– És milyen gyermekorvost szeretne? – kérdezte a védőnő, amikor először meglátogattam hat hónapos terhesen. Megdöbbentem a kérdésen. Választhatok, mint a szupermarketben? Hetykén visszakérdeztem: – Milyen van?
– Hát homeopata meg rendes – jött a válasz. Akkor még nem tudtam egészen biztosan, hogy milyen is az a homeopata, de azt sejtettem, hogy a rendes, az nekünk nem lesz elég. Hiszen ez a gyerek se rendes lesz, hanem különleges, megérdemli hát a legjobbat. Ha ez a homeopátia, akkor azt. Elkezdtem hát beleásni magam a potencializálás titokzatos világába, és a hamarosan megszülető Bíborkát az első perctől kezdve „homeopátiásan” nevelgettem. Ha túl sokat sírt, keveset aludt, nyugtalankodott délután, ha folyni kezdett az orra, arra mind-mind találtam megfelelő szert. Először még a doktor néni irányítása alatt, aztán egyre többet olvasgattam, és ahogy nőtt a tudásom, egyre határozottabban választottam ki és adtam be neki a kicsi fehér cukorbogyókat.
Atomvillanásra nincs?
A pelenkástáska egyik rekeszében gondosan alufóliába csomagolva (véd a sugárzások ellen) mindenhová vittem magammal a kis úti patikámat, ahol a szokásos ragtapasz és fertőtlenítőkendő mellé egy csomó homeopátiás szert is beraktam. Hiszen mindenre van bogyó. Ha elesik, ha beüti a fejét, ha lehorzsolja a térdét, és ne nevess ki, de még méh- és szúnyogcsípésre is volt nálam megfelelő szer. Télvíz idején is. Amikor egyszer kiborítottam a táska tartalmát a barátnőmnek, ő csak nevetett: Csak az atomvillanás érne meglepetésként, mi? Ez szöget is ütött a fejembe, arra vajon nincs megfelelő szer? De aztán úgy döntöttem, az már igazán paranoia lenne.
Nekik bevált a homeopátia:
Zsolt, Marcsi, Bíborka, Borsika és a pici Bende
A gyógypuszi már kevés!
Ahogy teltek az évek, egyre gyakrabban kerültek elő a kis szerek. Hiszen minden kétéves orra bukik, egyiknek sincsen bőr a térdén, nem csoda, hogy napjában százszor is felhangzott a zokogás: – Anya, kérek bogyót!
Egyetlen szkeptikus maradt csak a családban, a férjem. – Ez a kis cukorbogyó semmit se használ, nincs valami rendes gyógyszer? – kérdezte gyakran morogva, amikor a doktor nénitől hazatérve rendes recept és hagyományos antibiotikum helyett csak pár homeopátiás szerrel jöttem haza. Aztán kiderült, ez is használ. Sőt. És a hitetlenből lassan hívő lett, sőt használó. Amikor legutóbb beverte a fejét egy nyitva maradt fiókban, egy gyógypuszit adtam a kobakjára, de még mindig hallom a zsörtölődését: – Nekem nem jár bogyó?
Kapcsolódó cikkek
