A “Nem” szó iránti rajongást kisgyerekkori elutasításnak is lehet nevezni – ez azt jelenti, hogy a kisgyerekek Nem-et mondanak, egészen egyszerűen azért, mert megtehetik. “Éppen csal ráébredtek, hogy van saját akaratuk, és ezt próbálják gyakorolni” – mondta el a babycenter.com portálnak Susanne Denham, a George Mason Egyetem fejlődéslélektan professzora, az Emotional Development in Young Children (Érzelmi fejlődés a fiatal gyerekeknél – a szerk.) című könyv szerzője.
A Nem-korszak gyakran nagyon hirtelen jön, ezért a szülők meglepődhetnek a kisgyerek újonnan felfedezett dacosságán.
Mit lehet tenni, ha beköszönt a Nem-korszak?
Ajánlj fel két választási lehetőséget
Ha korlátozottak az opciók, könnyebb elkerülni azt, hogy a kisgyermek elutasító legyen. “A fehér vagy a barna cipőt vennéd fel?”, “Vizet innál vagy teát?”, “Ideje rendet rakni. A kockákat vagy a plüssállatokat gyűjtenéd össze te a dobozba?” Ez a technika számos vitás helyzetben kipróbálható, és elegendő két választási lehetőséget adni.
Azoknál a kisgyerekeknél, akik bizonytalanok a döntésnél, néha segíthet a számolás: “Kérlek, válassz addig, amíg elszámolok 10-ig, ha pedig nem tudsz dönteni addig, választok én helyetted.” Ezt a módszert azonban érdemes csak ritkán, a legvégső esetben használni, mert ha túl gyakran alkalmazzuk, elveszti az erejét.
- Kapcsolódó: Ezért fontos a kisgyerek “Nem” korszaka
Trükk az opciókkal
Gyakorlatilag minden döntéssé alakítható. A portál egy példája: “Ki akarsz szállni az autóból most, vagy játszanál két percet, és utána szállnál ki az autóból?”. Bárhogy is dönt a kisgyerek, a végén ki fog szállni az autóból, és úgy fogja érezni, hogy van választási lehetősége.
Tanítsunk más válaszokat
Az egyik oka annak, hogy a kisgyerekek olyan gyakran Nem-et mondanak az, hogy nem ismernek még túlzottan sok szót. Segíthetünk a gyermeknek bővíteni a szókincsét úgy, hogy a “Nem” szót játékká alakítjuk: “Mi a nem ellentéte?”, “Mi lehet a nem és az igen között?” (talán, esetleg, lehetséges, stb.), “Hogyan mondhatunk szebben Nem-et valamire?” (Nem, köszönöm!).
Egy másik játékkal kevésbé automatikussá tehetjük azt, hogy rögtön Nem-et mondjon mindenre a kisgyermek. Ehhez először tegyünk fel egy viccesebb kérdést: “Mit válaszolna a kutya, ha megkérdeznénk, szereti-e a kutyakekszet?”. Amikor a gyermek azt feleli, hogy “Igen!”, jöhet a következő kérdésünk: “És te mit felelnél, ha megkérdezném, hogy kérsz-e vacsorára egy szendvicset?”. Egy kis szerencsével ezen a ponton már elég vidám, eleget nevetgél ahhoz, hogy ezt visszautasítsa.
- Kapcsolódó: Folyton ellenkezik a gyerek, mit tegyek?
Használjuk magunk is kevesebbet a Nem-et
Lehetséges, hogy a gyermekünk részben azért mond olyan gyakran Nem-et, mert sokszor hallja tőlünk is, mint neki címzett választ. Ha ez a helyzet, érdemes a Nem-alternatívát használni, például az adott helyzethez illő kifejezéssel válaszolni: “Nem biztonságos a lépcsőn szaladgálni, inkább játsszunk az építőkockákkal”.
Természetesen mindezek ellenére is előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy el tudnánk vonni a gyermek figyelmét, és el tudjuk kerülni a Nem-et. Ha olyan szituációról van szó, ami egy biztonsági kérdés, mint például ha megáll a gyermek az utca közepén, és nem hajlandó tovább menni, akkor muszáj határozottnak lenni, és a példa esetében nekünk kell gyorsan tovább terelni a gyermeket. De nem csak a biztonságot érintő dolog az egyetlen ok a határozottságra. Ahogy Denham is mondja, a kisgyermeknek van saját akarata, de ezt nem fejtheti ki minden helyzetben. Időnként teljesen helyénvaló azt mondani, hogy: “Ez nem az a helyzet sajnos, ahol adhatok választási lehetőséget. Tudom, hogy ez nem tetszik most neked, de most ez egy ilyen helyzet.”
Forrás: babycenter.com
Kapcsolódó cikkek
