Ahány gyerek és ahány család, annyiféle szokás: vannak, olyan gyerekek, akik ideig-óráig eljátszanak a járókában és vannak olyanok, akik nem – utóbbiak vannak többségben.
A járóka kétségtelenül praktikus a szülőnek: biztonságban tudhatja benne a gyerekét, amíg ő a konyhában főz, a fürdőszobában tereget, stb. Pláne, ha két kicsi is van, egyszerre kéne két pici babára figyelni, miközben a napi teendőket is el kell végezni. A gyerekeknek viszont általában nem jó és nem is hasznos a járóka vagy a különféle biztonságos, ugyanakkor kevés helyet adó és szeparáltságot eredményező helyek.
Egyfelől a járóka túl kicsi, nem lehet benne forogni, mászkálni. Ettől a gyerekek maximum ideig-óráig vannak el, utána dühöngeni, sírni kezdenek. Elindul egy ördögi kör: a gyerek a sírással szinte igazolja azt a feltételezést, hogy az ekkora gyermekek hisztisek. Ha lett volna elég helye, tere, hogy felfedezze a világot, akkor lehet, hogy nem lett volna sírás, dühöngés.
Másfelől valóban nagy térre, helyre van a gyermeknek szüksége ahhoz, hogy a mozgásfejlődésének igényeit ki tudja szolgálni, és felfedezze a körülötte lévő világot. Ez az az időszak is egyben, amikor egy percre sem szeretne elszakadni a mamájától, mindig a közelében lenne, mindig látni szeretné őt. Ennek az igénynek sem felel meg maximálisan a járóka.
Ha a szobából ráccsal lekerítünk egy részt, a rácson lóg, ha az ajtaját helyettesítjük ráccsal, úgyszintén, ha az egész lakásban szabadon járkálhat, a bejárati ajtót döngeti, mert sétálni szeretne. Bármekkora szabadságot engedélyezünk neki, mindenképpen legyen olyan terület, amit tiszteletben kell tartania: ilyen például a kézitáskánk, íróasztalunk, a háztartási gépek, a szobanövények.
A túl kicsi játszóterület viszont gyakori dühöngéshez vezet. Alakítsuk ki ott a játszóhelyet, ahol az anya, illetve a családtagok a legtöbbet tartózkodnak, a kisgyerek ugyanis nem szeret egyedül lenni a szobájában. Ha elkerítettünk neki egy részt, üljünk be időnként mellé, és játsszunk vele ott, hogy megkedveltessük vele a helyét.
Ha jól látja és hallja az eseményeket, nem érzi kiszorítottnak magát. Jó megoldás lehet az is, ha minden helyiségben elhelyezünk egy kis polcot a számára. Így amíg az anya főz, ő is főzőcskézhet egy kis sámlin, amikor a teregetés vagy vasalás van soron, ő is előveheti a kisvasalóját. Kezdettől fogva vele együtt pakoljuk vissza a szétszórt játékokat a polcra, mielőtt kimennénk a helyiségből. A kisgyermek játszóhelyén mellőzzük a dohányzást, tévézést – senkinek sem tesz jót a folyamatos háttérzaj.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
