Régóta tudjuk, hogy a policisztás ovárium szindróma (PCOS) a fogamzóképes korú nők leggyakoribb endokrin- és anyagcsere-betegsége. Kialakulásában genetikai és környezeti tényezők mellett szerepet játszik a petefészek és a mellékvese fokozott férfihormon-termelése, a központi idegrendszer megváltozott szabályozó szerepe, valamint egy jellegzetes, anyagcserezavaron alapuló betegség, melynek egyik jelentős sarokköve az úgynevezett inzulinrezisztencia. Ennek gyakran semmilyen tünete nem jelentkezik a sikertelen gyermekvállaláson kívül.
Így működik a cukorháztartás
Evés után megemelkedik a vércukorszint. Erre válaszképpen a hasnyálmirigy inzulint termel, hogy visszaállítsa az eredeti állapotot, és lebontsa a cukrot. Inzulinrezisztens állapotban az adott inzulinjelre bekövetkező válasz a célsejtek részéről csökken, azaz csökken a szőlőcukor felvétele a sejtekbe, tehát nő a vércukorszint. A szervezet ezt az inzulinjel nagyságának emelésével próbálja helyrehozni, tehát fokozódik az inzulin termelése, jelentősen megemelkedik az inzulin szintje a vérben, ezt nevezzük hiperinzulinémiának.
Árt a magas inzulinszint
Számos megfigyelés bizonyítja, hogy hiperinzulinémia hatására a petefészek és a mellékvese több férfihormont termel. A fokozott inzulintermelés a petefészkeket is károsan befolyásolja, ugyanis az érőfélben lévő tüszők korai sorvadását okozza. A hiperinzulinémia ráadásul a májsejtekre is hat: megemeli a vérszérumban a biológiailag aktív „szabad” tesztoszteron mennyiségét. Mivel a tesztoszteron férfihormon, ezért nyilvánvalóan kedvezőtlen ez a hatás a teherbe esés szempontjából is.
A kivizsgálás menete:
Mindezt szakorvosi értékelés követi.
A kezelés lehetősége napjainkban
A megoldást nőgyógyászati szempontból is a megváltozott anyagcsere-folyamatok rendezése jelenti, ennek eredményeként áll ugyanis helyre a normális ciklus és termékenység.
Az inzulinérzékenységet lényegesen javítja az egészséges táplálkozás alapelveinek betartása (magas fehérje-, alacsony szénhidrát- és zsírbevitel), a testsúly csökkentése, valamint az, ha a páciens rendszeresen sportol, többet gyalogol, kirándul. Mindez önmagában is jelentős javulást hozhat, ugyanakkor ma már gyógyszeres kezelésre is van lehetőség.
Már két-három havi rendszeres kezelés is visszaállíthatja a normális ciklust, rendeződik a menstruáció, és rendszeres tüszőérés figyelhető meg. Nő a teherbe esés valószínűsége, valamint egyértelműen csökken a vetélések száma is. A gyereket tervező, inzulinrezisztens nőnek tehát érdemes szoros orvosi felügyelet mellett elkezdeni a kezelést, és a teherbe esést követően legalább három hónapig folytatni. Magzatkárosító hatást nem tapasztaltak, és az anyatej összetétele sem változott számottevően.
Szakértő: Dr. Szőnyi György szülész-nőgyógyász
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
