Az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány, a Májbetegekért Alapítvány és az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért által szervezett 5. ACE-konferencián mutatták be annak a hazai kutatásnak a legfrissebb eredményeit, amely azt vizsgálja, milyen összefüggés lehet a gyermekkori tapasztalatok, a felnőttkori lelki egészség és a család több generációjának története között.
Generációkon át hatással lehetnek a gyermekkori traumák (Forrás: Getty Images)
Az előzetes adatok szerint a több ártalmas gyermekkori élményt megélők körében gyakoribb volt az önsértés, az öngyilkossági kísérlet és a szerhasználat, míg a több pozitív gyermekkori élményről beszámolóknál ritkábban fordultak elő ezek a problémák. A vizsgálat egy másik fontos összefüggésre is rávilágított: a bántalmazás és a szenvedélybetegséggel terhelt családi környezet bizonyos mintázatai akár három generációban is megjelenhettek – a nagyszülők, a szülők és a válaszadók gyermekkori tapasztalatai között is találtak kapcsolatot.
Gyermekkori traumának
Amikor gyermekkori traumákról beszélünk, sokaknak elsősorban a fizikai vagy szexuális bántalmazás jut eszébe. Az ártalmas gyermekkori élmények köre azonban ennél jóval szélesebb: egy gyerek számára az is komoly megterhelést jelenthet, ha tartósan érzelmileg elhanyagolják, erőszakot lát otthon, vagy egy függőséggel, esetleg mentális betegséggel küzdő családtag mellett nő fel.
A hazai ACE-kutatásban többféle ilyen tapasztalatot vizsgáltak, és azt is megnézték, hogyan függnek össze a felnőttkori lelki egészséggel. Az eredmények szerint minél több ártalmas gyermekkori élményről számoltak be a résztvevők, annál gyakoribb volt az öngyilkossági gondolat, az öngyilkossági kísérlet és az önsértés.
Fontos azonban, hogy ezek kockázati összefüggések, nem pedig megmásíthatatlan következmények. Egy nehéz gyerekkor nem jelenti azt, hogy valakinek szükségszerűen problémás lesz a felnőtt élete.
A 10 ártalmas élmény
Az ACE, vagyis az Adverse Childhood Experiences az ártalmas gyermekkori tapasztalatokat foglalja össze. A klasszikus ACE-rendszerben többek között az alábbi élményeket vizsgálják:
- Érzelmi bántalmazás: ha a gyereket rendszeresen megalázzák, sértegetik, fenyegetik vagy leértékelik.
- Fizikai bántalmazás: ha ütés, rúgás vagy más testi erőszak éri.
- Szexuális bántalmazás: ha a gyermeket szexuális jellegű cselekménybe vonják be vagy ilyen módon használják ki.
- Érzelmi elhanyagolás: ha a gyerek nem kapja meg azt az érzelmi támogatást, szeretetet és biztonságot, amire szüksége lenne.
- Fizikai elhanyagolás: ha alapvető szükségleteit – például a megfelelő ételt, ruházatot vagy biztonságos környezetet – nem biztosítják megfelelően.
- Családon belüli erőszak megtapasztalása: ha a gyerek azt látja vagy éli meg, hogy otthon egy családtag bántalmaz egy másikat.
- Szenvedélybetegség a családban: ha alkohol-, drog- vagy gyógyszerhasználati problémával küzdő emberrel él együtt.
- Mentális betegséggel élő családtag: például depresszióval vagy más pszichés problémával küzdő, illetve öngyilkosságot megkísérlő családtag jelenléte.
- A szülők válása vagy különválása.
- Börtönviselt családtag.
A különböző ACE-kérdőívek és kutatások nem minden esetben pontosan ugyanazokat a tételeket használják, ezért az egyes vizsgálatokban a lista eltérhet. A magyar kutatásban is az ártalmas gyermekkori élmények meghatározott körét vizsgálták.
A rossz megélések hatása
A mostani magyar vizsgálatban 1033 felnőtt válaszait elemezték. A résztvevőket az ártalmas gyermekkori élményeik száma alapján négy csoportba sorolták: 0, 1–3, 4–5, illetve legalább 6 ilyen élményt megélők közé.
Az eredmények szerint az ártalmas élmények számának növekedésével egyre gyakrabban fordult elő az öngyilkossági gondolat, az öngyilkossági kísérlet és az önsértés. Hasonló összefüggést találtak a szerhasználatnál is. A legalább egy éven át tartó, rendszeres, nem intravénás kábítószer-használatról az ártalmas gyermekkori élményt nem jelző csoportban senki sem számolt be, míg a legalább hat ilyen élményt jelzőknél 10,1 százalék volt ez az arány.
