A romló oktatási helyzet margójára

2011. augusztus 

Ameddig csak tudtam nem “intézményesítettem” a gyereket, mert ki akartam élvezni az anyaságot. De eljött a pont, mikor mennie kellett. Át kellett adnom a legféltettebb kincsemet egy vadidegennek. Egy óvónőnek. Sosem felejtem el, az első látogatást az óvodába. 

Benjámin nagyon félt, kapaszkodott a lábamba. Mosolyogva simogattam a hátát. “Nyugi… szuper lesz!”  Az óvodavezető magához hívta, gondoltam, most jön az ismerkedés. De nem. Csak egy dolog érdekelte a nőt. Hogy mennyire “idomítható” a gyerek. Feladatokat osztogatott neki, és azt figyelte, végrehajtja-e. Elsápadtam. Az én kincsemet ne tesztelje senki! Ne hozassa vele vissza a pöttyös labdát! Ő nem kutya. 

“Ha nem szófogadóak, nem bírunk velük. Kevesen vagyunk” – mondta fásult arccal. Rossz érzés töltött el. Okkal. A gyerekem nem számít. Nem kíváncsiak rá. Csak illeszkedjen a gépezetbe, és akkor nem lesz baj.

2014. március

Nyílt napokra szaladgálunk. Keressük az iskolát, ami jó lesz neki. Kezdetben színes épületet, tágas zöld udvart keresek, világos, barátságos folyosókat, vidám tanárokat, jó nyelvoktatást. Lehetőleg jó közel hozzánk.  

Na jó, ez nem fog összejönni, látom, lejjebb kell adnom az elvárásaimból. Elengedem a világos folyosót, meg a helyet. Inkább utazunk többet, csak jó legyen! Elengedek én mindent, csak egyet kérek, csak EGYET: egy helyes tanítónénit, aki szeretni fogja. Aki kiváncsi RÁ. Olyan különleges gyerek. Olyan jó fej. Szeretném, ha jó lenne ott Neki.

Azt hiszem megvan. Ő jó lesz. Fiatal és lelkes. A kicsikémnek is tetszik! A délutános sajnos borzasztó, de a délelőttös tündéri. Ő kell nekünk! A délutánost meg kibírjuk valahogy…

2014. december

A “lelkes” tanítónéni elhagyta a pályát. A rémes délutános van velük egész nap. Nem tudom mit csináljak, mert a gyerek szorong, nem szeret bent lenni, mégsem akar iskolát váltani, mert ott vannak a barátai. A nő, aki most írni, olvasni tanítja a fiamat, nem tud helyesen írni. Minden levele hemzseg a hibáktól, de marad. Nincs helyette más. Örüljek, hogy van. Az A-sok ofője már eltűnt. Hova lettek a tanárok?

2015. november

Új osztályfőnököt kaptunk. A borzasztó megint “csak” délutános. Az új osztályfőnök valamikor jó tanár lehetett, jól magyaráz, csak folyton ordít. Saját bevallása szerint is idegbeteg. Kiégett, azt mondja. De lehet hozzá különórára járni, és olyankor kedves. 

A gyerek, aki szuper szorgalmas és lelkes volt a tanulással kapcsolatban,  már utál tanulni és olvasni is. Eddig imádta a könyveket. Nem értem, mi történik.

2016. október

Nincs angoltanár. Elvileg egy szülő majd néha beugrik helyette, mert 3 hónapja nincs óra. Talán most jön valaki. 

2016. november

Mégsem marad. 2 hétig bírta az új tanár. Nincs angol 4 hónapja.

A gyerekeket akikről megtudják, hogy próbanapra mennek egy másik iskolába, vagy akiknek kikéri a szülő a bizonyítványát, nyilvánosan megszégyenítik. Benjámin megtiltja nekem, hogy új iskolát nézzek.

