Az egyik legalapvetőbb kérdést viszonylag korán el kell döntenünk: megpróbáljunk visszatérni eredeti munkaformánkhoz, korábbi munkahelyünkre, vagy lezárva életünk e fejezetét nézzünk új lehetőségek után? Kutatásaim során sok kismamával készítettem interjút. Tapasztalataim alátámasztják a februári számban is közölt statisztikát, miszerint az édesanyák többsége, ha tehetné, nem változtatna. Milyen érvek szólnak a maradás mellett? És milyen okai lehetnek annak, ha egy nő a “babázós” évek után “csak” a munka világába, de semmiképpen sem előző munkahelyére szeretne visszatérni? Lássuk néhány kismama véleményét, majd az ötleteimet mindkét választást illetően.
Vissza ugyanoda!
HŰSÉG: A cégkultúra, a szokások, a vezetők hozzáállása erősen hat a visszatérési szándékra. Akik elégedettek voltak otthagyott munkájukkal, gyakran fontosabbnak tartják a saját poszton, de legalábbis a cégnél maradás lehetőségét, mint az anyagi szempontokat. “Nem is gondoltam más munkahelyre.” “Mindenképpen szeretnék visszamenni. Imádtam ott dolgozni, azalatt lettem önálló, a cég neve számomra bearanyozódott.”
VISSZAVÁRNAK: A bizonytalanság leküzdésében a legtöbbet az segíthet, ha sikerül előre megállapodni a visszatérésről. “A főnökömmel megbeszéltünk mindent. Tudom, hogy visszavár.” “Kis cégnél vagyok, olyan az egész, mint egy család. Meg se fordult a fejemben, hogy máshová menjek, s a többieknek is természetes, hogy egy idő után újra dolgozni fogok.”
KÉNYSZERPÁLYA: Főként azok, akik eljutottak már valameddig a ranglétrán, úgy érezhetik, nincs is igazán választási lehetőségük. “Az egyetlen szóba jöhető megoldás a visszamenetel. Az új rendszer bevezetéséről nem maradhatok le.” Az is gyakori, hogy az eredetinél kevésbé vonzó poszttal kell beérnie a kismamának. “Felajánlottak egy másik pozíciót, és hozzátették: ha nemet mondok, a halálos ítéletemet írom alá, mert nem lesz más esélyem a visszatérésre.”
KÖNNYEBB A “JÁRT ÚT”: Sokan azért kívánkoznak vissza eredeti munkahelyükre, mert úgy gondolják, könnyebben boldogulnak az “ismerős terepen”. “Már ismerem az embereket, a főnökök mentalitását, az elvárásokat. Tudom, mire számíthatok.” Az első nehézségek leküzdése is könnyebb lehet így. “A kollégák ismerik a helyzetemet, sőt a gyerekeimet is. Megértőek, és jobban elfogadják, ha nem mindig vagyok százszázalékos, vagy ha előbb el kell mennem.”
NEHÉZ AZ ÁLLÁSKERESÉS: Sajnos igaz, hogy a kisgyerekes lét nem túl jó ajánlólevél a hivatalos munkaerőpiacon. A régi helyen maradásnak prózai okai is lehetnek: “Túl sok a hendikepem, nehéz lenne máshol munkát keresni.” “A régi helyen már bizonyítottam. Nagyon nehéz volna számomra frissen visszatérő kisgyerekesként új állást keresni, és ott újra bizonyítani.”
Tippek maradni szándékozóknak
– lehetőleg még a szülés előtt állapodjunk meg a visszatérés körülményeiről
– a lehető legkorábban szóljunk a visszatérési terveinkről főnökeinknek hivatalosan, de mindenki másnak is
– ápoljuk a kapcsolatot főnökeinkkel és kollégáinkkal
– cseréljünk tapasztalatot a többi kisgyerekes munkatárssal
– legyünk “jelen”, ragadjunk meg minden lehetőséget a személyes találkozásra
– szerezzünk minél több információt a munkahelyet, a munkaterületet illetően
– rendszeresen érdeklődjünk a munkalehetőségek, megüresedő posztok iránt
– vállaljunk kisebb otthoni munkákat, akár szívességből is
– és ami furcsán hangzik: frissítsük fel önéletrajzunkat, és nézzünk körül a munkaerőpiacon: mennyit érünk, keresett-e a szakmánk, tudásunk
Váltani fogok!
