A kiságyban alszik a baba, két kis ökle a feje mellett. Kisfiú, ám ezt még csak a világoskék rugi árulja el az első látogatóknak. Anyukája sem fedez fel rajta fiús vonásokat, csak a pelenkacsere során. Ilyenkor el is ábrándozik: te is lövöldözni fogsz az oviban a kinyújtott ujjaddal, lefocizod majd a virágaimat a kertben és hideg, zörgő kisautókkal alszol majd maci helyett, mint az öcsém? Ki tudja, lehet. De addig még hosszú út áll előtte.
Kétéves kora körül már megismeri a néniket és bácsikat a járásukról, hangjukról, hajukról és ruhájukról. A nemi szervek egyelőre nem játszanak szerepet a tájékozódásban. Két és fél évesen pedig már magáról is tudja, hogy ő fiú. Csak azt nem tudja, hogy mindörökre az is marad. Miért ne nőhetne egyszer az ő hasában is kisbaba, akárcsak anyáéban a kistestvér? Vagy miért ne nőhetne fütyije majd a szomszéd kislánynak, akivel nyáron együtt pancsoltak a medencében?
Óvodáskorban határolódnak el egymástól a nemek. Meglepő, hogy az egyenjogúság korában milyen ósdi klisék élnek a négyévesekben. Ma már biztosan nem hallják másoktól és nem tapasztalhatják maguk sem azt, amit mondanak: a lányok unalmasak, csak babáznak, nem tudnak rúgni, mindig rendesen viselkednek és ahelyett, hogy megvédenék magukat, csak bőgnek.
Honnan veszik mindezt?
Ebben a korban még nem tudnak rugalmasan gondolkodni: ha valaki fiú, hozzájuk tartozik, és csakis olyan lehet mint ők, tehát ügyes, bátor, erős… a lányokra következésképpen ennek az ellenkezője igaz. A közös tulajdonságokat majd csak iskoláskorban fedezik fel egymásban.
Nincsen “tipikus fiú” kategória – állítják a fejlődéspszichológusok. A nemeken belül is nagy egyéni különbségek lehetnek, a fiúk és lányok képességei között pedig nincsenek nagy eltérések, ám megfigyelhetők bizonyos szabályszerűségek. A fiúk a nyelvi képességeket illetően valóban némileg elmaradnak a lányoktól, ezzel szemben jobban tájékozódnak a térben, nagymotoros mozgásokban ügyesebbek, a finommotoros mozgások viszont a lányok erőssége. Életterük kialakulásában is jelentős különbségek mutatkoznak. A fiúk nagyobb csapatba verődve játszanak, függőségi kapcsolatokat (hierarchiát), szabályokat állítanak fel. Szívesen összemérik erejüket, nagy a versenyszellem köztük, és szeretik a vad, területfoglaló játékokat. A lányok inkább kettesben vagy kisebb csoportokban játszanak, gondoskodóbbak és együttműködőbbek.
Őseink számára életbevágóan fontosak voltak ezek a nemi tulajdonságok. A nők viszonylag kevés utóddal számolhattak, odaadó gondoskodásuk elengedhetetlen volt a kicsik életbenmaradásához. Egy férfi jóval több utódot nemzhetett, ám a kiszemelt legjobb partnerért meg kellett küzdenie vetélytársaival.
Génjeinkben hordozzuk a nemi különbségeket
A kislányoknál már babakorukban megfigyelhető a szociális érdeklődés: gyakrabban keresik és hosszabban tartanak szemkontaktust környezetükkel. A kisfiúk pedig már hat hónaposan igyekeznek elvenni, ami a másik kezében van, 14 hónaposan pedig a játékok közül egyértelműen az autók és a fegyverek mellett döntenek – ezekkel jól lehet versenyezni, küzdeni.
