“Az elmúlt több mint 30 év alatt családok százaival végzett munkám során sok mindent megtudtam arról, hogy mi mozgatja ezeket a gyerekeket – miért reagálnak úgy, ahogyan reagálnak” – írja a psychologytoday.com-on megjelent cikkében Claire Lerner gyermekfejlődési szakértő, aki több mint 30 éve foglakozik hiperérzékeny gyerekekkel és családjaikkal. Úgy fogalmaz, hogy ezek a gyerekek hihetetlenül éleslátóak és empatikusak. Intenzitásuk miatt az is jellemző rájuk, hogy számukra nagyobb kihívást jelent az élet elvárásaihoz és korlátaihoz való alkalmazkodás. Lássuk, mi minden jellemző még az extrán érzékeny gyerekre a szakértő szerint.
1. Érzelmi szélsőségeket élnek át. Az érzékeny gyerekek úgy vannak bekötve, hogy mélyebben regisztrálják érzéseiket és tapasztalataikat a világban, mint más gyerekek. A szülők gyakran úgy írják le -gyermekeiket, hogy vagy szinte önkívületi állapotban vannak vagy dühösek, középút nincs. A szélsőségek között élnek.
2. Szélsőséges reakciókat mutatnak az érzékszervi ingerekre. Azok a gyermekek, akik érzelmileg nagyon érzékenyek, valószínűleg érzékenyebbek az érzékszervi inputokra is. Intenzívebben érzékelik a látványt, a hangokat, az ízeket, az illatokat és/vagy a textúrákat. Előfordulhat, hogy félnek a nyilvános mosdóktól, mert az öblítő túl riasztó és hangos. Elutasíthatják az erős ízű és szagú ételeket. Dührohamot kaphatnak, ha a kedvenc, kényelmes melegítőnadrágjuk nem áll rendelkezésükre. Gyakran nagyon is odafigyelnek arra, hogy a dolgok hogyan néznek ki, és kellemetlenül érzik magukat, ha nem úgy néznek ki, ahogyan azt elvárják. Például egy kislány, akivel most dolgozom, ragaszkodik ahhoz, hogy az anyukája csak kibontott hajjal járjon, és nagyon ideges lesz, ha a mamája összefogja a haját.
3. Hajlamosabbak a hisztire, dührohamra. Érzékenységük miatt ezeknél a gyerekeknél gyakrabban jelentkezik a stressz és az abból következő kifakadás. Nagy érzelmeik és az érzékszervi ingerekre adott túlzó reakcióik túlterhelik őket.
4. Mindenkire és mindenre ráhangolódnak. Az agyuk soha nem kapcsol ki teljesen. Mindenre élénken koncentrálnak és mindent elemeznek. Ahogy az egyik szülő magyarázza: “Sasha észreveszi, amint a hangnem megváltozik köztem és Mitchell (a férjem) között, és megpróbál közbe avatkozni. Közénk áll, és azt parancsolja: ‘Hagyd ezt abba azonnal! Nincs több beszélgetés! Apu, meg kell puszilnod anyut!”. Mintha nem lenne belső szűrőjük. Ettől rendkívül éleslátóak és empatikusak. De azt is jelenti, hogy könnyebben túlterhelődnek, mivel többet szívnak magukba, mint amennyit kezelni tudnak.
- Kapcsolódó: Nem drámázik, csak túlérzékeny
5. Erősebben igénylik az irányítást, merevek és rugalmatlanok lehetnek. Ezek a rendkívül érzékeny gyerekek, azért hogy megpróbáljanak kontrollt szerezni egy olyan világ felett, amely számukra túlterhelő, konkrét elképzelésekkel és elvárásokkal állnak elő azért, hogy a mindennapi életet könnyebben kezelhetővé tegyék. Az, hogy megszabják, hova üljenek az emberek, hogyan viseljék a hajukat, milyen színű tálban legyen a müzli, milyen ruhát viseljenek és milyet nem, vagy hogy milyen közel lehet a csirke a répához a tányéron – ezek mind-mind irracionálisnak tűnő követelések -, de mind olyan megküzdési mechanizmusok, amelyekkel egy olyan környezetet próbálnak irányítani, amelyet egyébként irányíthatatlannak éreznek. Minél inkább irányíthatatlannak érzik magukat a gyerekek belülről, annál irányítóbbak lesznek kívülről.
