Laki Péter (36) tűzoltó zászlós
Laki Botond (7,5)
Lakiné Müller Bernadett (35) tűzoltó
(Korábbi fotó Péterről és Botondról, aki szintén tűzoltónak készül)
– Dehogy vagyok én hős, csak a munkámat végzem. Viszont a feleségem! Ő mindenképpen hős – ott voltam a fiam születésénél, úgyhogy ez egészen biztos – hangzik a határozott válasz, amikor azt firtatom, vajon hősies feladat-e a tűzoltás.
– Elvégzem a feladatom, mint bárki más, aztán megyek haza a kisfiamhoz játszani. Az persze igaz, hogy itt nem találni olyan embert, aki ne szívvel-lélekkel tenné a dolgát. A mi szakmánkban a pénz nem lehet vonzóerő, aki tűzoltónak áll, az tudja, mire vállalkozik.
Csapatjátékosok vagyunk, sőt, azt mondanám, egymásra vagyunk utalva egy-egy riasztás alkalmával. Ez ímmel-ámmal nem megy – ha valaki nem bírja, inkább más munkahelyet keres.
A bevetések történeteit hallgatva óhatatlanul arra gondolok, hogy nem lehet könnyű tűzoltófeleségnek lenni, otthon aggódni, várni. Péter felesége azonban maga is tűzoltó, ha nem is „vonulós”.
– Magyarországon a nők nem végezhetnek oltási, mentési munkákat. Törvény írja elő, hogy 25 kiló feletti súlyt nem emelhetnek – csak a felszerelésünk majd 30 kiló. A feleségem így kénytelen megelégedni az irodai munkával, habár nagyon szeretne ő is velünk tartani.
– Az amerikai sorozatok lánglovagnői vajon hogy képesek elbírni azt, amit mi nem? – teszem fel a kérdést, mire egy finom mosollyal együtt érkezik a felelet: – Nálunk azért talán vannak e szabálynak társadalmi hagyományai is… Mégiscsak furcsa lenne, ha nők vonulnának ki, nem?
Nekem például eszembe sem jutna ilyet tenni, különösen azután, hogy lemegyünk a sokat megjárt tűzoltóautók közé. Katonás rendben minden, a járműveken egy porszem sincs. Első látásra vicces, de nyilvánvalóan nagyon praktikus, ahogy a tűzoltók a csizmára húzott védőnadrágjukat beleugrásra készen tartják a földön.
– Két perc alatt menetkésznek kell lennünk, de ez nem gond. Aztán amikor ott vagyunk a helyszínen, nincs is idő a gondolkodásra, mindenki tudja a feladatát. Mi párban dolgozunk, biztonsági okokból. Felkészülünk a veszélyre, de nem félünk tőle.
És Péter csak mesél, megmutatja a légzőkészülékeket, felidézi a rémregénybe illő nehéz pillanatokat, majd nevetve mutatja, hol szokott végigfutni a kisfia, amikor bejön „apa munkahelyére”.
– Botond már most mondogatja, hogy én is tűzoltó leszek, a feleségemmel sikerült őt „megfertőznünk”, de én azt szeretném ha azzal foglalkozna, amit szeret. Bármit csinál majd büszke leszek rá.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