A különbségek gyökeréig ásva a hormonokig jutunk el. A nyolchetes embrióban kifejlődnek a herék és megkezdik a férfi nemi hormon, a tesztoszteron termelését. Ez pedig nemcsak a külső testi vonásokra hat, hanem a gondolkodásmódra, érzésvilágra és cselekedetekre. Azok a kislányok, akiknek édesanyja a terhesség alatt valamilyen tesztoszteron jellegű gyógyszert szedett, sokkal vadabbul viselkednek, szeretik a sportversenyeket és a fiús játékokat.
Gondolkodásmódunk is más. Egyik agyféltekénk a logikánkat, másik érzelmeinket irányítja. A nők gyakrabban használják mindkettőt, míg a férfiak inkább csak az egyiket, a logikus problémamegoldót.
Ezeket a testi adottságokat nagyban kiegészítik a környezeti hatások: nemcsak fiúnak születik valaki, hanem azzá is neveljük őt. Kicsi korától kezdve látja a nemek közötti különbségeket, veleszületett tulajdonságai és megfigyelései alapján apjának, nagyapjának, bátyjának nemével azonosul. És tovább figyeli, milyenek a férfiak. Apa megteríti az asztalt, elmosogat, de ő cseréli ki a villanykörtét is és ő tankol. Később látja, ahogy az utcán veszekednek a bácsik, a tévében látja, hogyan lövöldöznek. Ezekből és még sok-sok apró részecskéből áll össze saját férfiakról kialakított képe.
A közösség is formál
Az óvodába lépve már inkább a csoport befolyásolja a viselkedésformát. Ha a többi fiú az oviban Yu-Gi-Oh kártyákat gyűjt, ő is azt teszi, ha a fociért rajonganak, neki is az lesz a kedvenc sportja.
A férfias tulajdonságok kialakulásában jelentős szerepe van a szülői gondoskodásnak, törődésnek és szeretetnek. Rossz példaként említhetjük a homokozó Rambójait.
Az azonosul leginkább a vad macsó szereppel, aki otthon se érzelmi töltést, se útmutatást nem kap. Egy kisfiúnak ugyanúgy szüksége van simogatásra, gyengédségre, mint egy kislánynak. Vegyük észre és tartsuk tiszteletben egyéni szükségleteit, érdeklődését és hajlamát és ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget a “fiús” és “lányos” kategóriáknak.
Valóban nehéz a fiúkkal? Miért vágyik ma több család kislányra, mint fiúra?
Valaha fontos szempont volt, hogy a fiú vitte tovább a család nevét, vagyonát, a gazdálkodást. Ma inkább kislányt szeretnének, mert a társadalmi és gazdasági szempontok átértékelődtek. A szülők úgy vélik, manapság egy jó szociális tulajdonságokkal rendelkező lánnyal könnyebb, mint egy “vad” fiúval.
Mi jelent nehézséget a fiúk nevelése során?
Az, hogy nem találunk általános érvényű szempontokat. A jellegzetes fiús tulajdonságok ma már “macsónak” számítanak. Azt viszont nem tudjuk pontosan, milyennek is akarjuk látni őket. Erősnek, de nem erőszakosnak, bátornak, de nem vakmerőnek, finom érzésűnek, de nem anyámasszony katonájának. A lányoktól elfogadjuk a fiús és lányos magatartást egyaránt, a fiúktól a lányosat semmiképpen, de a hagyományos fiúszerep is kérdésessé vált.
Hol vannak a férfi példaképek? A kisfiúk környezetében biztosan nem, mert ott elsősorban nők vannak: anya, óvónéni, tanítónéni. A megfigyelhető férfiak közül sem nyújt valamennyi követendő példát.
Miért eleve hátrányos helyzetűek a fiúk az óvodában, iskolában?
