Szándékos mozdulat
Ultrahangos felvételek bizonyítják, hogy már az anyaméhben is szopják a babák az ujjukat. A szopómozgás velünk született reflex, amelynek evolúciós célja az életben maradás.
Pár perces újszülött, ha a mellre teszik, automatikusan szopómozgásokat végez. Ennek látványa az anyából ösztönösen kiváltja a táplálás reflexét és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megszoptassa, táplálja a kicsinyét. Úgy is mondhatnánk, hogy az újszülött szopómozgása kulcsinger az anyának, hogy anyaként reagáljon az újszülöttre. Ahogy a csecsemő motoros koordinációja fejlődik, vagyis a kezével megtett út egyre inkább tudatos cselekvés következménye lesz, kiválasztja a hüvelykujját, és napjában többször is azt szopizza. Az anyák, felismerve ezt az igényt, cuclival helyettesíthetik a hüvelyujjat. Sok baba elfogadja a cuclit, és örömmel veszi, ha a szájába teszik. Az a tény, hogy az ujjszopás a cuclizással helyettesíthető, egyértelműen bizonyítja, hogy ennek lényege a szopómozgás.
Mivel a szopóreflexhez szinte mindig társul a meleg tej, a jóllakottság, a biztonság és boldogság érzése, a kisbaba egy idő után “használja” ezt a kialakult reflexet. Az élet első másfél esztendeje a fejlődés orális periódusa, ami egyszerűen fogalmazva annyit jelent, hogy a csecsemő “szájközpontú” lény, ezért neki a száj, illetve a szájjal végzett cselekvés az öröm és a kielégülés legfontosabb forrása.
Előnyök és hátrányok
Felmerül a kérdés, hogy vajon az a gyerek, aki kétéves kora után sem hagy fel ezzel a tevékenységgel, nem szenved-e valamilyen magatartási vagy mentális zavarban? Kell-e vele foglalkozni, és ha igen, hogyan? A válasz, amennyiben más probléma nincs: nem. A kisgyermekek általában akkor folyamodnak ehhez a tevékenységhez, ha például elaludni készülnek vagy akkor, ha betegek, esetleg valamilyen okból szoronganak. Az ujjszopás gyakorisága tehát biztos, hogy csökkenni fog, idővel csak szélsőséges helyzetekre korlátozódik, de a funkciója ugyanaz, mint csecsemőkorban: emocionális egyensúlyt teremt, megnyugtat.
Felmerül a kérdés: engedjük az ujját szopni vagy adjunk helyette cuclit? Mindkettőnek számtalan előnye és hátránya van. A cuclizásról könnyebb lemondani, könnyebb a cumit eltenni, “elveszíteni”, mint leszokni a mindig kéznél lévő ujjról. Könnyebb rábeszélni a gyereket, hogy tegye le, mert csak a kisbabák használnak ilyet. Az ujjszopás előnye – a leszokás szempontjából -, hogy szüksége van a gyereknek a kezére, és emiatt nem tud közben játszani. Ha tehát úgy dönt, hogy játszik, könnyebben lemond az ujja szopásáról, mint a cumiról, amit a szájában tarthat, miközben játszik.
Se bors, se paprika
Nem szükséges tehát mindenáron leszoktatnunk a gyermekünket az esti ujjszopásról vagy cumizásról, hiszen ez nem kóros viselkedés és semmilyen káros következménye nincs. Előbb-utóbb úgyis leszokik majd róla, hiszen rájön, hogy ő már nem kisbaba, esetleg szégyelli önmaga előtt is gyermeteg szokását. Hallottam olyan esetet, hogy a szülő valamilyen csípős anyaggal kente be a gyermek hüvelykujját vagy a cumit. Ezt semmiképpen nem javaslom, hiszen nagyon drasztikus beavatkozás a gyermek önnyugtató rendszerébe. A megszégyenítés, nyaggatás csak tovább nyújtja ezt a szokást, ezért ne tegyük. Ha gyermekünkön látjuk, hogy őt is zavarja már és szeretné tényleg abbahagyni, segíthetünk neki azzal, hogy néha (nem naponta többször!) megjegyezzük: “Úgy látom, téged is zavar kicsit, de biztosan nemsokára leszoksz majd róla, hiszen már kezdesz nagylány/fiú lenni.” Ezzel azt jelezzük, hogy elfogadjuk, hogy még szüksége van rá, nem sürgetjük, de bízunk benne, hogy képes leszokni róla.
IX. évf. / 1. szám
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
