Vashiányról akkor beszélhetünk, ha a szervezetünk vasraktárai (máj, lép) elkezdenek ürülni. A tartósan fennálló vashiány a vaskészletek teljes kimerüléséhez vezet, amikor már a vörösvértestképzés is károsodik. Ebből az állapotból, különösen vaspótlás nélkül nem gyors, de egyenes út vezet a vashiányos vérszegénységhez.
A várandósok közel 40 százalékát érintő vashiányos vérszegénység esetében a vashiány mellé a hemoglobin alacsonyabb koncentrációja is társul.
A vashiány mellett ennek hátterében az áll, hogy a babavárás időszakában a vérplazma térfogatának növekedése a vér ##8222##hígulásához”, ezáltal a hemoglobin mennyiségének csökkenéséhez vezet.
A vashiány és a hemoglobinszint közötti összefüggés
A hemoglobin a vörösvértestekben található vastartalmú fehérje (ez adja a vérünk piros színét), amely létfontosságú szerepet tölt be szervezetünk működésében: feladata az oxigén szállítása a tüdő és az oxigént felhasználó szövetek között. Amikor laboratóriumi vizsgálatokra küldenek bennünket várandósként, akkor egyebek között vérünk hemoglobinszintjét is ellenőrzik.
Laborértékeinkben ilyenkor a hemoglobin (Hgb) mellett a hematokrit (Hct), a vörösvértest (vvt), az MCH (mean cellular hemoglobin ##8211## az egy vörösvértest átlagos hemoglobintartalma) és az MCV (mean cellular volume ##8211## a vörösvértestek átlagos térfogata) értéke is alacsonyabb lesz.
A hemoglobinszint változása a várandósság idején
- A hemoglobin szintje ebben az időszakban 115 g/l körüli.
- A második és harmadik trimeszterre tovább csökkenhet 105 g/l-re.
- A szülés utáni időszakban akár 100 g/l is lehet.
- Az anémia diagnózisa akkor merül fel, ha a hemoglobinszint alacsonyabb 110 g/l-nél.
Fontos azonban tudni, hogy a hemoglobinszint csak egy irányadó paraméter a vashiányos vérszegénységhez, ami mellett egyéb értékeket is ellenőriznek. A vashiányos vérszegénység kimutatására ##8211## amennyiben nincs fertőzés vagy gyulladás a szervezetben ##8211## elsősorban a ferritin szintjének mérése a legspecifikusabb.
Laborparaméterek vashiányos vérszegénység esetén
A hemoglobin mellett ##8211## a nemzetközi ajánlások szerint ##8211## elsősorban a szérum ferritin meghatározása javasolt, ami szervezetünk vasraktárairól ad információt, és a legmegbízhatóbb biomarkernek bizonyul a vashiány korai stádiuma és a vashiányos vérszegénység kimutatására. (Ugyanakkor a ferritin mérése önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy a vashiányos vérszegénység diagnózisát biztosan felállíthassa az orvosunk.)
A ferritin egy fehérje, ami vasat raktároz sejtjeinkben (legnagyobb mennyiségben a máj sejtjeiben), és akkor szabadul fel, amikor szervezetünknek szüksége van rá. Ekkor a transzferrinhez, a vér fő vasszállító fehérjéjéhez kötődve jut el oda, ahol a vörösvértestek keletkeznek.
Vashiányos vérszegénységben a csökkent ferritinszint mellett emelkedett transzferrinszintet (TF) találunk.
A vasháztartással kapcsolatban a szérum vas (Se-Fe) és a teljes vaskötő kapacitás (TVK) is szerepel a laborpapírunkon: vashiány esetén a szérum vas szintünk alacsonyabb lesz, míg a teljes vaskötő kapacitás (TVK) növekedni fog, hogy a keringő vasból minél többet meg tudjon kötni.
Emellett szükség lehet a transzferrin szaturáció (TSAT) értékére is, ami a vasszállító kapacitás telítettségét mutatja meg, vagyis azt, hogy a vérben a transzferrin hány százalékához kötődik a vas (ennek csökkenése egyenesen arányos a vas hiányával).
A szolubilis transzferrin receptor vizsgálat (sTfR) segítségével a szakember el tudja különíteni a vashiányos vérszegénységet a krónikus betegségek vagy gyulladások által kiváltott anémiától. Amennyiben egy vérszegénységben szenvedő kismamánál ezeknek a receptoroknak a száma megemelkedik (hogy a csökkent vasmennyiséget hatékonyan meg tudják kötni), akkor vashiányos anémia áll fenn.
Látható tehát, hogy többféle paraméter meghatározására is szükség lehet ahhoz, hogy egy kismama egyéni vasstátuszáról megfelelő képet kaphasson a szakember. A leletünk kiértékelését mindenképpen bízzuk orvosunkra, aki valamennyi paramétert és azok egymáshoz viszonyított értékeit is figyelembe veszi a diagnózis felállításakor.
Miért fontos a vaspótlás a terhességünk idején?
A babavárás időszakában megduplázódik a keringő vér mennyisége, a fokozott vérképzés pedig több vasat fog igényelni, ám emellett fontos megemlíteni azt is, hogy a második trimesztertől már a magzat is jelentősen elkezd raktározni a vasból.
Amennyiben tehát nem gondoskodunk a megfelelő vaspótlásról, könnyen vashiányos vérszegénység alakulhat ki, ami a baba alacsony születési súlyához és koraszüléshez is vezethet.
Mivel a testünk nem képes vasat termelni, ezt külső forrásokból kell biztosítanunk, ám a várandósság idején önmagában a vasban gazdag, kiegyensúlyozott táplálkozással nem lehetséges fedezni a szervezet megnövekedett vasszükségletét és megelőzni a vashiány kialakulását, és egy már meglévő vashiányos állapotot sem tudunk vele orvosolni.
A várandós és szoptató anyák vaspótlása szájon át szedhető vaspótló készítményekkel történik. A WHO ajánlása szerint a várandós nők számára megelőzésként napi 30-60 mg vas (és 400 μg folsav) kiegészítő szedése javasolt. Amennyiben vérszegénységet diagnosztizáltak nálunk, akkor 60-tól 200 mg-ig terjed az ajánlott napi elemi vasbevitel.
Kapcsolódó cikkek
