Amikor villámgyorsan jön a baba

Időnként hallunk, olvashatunk egy-egy ilyen szüléstörténetről, és a Babaszoba.hu portálon mi is számoltunk már be hasonló esetekről. A Facebookon megosztott posztunkra közel kétszáz komment érkezett, melyek között néhány a saját gyors, rohamos szüléseitekről szólt – ezek közül válogattunk.

“2 gyereknél átéltem. Az elsőnél esélytelen volt beérni a kórházba, a mentő sem ért ki. Apukája segítette világra a fürdőszobában. 3 éve volt, de a mai napig hihetetlen és traumatikus élmény. Másodiknál “rutinosabb” volt az orvosom; 37. heti CTG-ről haza se engedett. Hasonló gyorsasággal jött. Vele is esélytelen lett volna beérni a kórházba.” (Anna)

“Nekem is azt mondta a férjem hogy legközelebb már csak azt veszem észre hogy jön ki. Első 7 óra a második kb. 3 óra lehetett, de ráadásul nem is nekem tűnt fel, hogy 2 percesek a fájásaim, hanem anyukámnak, akivel telefonon beszéltünk… rá maximum 40 percére már a kezembe volt a baba, úgy, hogy még lesétáltam anyu elé a főbejárathoz.” (Amália)

“Nekem is nagyon gyors volt, időm sem volt megijedni. 15:10-kor alvás közben elfolyt a magzatvíz, pillanatok alatt felgyorsultak az események. 16:38 megszületett a fiam. Fel sem fogtam, mi történt, a cikkben említett egyik tényező sem állt fenn, kíváncsi lennék a valódi okára.” (Petra)

“Jelen! Első szülés első fájástól számítva 1,5 óra, második szülés első fájástól számítva 50 perc. Egyrészről szuper, hogy ilyen gyorsan megvolt mindkét baba, másrészről viszont borzasztó volt, hogy nem volt átmenet, folyamatosan nagyon erős fájásaim voltak, nem volt pihenés…” (Regina)

“Kisfiam fél óra alatt megvolt, a kórháztól kettő percre állt félre a mentőautó és ott született meg a gyönyörűm.” (Eszter)

“Sikerült 2x is így szülnöm, pedig egyik kockázati tényező sem állt fent. Gátvédelemmel sikerült mégis a végén, mert beértünk a kórházba mindkétszer. Meg persze előtte készültem rá mindkét alkalommal, masszázsnál. A fájdalom akkora volt, az ájulás környékezett. A gyerekek összetörtek még a csontok között, nem volt idejük befordulni. Az elsőnek pukli lett a fején, amit le kellett szívni, sárgaság, a hematóma miatt, 9 nap kórházzal, második egész teste hematómás, szinte fekete volt, 2 hét kórház.” (Enikő)

“Nekem kilenc perc volt mindennel együtt és otthon történt, egyedül voltam.” (Judit)

Kapcsolódó: Rohamos szülés: mit kell tudni róla?

“Másfél óra mindennel együtt. Rettenetesen rémísztő volt. Semmi kis felkészülési idő, hanem egyből egymást érő hatalmas fájások. Még jó, hogy túlhordás miatt befektettek már négy napja, mert nem értem volna be a kórházba. Úgy másztam át négykézláb a szülőszobára. Kellett vért is kapnom utána és kisfiam is megfertőződött, így még 10 napot tölthettünk kórházban. Nem helyi kórházban szültem, de ezek után nem is mernék messzire menni. Hála istennek a helyi kórház akkora pozitív változáson ment át azóta, hogy bátran fogok bemenni, ha kell. (Remélem beérek… 3. emeletről lépcsőzni le, majd 5 perc autó, kórház 2. szint, izgalmasan hangzik ilyen előzményekkel.)” (Kitti)

“Nekem 5 gyermekem van, 4 fiú, 1 lány. Mindegyik gyerekemet simán szültem. 1. 2 óra, 2. 1 óra, 3. 45 perc, 4. fél óra, 5. kb. 10 perc, de már tolási szakasz volt. Itthonról elvitt a mentő, már a mentőben 2 perces fájásaim voltak, ahogy haladtunk a kórház felé, már 1 percesek voltak. Beértünk, rám tették az ultrahangot, aztán épphogy levették, már kézben vittek be a szülőszobára, épphogy lefektettek, már nyomnom is kellett. Rettentő gyors volt.” (Etelka)

“Mind a 3 gyerkőc gyorsan jött a világra, de a harmadik mindennel együtt 15perc alatt és farosan… otthon.” (Tamara)

