyűjteményei lesznek, és a legtöbb esetben ez a felnövekedés normális része.
A matematikai és tudományos készségeket is fejleszti
Ha a kisgyerek szeret különféle dolgokat gyűjteni, az a fejlődésére nézve is hasznos lehet. A kavicsok, kisautót és matricák nem véletlenszerű kupacokban vannak általában, hanem gondosan elrendezgetve. A gyerekek szeretnek dolgokat válogatni és csoportosítani, rendszerezni: méret szerint sorakoztatni, színek szerint csoportosítani a játékokat, vagy éppen a textúra alapján külön sorolni a puha tárgyakat az érdes felületűektől.
A méret, szín, forma és egyéb jellemzők szerinti számolás és válogatás pedig fejleszti a korai matematikai készségeket is. Gyakorolja például a méret, szín, forma és textúra alapján az összehasonlítást; a számolást azzal, hogy hány tárgy van az egyes csoportokban; észrevenni, hogy melyik kupacban van több vagy kevesebb; és a tárgyak sorrendbe állítását is, például a legkisebbtől a legnagyobbig.
Nem egyszerűen csak gyűjtés, egy kisebb tudományos munka is.
A gyűjtemény arra is ösztönözheti a gyereket, hogy megfigyeljen és megvizsgáljon dolgokat, és hogy kis „tudományos kísérleteket” végezzen. Például egy kavics nem szimplán csak egy kavics a gyűjtőjének: lehet fényes vagy matt, nehéz vagy könnyű, sima, mint az üveg, vagy göröngyös felületű.
Így lehet, hogy úgy tűnik, minta csak kövekkel játszana a kisgyerek, de lehet, hogy éppen azt nézi, hogy mely kövek rakhatók egymásra anélkül, hogy leesnének; hogy vízbe dobva melyik süllyed el vagy úszik; hogy két „egyező” tárgy miben egyforma és miben különböző. A játékban így megjelenik a tudományos gondolkodás lényege: a gyerek ötleteket tesztel, feltevéseket tesz, megvizsgálja, megméri és ismereteket épít.
Biztonságot és kontrollt is ad, és a szociális készségek fejlődését is segíti
Sok gyerek számára a gyűjtemény több, mint hobbi, biztonság, komfort forrása is lehet, és a különlegesebb darabok segíthet a gyereknek megnyugodni. A gyűjtemény egy olyan területe is lehet az életének, ami felett teljesen ő dönthet, amiben nem mások döntenek helyette. A gyűjtemény darabjai is betölthetnek hasonló szerepet is, mint az átmeneti tárgy – egy olyan kényelmi tárgy, amely segít a gyereknek a változások kezelésében, például egy kedvenc takaró vagy plüssállat –, és segíthet biztonságban éreznie magát vagy megnyugodni.
A gyűjteményhez emellett emlékek is kapcsolódhatnak: amikor a gyerekek olyan dolgokat gyűjtenek, amelyek egy személyre vagy egy élményre emlékeztetik őket, ezeket az emlékeket közel tartják a szívükhöz, és ezek olyan érzéseket és emlékeket rejthetek, amelyeket még nehéz szavakba önteniük.
Viszont nagy valószínűséggel szeret mesélni is a gyűjteményéről a gyereked. Ez az „a kő, amit a parkban találtam”, vagy „a fényes, amit az iskola nagy fája mellett találtam” – minden tárgy egy kis könyvjelzővé válik egy emlékhez. Amikor a gyerekek a gyűjteményeikről beszélnek, fontos nyelvi készségeket is gyakorolnak.
Leírják a színeket, a textúrákat és a formákat, elmagyarázzák, mi történt először, mi utána, és hogy miért különleges az adott kő, toll vagy játék. A történetmesélés fejleszti a szókincset és az elbeszélő készségeket is, például a történet kezdete, közepe és a vége elmondásának a képességét.
Amikor pedig olyan dolgokat gyűjtenek, amiket mások is, például kártyákat vagy matricákat, mint az osztálytársaik, a gyűjtemények a társas készségeket is erősíthetik. Egy gyerek kártyákat cserélgethet az iskolában, játékautókat sorakoztathat fel egy barátjával az udvaron, vagy meghívhat más gyerekeket, hogy megmutassa nekik az gyűjteményét. Ha találnak valakit, aki ugyanazokat a dolgokat szereti, az segíthet a gyerekeknek abban, hogy megértve, befogadva érezzék magukat és magabiztosabbak legyenek.
Érdemes azért kereteket is szabni
Ha a kisgyereked éppen a kavicsokat gyűjtögető korszakában van, és úgy kezded érezni, hogy mindent ellepnek a kövek, érdemes lehet kereteket szabni. Nem le kell állítani a gyűjtést, csak úgy alakítani, hogy kényelmes legyen. Kérd meg a gyermeked, hogy meséljen a kincseiről: mi késztette arra, hogy éppen ezt a követ válassza, hol találtad azt a tollat, melyik a kedvence és miért.
A hasonló beszélgetések megmutatják neki, hogy komolyan veszed az érdeklődési körét, és közben lehetőséget adnak arra is, hogy egy kicsit irányítsd, mi kerül haza. Világos, a korának megfelelő kereteket kínálhatsz, például: „Ma hazavihetünk két követ – válasszuk ki, melyik tetszik a legjobban”.
Ahogy arról már szó volt, a gyerekkori gyűjtemények általában a fejlődés részét képezik és nem kell, hogy aggodalomra adjanak okot. De érthető, ha elgondolkodsz azon, hogy van-e valaha olyan pont, amikor a gyűjtés mégis aggasztó. Amikor a gyűjtés problémává válik, az általában nagyobb mintákban nyilvánul meg, nem csak egyetlen szokásban.
Érdemes lehet beszélni a gyerek orvosával vagy mentálhigiénés szakemberrel, ha valaki hasonló dolgokat észlel: a gyerek rendkívül idegessé vagy szorongóvá válik, ha bármilyen tárgyat elmozdítanak, megtisztítanak vagy eltesznek; ha a gyűjtemény megnehezíti a mindennapi életet – például nem tud aludni az ágyában, mert tele van tárgyakkal, vagy a rendrakási kísérletre mindig nagyon intenzíven reagál. Figyelmeztető lehet, ha a gyűjtögetés más aggasztó viselkedésmódokkal párosul, mint például a nagyon magas szorongás, a merev rituálék, amelyeket újra és újra meg kell ismételni. De fontos megjegyezni, hogy egyetlen viselkedés önmagában általában nem elég bárminek a diagnosztizálásához, és a szakemberek is mintákat vizsgálnak.
(Forrás: rasmussen.edu)
Kapcsolódó cikkek