6. Óvatosabbak az új helyzetekben. Amikor új helyzetbe kerülnek – legyen az az iskola, egy születésnapi zsúr vagy az úszásoktatás. Elgondolkodnak: Mi ez a hely? Mi fog itt történni? Kik ezek az emberek? Mit várhatok tőlük? Vajon kedvelni fognak engem? Biztonságban leszek? Jó leszek-e abban, amit itt elvárnak tőlem? A környezetük folyamatos elemzése teszi őket rendkívül okossá és éleslátóvá. De ugyanakkor ez megterhelő is lehet számukra, és hajlamosabbá teheti őket a szorongásra, különösen az új helyzetekben. Hogy ezzel megbirkózzanak, hevesen ragaszkodnak a komfortzónájukhoz, ami azt jelenti, hogy gyakran ellenállnak minden újdonságnak. Hajlamosak arra, hogy nehezebben váljanak el a szüleiktől. Tovább tart a beszoktatás náluk, amikor elkezdik az óvodát. Nem hajlandók focizni vagy úszni menni, még akkor sem, ha szeretik ezeket a tevékenységeket.
7. Hajlamosak a frusztrációt kevésbé tolerálni. Mivel hajlamosabbak a szorongásra, könnyebben feladják, amikor kihívást jelentő feladattal szembesülnek. Az a természetes kellemetlenség, amit mindannyian átélünk, amikor olyan helyzetben vagyunk, hogy még nem sajátítottunk el egy új készséget, de éppen ezen dolgozunk, az számukra elviselhetetlen.
8. Hajlamosak a perfekcionizmusra, és nagyon nehezen veszítenek. Ha valamit nem tudnak pontosan úgy csinálni, ahogy az agyuk mondja nekik, azt az irányítás elvesztéseként élik meg, ami nagyon kellemetlen és nehezen tolerálható számukra. Az is kiváltja náluk a szégyenérzetet, hogy könnyebben érzik magukat “kudarcosnak”. Ez az oka annak is, hogy ezek a gyerekek nehezen veszítenek.
9. Nehezen tűrik, hogy kijavítsák őket. Még a látszólag jóindulatú utasításokat is személyes vádaskodásként érzékelik, nem pedig hasznos útmutatásként. Szégyenérzetük nevetéshez, a tekintetük elfordításához, dühbeguruláshoz vezethet. Ezek mind olyan megküzdési mechanizmusok, amelyek védelmet és megkönnyebbülést nyújtanak a nehéz érzelmeikben.
10. Öntudatosabbak és könnyen megsértődnek. Hajlamosak arra, hogy azzal foglalkozzanak, hogyan látják őket mások. Nagyon kényelmetlenül érzik magukat, ha bármilyen figyelmet irányítanak rájuk, még akkor is, ha a szülők vagy más felnőttek dicsérő dolgokat mondanak. Érzékenyek arra, ha úgy érzik, hogy vizsgálják vagy értékelik őket. Ezért érzik magukat különösen kényelmetlenül a dicséretektől – bármilyen ellentmondásosnak is tűnik ez. Hajlamosak a dolgokat sokkal személyesebbnek venni. Hajlamosak arra is, hogy félreértelmezzék mások cselekedeteit. Tapasztalataikat áldozati gondolkodásmódon keresztül szűrik meg, mintha arra lennének állandóan felkészülve, hogy valamilyen módon megbánthatják őket. Ez kihívássá teheti a kortársakkal és a testvérekkel való interakciókat.
Természetesen nem minden hiperérzékeny gyerek rendelkezik mindezekkel a tulajdonságokkal, és sok olyan gyerek van, aki ugyan nem ennyire érzékeny, de bizonyos fokig küzd ezekkel a kihívásokkal.
Érzékenységük miatt a hiperérzékeny gyerekek hajlamosabbak a szorongásra és más mentális egészségügyi kihívásokra. Ha gyermeked viselkedése akadályozza abban, hogy egészséges kapcsolatokat alakítson ki másokkal, vagy hogy hatékonyan működjön az iskolában, fontos, hogy szakember segítségét kérd.
Kapcsolódó cikkek