A figyelmet rendszerint éppen a “rosszalkodással” vívják ki, és ez megerősíti bennük a helytelen viselkedést. Az óvónénik, tanítónénik jobban “díjazzák” a rendes kislányokat, akik odafigyelnek, hallgatnak, jó kézügyességgel és beszédkészséggel rendelkeznek. Vetélkedésre, nagymozgásokra a teremben nincs lehetőség, a fiús dolgok tehát inkább zavarónak hatnak.
Mire van szükségük fejlődésük során?
Sokoldalú lehetőségekre, hogy ne kelljen egy minta szerint viselkedniük. Különböző férfipéldaképekre és határozott nőkre. Olyan szülőkre, akik jól érzik magukat nemi szerepükben.
Ki is a gyengébb nem?
Úgy tűnik, sokszor a fiúk esendőbbek, betegesebbek. Valóban így van ez?
Már a világrajövetelükkor több gond van velük. Átlagosan fél órával tovább tart egy kisfiú megszületése, mint egy kislányé. Gyakrabban kell császármetszéssel világra segíteni őket, mint a lányokat és az újszülött intenzív osztályokon is több a fiú, mint a lány. Az orvosok szerint mindezekre nem elégséges magyarázat a nagyobb születési átlagsúly (3600 gramm fiúknál, 3450 gramm lányoknál) és a nagyobb fejkörméret. Szomorú adat: a koraszülöttek és a halva születettek között is több a fiú.
Gyakoribbak az örökletes betegségek köztük. Valószínűleg a kromoszómák közt keresendő az ok erre. A férfi nemet két különböző, x és y kromoszóma határozza meg, míg a nőit két x kromoszóma. A nemi kromoszómák génhibáját fiúknál nem helyettesítheti egy vele azonos, de egészséges másik, míg a lányoknál igen. Egyes örökletes betegségek azonban gyakoribbak a lányok körében, például a csípőficam négyszer olyan gyakori.
Kevésbé ellenállóak a fertőzésekkel szemben. A kórházak összesített statisztikája ezt nem támasztja alá, még ha részadatok szerint valóban úgy tűnik, hogy több fiút kezelnek felső légúti fertőzéssel, mint lányt. A húgyúti fertőzés azonban biztosan ritkább náluk, a hosszabb húgycsövön ugyanis nehezebben jutnak el a kórokozók a húgyhólyagig.
Gyakoribb az allergia náluk. Bár a fiúk korábban kezdik, de “kinövik” a panaszokat. Az első életévekben csaknem kétszer annyi fiút gyötör az asztma, mint lányt, a szénanátha is gyakoribb köztük. Serdülőkorra azonban változik az arány, a nagylányok közül többen szenvednek a pollenektől és a poratkától.
Sérülékenyebb a lelkük. Óvodás- és iskoláskorban négyszer olyan gyakori a dadogás és a bekakilás fiúknál, mint lányoknál. A hiperaktivitás és figyelemzavar pedig nyolcszor annyi fiút érint, mint lányt. Azonban serdülőkor után inkább a lányok panaszkodnak fejfájásra, idegesek, depressziósak és evészavaraik vannak.
Mit tehetünk értük? Ötletek apáknak
Legyen ott az életében! Kisfiát nők veszik körül az óvodában, iskolában. Töltsön minél több időt vele és mutassa meg, hogy jó dolog férfinak lenni.
Birkózza le és ölelje át a fiát! A fiúk szeretik a vad játékokat, apával szemben végre teljes erőből küzdhetnek. Ugyanakkor jól esik neki, ha megvigasztalja, amikor valóban fájdalom érte.
Az apa vegyen részt minél gyakrabban a gondozásban, nevelésben
Vállaljon részt a nevelésből is! Anya tanul a gyerekkel, ő noszogatja rendrakásra, ő küldi el lefeküdni, ő keltegeti? Amikor apa megjön a munkából, már fáradt ehhez, jöhet a játék? Ilyen egyoldalúság senkinek nem előnyös. A konfliktusok nemcsak a feleségére tartoznak.
