A negatív gyerekkori élmények magukban foglalják az érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazást, az érzelmi vagy fizikai elhanyagolást, a szülők különélését/válását, vagy adott helyzetben egy olyan háztartásban élést, ahol családon belüli erőszak is előfordul. A gyerekkori élményeink – olykor traumáink – jelentős hatással lehetnek a felnőtt életünk különböző területeire, befolyásolhatják viselkedésünket és döntéseinket.
Persze ezek a folyamatok tudat alatt történnek különösen abban az esetben, ha olyan környezetben növünk fel, amelyet krónikus elutasítás, bántalmazás és rossz nevelői hozzáállás követ. Ezek a fájdalmas élmények gyakran még felnőttkorban is feldolgozatlanok maradnak, azonban nyomaik már kevésbé nyilvánvalóak, hiszen egy rendkívül összetett folyamatról van szó. Mindamellett, hogy a gyerekkorunkban átélt ingerek az élet számos területén visszaköszönnek – legyen szó akár a viselkedésünkről, szokásainkról, vagy a személyiségünkről –, nagyban befolyásolják az emberi kapcsolatainkat, különösen a párválasztásunkat. A Psychology Today egyik cikkében azt részletezi, miszerint a gyerekkori és a serdülőkori élményeinkben való elmélyedés általában mindig segít rávilágítani a felnőttkori döntéseink miértjeire. A neveltetésünk, illetve a szüleinkkel való kapcsolatunk nemcsak a világról, hanem a körülöttünk lévőkről kialakított képünket is nagyban befolyásolják. Az ember életében ez három fő csoportra lesz nagy hatással: az önérzetünkre, a kommunikációnk módjára és a kapcsolatteremtésre.
Hogyan befolyásolja ez a partnerválasztásunkat?
Már az életünk korai szakaszában megtanuljuk, hogy mit várhatunk el a másik féltől – gyerekkorunkban a szüleinktől –, és ők hogyan reagálnak a szükségleteinkre, vagy adott esetben az érzelmeinkre. Ezek a folyamatok nagyrészt tudat alatt, verbális kommunikáció kapcsán történnek, amelyeket gyakran a körülöttünk lévő emberek finom interakciója, olykor pedig különböző traumatikus élmények befolyásolják. Ezek az élmények mind hatással lehetnek arra, hogy miként viszonyulunk a közelséghez, az intimitáshoz, és a kiszolgáltatottsághoz. Például a szülők által elhanyagolt vagy elhagyott gyermekek a felnőttkorukban gyakran küzdenek az elhagyástól való félelemmel, még akkor is, ha ennek nincsenek tudatában. Ezek az érzések gyakran a felszín alatt bújnak meg, ez a félelem könnyen átváltozhat féltékenységgé, extrém esetekben pedig birtoklási hajlamként is azonosítható.
Nemcsak a párválasztásunkat, de az elvárásainkat is formálja a neveltetésünk
Már számos tanulmány kimutatta, hogy azok az események, amiket otthon a szüleinkkel, vagy esetleg gyerekként az óvodában élünk meg, különösen nemcsak arra van befolyással, hogy a jövőben milyen párt fogunk választani, hanem azt is, hogy hogy mit várunk el tőle. A körülöttünk lévők megtanítanak minket arra, hogy hogyan bánjunk másokkal. Akaratlanul is egyfajta „sablont” látunk magunk előtt arra vonatkozóan, hogyan is fejezik ki a szeretetet.
Azok a gyerekek, akik szeretetben és tiszteletben nőnek fel, ráadásul egy őszinte és nyitott kommunikációval rendelkező családban, nagyobb valószínűséggel keresik majd ugyanazokat a tulajdonságokat partnereikben. Ez a tendencia azonban sajnos visszafelé is megfigyelhető. Azoknál, akiket gyermekkorukban elhanyagoltak vagy bántalmaztak, nagyobb valószínűséggel alakul ki instabil kötődési stílus. Ez arra készteti őket, hogy olyan partnereket keressenek, akik tovább roncsolják a kapcsolataikat.
Mik azok a tényezők, amik befolyásolni tudják, hogy kivel randizunk?
A gyerekek úgy működnek, mint a szivacs. Csendben figyelnek és utánoznak, egyszóval teljesen magukba szívják a körülöttük lévő információkat. Éppen ezért nagy hatással van rájuk a szüleik kapcsolata is, mint például az, hogy hogyan viselkednek, vagy beszélnek egymással. Az idő előrehaladtával ez formálja az elképzelésüket arról, hogy milyennek kéne lennie egy egészséges kapcsolatnak. A gyermekkorban kialakított kötődési minták egész életünkben végigkísérnek minket.
Azok, akik már egészen kicsiként megtanulják a „biztonságos kötődést”, könnyebben választanak olyan társat maguk mellé, akik állandóságot, stabilitást és szeretetet adnak. A bizonytalan kötődési stílussal rendelkező emberek viszont vonzódhatnak azokhoz az emberekhez, akiknek egészségtelen érzelmi szükségleteik, vagy mintáik vannak. Azok a gyerekek, akik bántalmazó otthonokban nőttek fel vagy elhanyagolták őket, sokkal nagyobb valószínűséggel keresnek olyan partnereket, akik hasonlítanak szüleikre.
Hogy hogyan teremtjük újra a mintákat és mit kezdhetünk a traumáinkkal, megtudhatod a CIKK FOLYTATÁSÁRA kattintva.
Kapcsolódó cikkek