„Amikor egy felnőtt szenvedélybetegségével vagy lelki problémáival találkozunk, fontos megértenünk azt is, milyen gyermekkori tapasztalatokat hordoz magával. Ez segíthet abban, hogy a tünetek mellett az embert és az életútját is lássuk. A megelőzésben pedig a bántalmazás és az elhanyagolás visszaszorításán kívül arra is figyelnünk kell, hogy a gyermekek biztonságot, elfogadást és támogatást kapjanak”
– fogalmazott dr. Makara Mihály kutatásvezető, az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért elnöke és az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány kurátora.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: az adatokból nem következik, hogy egy bizonyos számú gyermekkori ártalom után valaki szükségszerűen önsértővé vagy szerhasználóvá válik. A vizsgálat összefüggéseket mutatott ki, nem bizonyította az ok-okozati kapcsolatot.
A jó tapasztalások eredménye
A kutatásban nemcsak a rossz, hanem a pozitív gyermekkori élményeket is vizsgálták. Ezek közé tartozhat például egy biztonságot nyújtó gondviselő, egy támogató pedagógus, a jó baráti kapcsolat, a közösséghez tartozás vagy az, ha a gyerek kiszámítható családi környezetben nő fel. Az eredmények itt ellentétes mintázatot mutattak. A több pozitív élményről beszámoló résztvevők körében ritkábban fordult elő öngyilkossági gondolat, öngyilkossági kísérlet, önsértés és szerhasználat.
A különbség különösen látványos volt az öngyilkossági kísérleteknél: a legkevesebb pozitív élményt jelző csoportban a résztvevők 29,6 százaléka számolt be korábbi kísérletről, míg a legtöbb pozitív élményt jelző csoportban ez az arány 3,2 százalék volt.
Ez azonban önmagában még nem bizonyítja, hogy a pozitív élmények okozták a különbséget. A kutatók további elemzésekkel szeretnék feltárni, pontosan milyen szerepet játszanak ezek a tapasztalatok.
Nem genetikailag öröklődik
A kutatás egyik új része azt vizsgálta, hogy a családi történetben hogyan jelennek meg az ártalmas gyermekkori tapasztalatok. Az eredmények több területen is kapcsolatot mutattak a nagyszülők, a szülők és a válaszadók gyermekkori élményei között. Ilyen volt például a szenvedélybeteg családtaggal való együttélés, a mentális betegséggel érintett családi környezet, valamint a fizikai és érzelmi bántalmazás. Vagyis bizonyos nehéz családi mintázatok akár három generáció történetében is kirajzolódhattak.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a trauma egyszerűen genetikailag „öröklődik”. A kutatás nem bizonyította, hogy pontosan milyen mechanizmus áll a generációkon átívelő összefüggések mögött. A családi kapcsolatok, a viselkedési minták és a közös életkörülmények egyaránt szerepet játszhatnak.
„Az eredmények azt jelzik, hogy bizonyos ártalmas gyermekkori tapasztalatokat érdemes a család több generációjának történetében is megvizsgálni. Ez azonban nem jelent elkerülhetetlen sorsot: az összefüggésekből nem következik, hogy aki bántalmazást vagy más nehézséget élt át, azt szükségszerűen továbbadja a gyermekének. A mintázatok felismerése abban segíthet, hogy az érintett családok időben támogatást kapjanak” – hangsúlyozta dr. Matuszka Balázs egészségpszichológiai szakpszichológus, egyetemi docens, az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány kurátora.
Egy nehéz gyerekkor nem jelent előre megírt jövőt
Talán éppen ez a kutatás egyik legfontosabb üzenete: a családi minták felismerése nem azért fontos, hogy valakit a múltja alapján „elkönyveljünk”, hanem azért, hogy időben segítséget kaphasson.
A szakemberek szerint ezért nem csak a bántalmazás és az elhanyagolás megelőzésére érdemes figyelni. Legalább ilyen fontosak lehetnek azok a kapcsolatok is, amelyekben a gyerek megtapasztalja, hogy szeretik, elfogadják, meghallgatják, és van kihez fordulnia.
Egy támogató szülő, nagyszülő, pedagógus, barát vagy más megbízható felnőtt nem tudja eltörölni a nehéz élményeket. De megmutathatja a gyereknek, hogy a világ nem csak abból áll, amit otthon megtapasztal.
Fontos: a mostani kutatás eredményei előzetesek, ráadásul a résztvevők nem reprezentálják a teljes magyar felnőtt lakosságot. A szakemberek további elemzésekkel szeretnék pontosabban megérteni, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a gyermekkori tapasztalatok, a családi mintázatok és a későbbi élet alakulása.
Kapcsolódó cikkek