“Első fiam: este 6-kor kórház magzatvíz szivárgás miatt, fájások este 9:30 körül kezdődtek, de csak még a lightos formában, 23:45-kor irány a szülő szoba 00:15-kor már kint volt a kisfiam. A másik fiamnál este fél nyolckor mentőt hívtam úgy, hogy talán szülök, mert nem tudtam eldönteni, hogy jóslófájások vagy sem! Össze-vissza fájtam, hol erősen, hol gyengén, volt, hogy 2 fájás között 20 perc telt el. Este 8-ra beértünk a kórházba, megvizsgáltak ,8:25-kor mondta a doki, hogy sétáljak át a szülőszobára, 8:42-kor már kint volt a kisfiam.” (Anikó)

“Ezek szerint én 4rohamos szülésen vagyok túl. Első fájástól számítva: 1. 2 óra 55 perc, 2. 2 óra 35 perc, 3. 1 óra 42 perc, 4. 52 perc. Mind a 4 gyerkőc gátvédelemmel, minden repedés nélkül született. A 3. gyerkőcnél azonnal 2 perces fájásokkal kezdtem, az nagyon kemény volt. A 3. és 4. babó is úgy repült, hogy a doki alig bírta elkapni. Várnom kellett volna még 1-2 fájást, de közöltem, hogy az kizárt, nyomnom kell, és már suhant is a baba.” (Margaréta)

“Azonnali pokoli 2 percesekre ébredtem. A harmadik fájás után akartam volna ébreszteni a férjemet, de az már elég sziszegősre sikeredett, és felébredt rá.”Gyorsan” lezuhanyoztam (már amennyire lehet gyorsnak nevezni 2 percesekkel). 6 perc alatt beértünk a klinikára, a szülészet az első emeleten van, az utolsó lépcsőfoknál már tolófájásom volt… az első fájástól számítva 1 óra és 10 perc volt az egész.” (Barbara)

Pipa. Kórházba való felvétel időpontja 23:30. Gyerek születésének időpontja 23:41. A kettő közt még a másodikra is fel kellett menni… Előtte fél 8-kor még paradicsomot ültettünk a kertben, 10-kor a nagyobb gyereket fektettem. A kockázati tényezők listáját kiegészíteném a forró kád vízzel! (Judit Anna)

“1. 27 óra pokol, 2. 1.5 óra, 3. 35-40 perc volt talán (kiírt napon). A legrémisztőbb az volt mikor, mondták, hogy ez viharos szülés lesz, siessek, semmire sincs idő. – Szült már kettőt, tudja milyen: na ez borzasztó lesz, de ha ügyes lesz, akkor nagyon gyorsan túl lesz rajta… Meg… Amikor mondta a szülésznő, hogy: – Nyugodtan ordítson…! Komolyan! Üvöltsön, ha kell. Félve néztem a dokimra ő meg csak helyeselve bólogatott… OMG, én úgy megijedtem, hogy egy mukkom sem volt. Tolókat kellett elsóhajtani, mert túl gyorsan érkezett. Szó szerint kirepült a gyerek. A szülőszobára érkezés után maximum 1 órával az ágyon ültem, karomban a gyerekkel, és néztünk ki a fejünkből hogy: ‘Uram Iiisten, ez miii volt?'” (Judit)

“25perc alatt született a második lányom. Az orvos rátett fekvő NST-re, majd burkot repesztett, 3 erős vajúdási fájás, az az igazi pokoli fájás, majd 3 tolófájásból született meg a lányom. Mindenki kapkodott, mert senki sem számított rá, hogy ilyen gyors lesz, villám babának is hívták végig bent.” (Tímea Éva)

“Nálam a vajúdás sem volt olyan hosszú, 4,5 óra a legtöbb, de az utolsónál a kitolás zajlott le kb. pillanatok alatt. A vajúdóból épp csak át tudtak tolni a szülőszobába (kb. 2 perc), de a szülőágyra már nem jutottam fel, 1 tolásból kint is volt a lányom. A szülésznő szerint úgy jött, mint egy buldózer. Az orvos meg csak pislogott amikor beért, hogy már rajtam pihen a kicsi.” (Csilla)

“Első gyerekemnél 4 óra vajúdás és szülés egybekötve. Második babánál fájások nem voltak, csak csöpögött a magzatvíz. Amire befeküdtem a kórházi ágyba 17:55 volt, a családnak írtam a messengeren 18:10-kor, hogy kezd fájni valami, 18:25-kor már a kezemben tartottam. 15 perc.” (Zsanett)

“Nem is tudtam, hogy ennek külön neve van. 1. 1,5 óra vajúdás, 30 perc szülés, 2. 2 óra vajúdás, 30 perc szülés. Előnye tényleg az, hogy gyorsan túl voltam rajtuk. Viszont nagyon durva élmény, amikor egyből a legfájdalmasabb összehúzódások közepén találom magam, nem volt semmi átmenet, csak egyből a “pokol”, és persze nem volt idő EDA-ra. Azért még mindig inkább ezt választanám, mint az órákon át tartó vajúdást.” (Alexa)

