A szeretet azt jelenti, hogy figyelünk gyerekünkre, mire van valóban szüksége a fejlődéshez, és ebben támogatjuk őt.
Felesleges tehát megkérdezni, hogy induljunk-e haza a játszótérről, hiszen mi tudjuk, meddig maradhatunk. A választás és döntés szabadságát meg kell ugyan adni a gyereknek apróbb dolgokban, de a lényeges kérdések, mint pl. a mit ebédelünk, hova menjünk, maradjunk vagy induljunk, nem az ő kompetenciái közé tartoznak. Vannak kisebb rávonatkozó kérdések, amelyekben dönthet, pl. melyik szoknyát szeretné felvenni a kettő közül amiket viszont mi választottunk ki, de túl nagy felelősséget jelenteni neki, ha olyan dolgokban kéne döntenie, amihez még kicsi.
A szabályokat a szülő alkotja meg, és ezeken belül mozoghat szabadon a gyerek. Jól tudjuk, hogy szabályokra, mintákra szüksége van a gyerekeknek, ezek nélkül elvesznek.
Nem teszünk jót vele, ha kívülről szemlélve “mindent megadunk” neki. A boldogsághoz rendszerint éppen az eszközök, tárgyak, játékok a legkevésbé fontosak, sőt ezek akadályozhatják az egészséges testi-lelki fejlődésben. Az elkényeztetés az elhalmozás mellett azt is jelenti, hogy azokat a “terheket” is levesszük a gyerekről, amelyekkel már egyedül is meg kellene birkóznia. Így életkorához képest elmarad a fejlődésben – ez igazán nem lehet célunk, hiszen keserves helyzeteket él majd át, amikor mégsem tudunk mellette állni. Tehát becsaptuk, színesebb, könnyebb világot festettünk elé, mint amivel találkozik.
Ezért ne adjunk neki cumit, édesített leveket, túl sok önműködő játékot, ne ültessük a tévé, számítógép elé. Hadd élvezze az ételek természetes ízét, hadd keresse meg, mivel nyugtathatja meg magát, hadd találja meg maga, milyen tevékenységben leli örömét. Mérjük fel, mire van valóban szüksége az adott időszakban a gyereknek! Igyekezzünk ezt – és nem helyette mást – biztosítani neki!
Ugyanakkor az is igaz, hogy sürgetni valamiben, ahol ő még nem tart, szintén káros folyamat lehet, hiszen rengeteg kudarcélmény kíséri. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mindig ne csak az életkorát, hanem egyéni sajátosságait is vegyük figyelembe. Nem egyszerre fejlődnek a gyerekek azonos képességei, ezt ne felejtsük el. Ahogy azt sem, hogy a válaszkész szülői reakció nem azonos a kényeztetéssel.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