VISSZA SEMMIKÉPP: Érzelmi okból dönthetünk úgy, hogy régi munkaformánkat nem szeretnénk folytatni. “Sose szerettem ott dolgozni.” “A munka arra volt jó, hogy kiderüljön: a kereskedelem nem az én világom.” “Nem tudtam továbblépni a régi helyemen, többek között ezért is jöttem el babázni.” “Már a terhesség alatt megpróbáltak “kitenni”. Elérték a céljukat: ha vinnének, se mennék vissza.” “Amióta itthon vagyok, kicserélődött a csapat. Nem köt már oda semmi.”
NEM TUDOK VISSZAMENNI: Hiába szeretnének, sokan mégsem tudnak visszatérni előző helyükre. Lehetséges, hogy a cég megszűnik, felszámolják, vagy egyszerűen elköltözik. A gyermekek születése után a családok közül is sokan költöznek. “Elmentünk a városból. Szeretünk itt lakni, de ha visszamennék, napi három órát kéne utaznom. Mivel a férjem is bejár és sokat dolgozik, nekem ez nem fog menni.”
MÁS MUNKAFORMA: Bár van rá igény, a rugalmas és alternatív munkavégzési formák még ritkaságszámba mennek. “Sajnos nincs segítségünk a gyerekek mellé, így csak részmunkaidőben tudnék dolgozni. Ezt viszont még “nem találták fel” a régi helyemen.””Három műszakos voltam egy kórházban. Bármilyen szép is volt a munkám, kisgyerekesként kénytelen voltam más után nézni.”
ÚJ AMBÍCIÓK: Az otthon töltött idő alatt többen rájönnek, hogy egészen mást szeretnének csinálni, mint eddig. “Megtetszett a “gyerekvilág”, csakis gyerekekkel kapcsolatos munkában tudom elképzelni a jövőmet.” “Az egyik barátom bevenne a vállalkozásába. A gyes végéhez közeledvén egyre jobban tetszik az ötlet.” “A gyed mellett tanulni kezdtem. Ha végzek, az új szakmámban szeretnék elhelyezkedni.”
SZEMLÉLETVÁLTÁS: A gyerek megszületése mérföldkő, gyakran megváltoznak miatta a család vagy az anya szempontjai. “Szeretném maximálisan figyelembe venni a fiaim igényeit. Mellettük nem vagyok hajlandó rendszeresen napi tíz órákat dolgozni.” “Lemondok a karrierről. Egy nyugalmas, biztos, tisztességesen fizető munkát szeretnék.” “Vállalkozó lettem. Így hatékonyabban tudom kihasználni a tudásomat és az időmet is.”
Tippek a váltani szándékozóknak
– nyugodtan és bátran értékeljük újra igényeinket, lehetőségeinket
– fogalmazzuk meg világosan új elvárásainkat, főként azokat, melyek megkülönböztetik a vágyott munkaformát vagy munkahelyet az előzőtől
– ha van jó ötletünk, nézzünk utána, mennyire életképes, játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha megvalósulna, szerezzünk társakat a kivitelezéshez
– építsünk új kapcsolatokat, de ne szakítsunk teljesen régi életünkkel se, ismerőseink még segítségünkre lehetnek
– tájékozódjunk a munkaerőpiacon, szerezzünk álláskeresési rutint
– készüljünk fel arra az esetre, ha egy váratlan jó lehetőségre gyorsan kell reagálnunk (például vetessük fel a kicsit a bölcsődei várólistára)
– nézzünk utána a ránk vonatkozó jogszabályoknak, hogy a váltás hasznunkra váljon
– keressünk fel szervezeteket, alapítványokat, és kérjünk segítséget például vállalkozási ötletünk kivitelezéséhez, vagy egy megfelelő – netán családbarát – új munkahely megtalálásához.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