“Nekem 8 perc volt a burokrepedéstől. Rengeteg víz zúdult ki, ami szinte kisodorta. Az autó hátsó ülésén született, bele a nadrágomba. Nem nyomtam – de hullámzott a hasam, szinte magától jött ki. A méhlepényt már fent a szülészeten. Most lesz 15 az autós babám. Az első pedig 2,5 óra volt, vajúdással együtt.” (Kriszti)

“Oh, engem azzal fogadott a szülésznő, hogy mit képzelek magamról, hogy első gyerekkel, ilyen öregen be merészelek menni, mert majd itt vajúdok vagy 20 órát, és ő szabira megy épp. Hiába mondtam, hogy nem szűnő, folyamatos fájásom van. Amikor kegyeskedett a váróból behívni, és gépre tettek, csak csodálkozott, hogy tényleeeeg. Egy óra múlva a kicsi a mellkasomon volt.” (Tünde)

Kapcsolódó: A legfurább szülési helyszínek – babák, akikkel nem sikerült beérni a kórházba

“Úgy látszik, én is szerencsések közé tartozom. Nekem mindkettőnél otthon elfolyt a magzatvíz. Mentő, és már bent azt mondták, már jön a baba! Nem volt előtte semmi fájás, rám is kötöttek fájásmérőt, de már azt is kár volt, mert már szülőágy és szülés! Igaz mindkettő előbb jött, az első 36., a második 32. hétre! Hál’ istennek egészségesen, igaz kisebb súllyal (3 és 2,30). Másodiknál rizikós volt a császár, de segítettek az orvosok! A fájásokról, hogy hány percesek, nem is tudok semmit!” (Marika)

“Sajnos rohamos szülő voltam 2x… nem finom… nulla fájásról 40 perc alatt képes voltam megszülni mind a két gyereket… azt hittem a másodiknál, hogy nem maradok meg… a gyerek meg úgy nézett ki, mintha összeverték volna.” (Csillu)

“Azt hiszem a 7 percemmel én győztem. 1 fájás, vele ment a magzatvíz, és jött a kislányom.” (Bernadett Kitti)

“Felvételi idő 5.52, gyerek születése 5.56. Fél 5-kor éreztem, hogy talán ez lesz az…” (Szilvia)

“2 óra, második 1,5 óra. Van előnye és hátránya is. A hátránya, hogy hirtelen a legnagyobb fájások közepén találod magad… Nem kellemes, nincs átmenet… Mire eléred a tűrőképességed határát, pont vége.” (Ildi)

“NST-n közölték, hogy maradok mert szülünk. Én meg néztem bután, hogy miiii? Nem érzek semmit. Rögtön borotváltak, beöntés, 1,5 óra múlva kint volt. Alig kerültem a szülőszobára, mondtam, hogy nyomnom kell. Azt mondta doki, hogy az nem lehet. De én mondtam, hogy akkor is kell.” (Krisztina)

“Nekem az első fájástól addig, hogy felsírt a fiam, 1 óra 20 perc telt el. Alig értem be mentővel a kórházba. Utána napokig tartott, míg felfogtam, hogy túl vagyok a szülésen, mert felkészültem lelkileg az órákig tartó vajúdásra.” (Rita)

“Az 1. gyerek, a nagylányom, 3 nap alatt lett meg. Szerintem ezzel letudtam a másik 3 szülésemet is, mert azok összesen nem tettek ki másfél órát, ráadásul fájásaim sem voltak, csak nyomáskényszer. Egyik ok sem állt fent a felsoroltak közül. A 2. gyerekkel elfolyt a víz, kórházba be, 0 fájás, CTG sem mutat semmit. Olyan jót aludtam a szülőszobán. Reggel 3/4 9-kor ébresztettek fel, hogy: Még mindig nincs fájása? – De, akkor nyilván aludnék… A derekam húzódott egy picit. 9:05-kor megszületett a fiam. A 3. gyerekkel éreztem, hogy húzódik össze a méhem, de semmi fájdalom. Tanulva az előzőből, irány a kórház, mondtam, hogy szülni jöttem. A doki vizsgál, mondja: Á, nem lesz itt még baba, nincs teljesen kitágulva, fájásai sincsenek. Mondom: De lesz, előzőleg se fájt. Közli, hogy olyan nincs, és felment vissza az osztályra. Hát nem ért fel, még a szülőágyat sem tudta a szülésznő szétkapni, a fiam burokban született, 15 perccel a kórházba érkezés után. A 4. gyerekkel szintén elfolyt a víz, irány a kórház. Nála már épphogy beértünk, átöltözni nem volt idő, szülésznő is majdnem sokkot kapott, mondta is, hogy ha tervezek még szülni, szóljak már hogy én fájás nélkül és egy nyomásra szoktam gyereket szülni. Nála nem is tudjuk a pontos időt, hogy mikor bújt ki, szegény szülésznő pont nem az órát nézte.” (Szilvi)