2017. április 

Már matek sincs. Fél éve. És mennek a pletykák, hogy lassan magyar se lesz. Egy nap átlagosan 3 óra van megtartva. Az egykor 30 fős osztályból 20-an maradtunk. Mindenki menekül a süllyedő hajóról, de mi még várjuk a mentőcsónakot. Hiába könyörgök, a gyerek nem mer váltani. És mivel ennyire szorong, nem merem erőltetni. Az osztály továbbra is jó, a gyerekek helyesek. Azt ígérik, lesz tanár, maradjunk. 

2017. május

Már majdnem minden iskolát felhívtam a kerületben. Mint kiderült, nem egyedi a helyzetünk, máshol sincsenek tanárok. De akkor hova vigyem? 

A suliban teljes a káosz. Alig van órájuk.

Körbekérdezem fociról a szülőket, hátha valaki javasol valamit! Annyira el vagyok keseredve.  Én utánajártam. Nyílt napokon voltunk. Lelkiismeretesen végignéztem mindent, és ez tűnt a legjobbnak. Hogy történhetett ez?

2018. október

Találtam egy sulit, ami talán jó lesz. Ott elvileg vannak tanárok, de meg kell várni, lesz-e üresedés, hátha akkor átveszik.

A gyerek jegyei leromlottak. Egyáltalán nem tud tanulni. És nem tehet róla. 

Különórákra hordom, hogy ne legyen baj, ha sikerülne átmennie a másik suliba. 

2018. január

Már magyar sincs, viszont angol úgy néz ki lesz!

Már a fizetős sulikat is hívogatom, de azokban sincs hely. Több helyen várólistán vagyunk. Nem tudom miből, de a föld alól is előteremtem, ha kell, csak legyen végre jó helyen!

A suliba új igazgató érkezett, de nem sok reményt fűzök hozzá. Úgy néz a gyerekekre, mintha egy rágógumit kellene leszednie a cipőtalpáról. Miért megy tanárnak, aki utálja a gyerekeket?

2018. december

Lett üresedés! Most hívtak! Átveszik a gyereket! Sírok. Nincs közel, nem színes, nem vidám az épület, és nem zöld a kert, de VANNAK TANÁROK! Ráadásul egész jók! Az igazgató nagyon helyes! Nagyon izgulok! Csak sikerüljön jól.

Utószó:

Eltelt 4 év. Az új suli bevált, bár nagyon megszívtuk a rengeteg lemaradást, amit az első iskola okozott. Most gimis. Informatika tagozat. Egyelőre nincs informatika tanár.

Közben a kicsi is iskolás lett. Gondoltam, vele már rutinosabb leszek, és jól választok.

Egy nagyon szigorú, poroszos délelőttössel, és egy nagyon cuki pályakezdő délutánossal indított. A délutános egy évig bírta, elhagyta a pályát, most műtősként dolgozik. 

Három év alatt 4 különböző délutánosunk volt. Most új angol tanárunk lesz. 

Neki is épp iskolát keresek.

Azoknak, akik szerint nem fontos rendezni a pedagógusok helyzetét, a következőt üzenem

A gyerekeknek joga van a számukra leghatékonyabb oktatáshoz. Jár nekik.

Többek között ezért fizetünk adót.

Nincsenek irreális elvárásaim. Nem jövök a finn oktatási rendszerrel, vagy mondjuk az amerikaival, ahol ugyan kevesebb a tudás anyag, de megtanítják őket logikusan gondolkodni, és készségeket fejlesztenek.

Álmodni sem merek arról, hogy értelmes,  hasznos dolgokat tanuljanak, vagy mondjuk felfrissítsék az elavult kötelező olvasmányok listáját. Hogy megtanuljanak csapatban dolgozni, hogy kinyissák őket, hogy érdeklődő, ambíciózus fiatalokat neveljenek belőlük. Csak annyit szeretnék, hogy legyenek tanáraik. Olyanok, akik nem kifacsart felmosórongyok, hanem még van erejük adni.

A szerző az Anyakivan vloggere

Nyitókép: Getty Images