Milyen férfiképet mutat magáról? Milyennek tűnik a családja szemében? Miért segít a fia a háztartásban: azért, mert anyja megköveteli vagy azért, mert látja, hogy apja is segít?
Nem kell tökéletes férfinak látszania! A kisfiúk csodálattal néznek az apjukra, és velük dicsekednek az oviban. A nagyobbakat már elnyomja a tökéletes apa árnya. Ismerje el hibáit, sőt, időnként hagyja, hadd legyen a fia az ügyes.
Ne ragaszkodjon a tipikus férfi ideálhoz! Ne erőltessen rá fiára olyan szerepet, ami nem az övé. Fogadja el, ha fiú létére fél a kutyától vagy nem szeret focizni.
Hogyan segíthetnek az anyák?
Engedje közel magához! Anya szeme fénye, büszkesége, de kevesebbet van karban, kevesebbet dédelgetik, simogatják. Pedig egy kisfiúnak minderre ugyanannyira szüksége van, mint egy kislánynak.
Két-három évesen az apa szerepe egyre hangsúlyozottabb. Ő lesz fia példaképe, amint felfedezi a nemi azonosságot. Ne akadályozza túlzott ragaszkodással, hogy fia leváljon.
Vonja be a férjét a kisbaba körüli teendőkbe! Lehet, hogy apa gyakorlatlanabb kezdetben, de annál érdekesebb a kicsinek az újszerű bánásmód.
A szomszéd kislány ennyi idősen már beszél és bilizik? Kisfiának arra van szüksége, hogy anyja az ő egyéni fejlődését kísérje figyelemmel, és elismerésével, türelmével segítse.
Határozottan képviselje saját érdekeit! Az anya nem szolgáltató vállalat, nem az a feladata, hogy a jövő sportolóját, matekzsenijét vagy hegedűművészét képviselje, étellel, tiszta ruhával ellássa. Elsősorban nő, aki azzal, hogy elégedett és magabiztos, érezteti fiával, hogy a nemek ugyan különbözőek, de egyformán erősek.
Ötletek egyedülálló anyáknak
Bízzon a jövőben! Nem könnyű egyedül férfivá nevelni egy fiút, de nem lehetetlen. Egyedülállók fiai sem vadabbak vagy gyámoltalanabbak, mint a többiek. Számítson a többi nevelő segítségére is, aki kisfiával az oviban, iskolában foglalkozik.
Tartsa fenn a kapcsolatot volt partnerével! Ő is felelősséggel tartozik a gyerekéért és ez némi gondot levesz a válláról. Ne avatkozzon bele az apa-fia kapcsolatba. Ha az apa megbízhatatlan, csalódást okozott fiának, vigasztalja meg őt anélkül, hogy rosszat mondana a másikra.
Az apa nem vetélytárs. Aki kevesebb időt tölt a gyerekkel, szeretné akkor minden jóval elhalmozni. Anya a hétköznapok kötelességeiért felelős, apával meg kirúgunk a hámból – kedvezőtlen helyzet, ám csak rontunk rajta, ha felborítjuk a hétköznapok biztonságát.
Szerencsés, ha van a környezetünkben néhány férfi, aki alkalmanként foglalkozik a fiúval. Vonjuk be programjainkba időnként a nagypapát, unokatestvért, ismerőst.
Az apát nem tudjuk helyettesíteni – ezt hiábavaló igyekezet megpróbálni. Maradjunk csak meg anyának.
Kisfiunk nem a partnerünk – ne általánosítsunk vele szemben, még akkor sem, ha valóban azonosságokat vélünk felfedezni. Dühünket ne vezessük le rajta, ám érzelmi szükségleteinket sem ő hivatott kielégíteni.
Ezt is érdemes elolvasni:
- Amíg a kisfiúból férfi lesz
- Fiad van? Tanítsd meg az érzelmek fontosságára!
- Melyik is a gyengébb nem?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
