Gyerekek mellett kezdtem el újra tanulni
Tripó Krisztinának még másfél éve van a visszatérésig, kislánya ötéves, kisfia tizennyolc hónapos. Számítógépes grafikusként végzett, és egy grafikai stúdió nyomdai előkészítője volt, mielőtt teherbe esett.
“Tudtam, hogy ha megszületnek a gyerekek, ők kerülnek az első helyre, és három évet mindenképpen otthon szeretnék tölteni velük. Tudatos volt a korkülönbség is köztük, méltatlannak éreztem volna, ha csak arra a kis időre megyek vissza, amíg újra teherbe esem. A megoldást nem abban láttam, hogy gyorsan visszarohanok dolgozni, hanem abban, hogy ezekben az években továbbképzem magam” – ezen már terhesen is sokat gondolkodtam.
Bár Krisztina tartja a kollégákkal a kapcsolatot, a főnöke semmi biztosat nem tud ígérni a jövőre nézve. “Öt éve vagyok itthon, természetes, hogy felvettek a helyemre valakit. Ha a munkába állásra gondolok, a bizonytalanság az egyetlen biztos pont. Ha esetleg visszavennének, korai műszakba kellene kérnem magam, mert a férjem nem tud délután elmenni a gyerekekért, és bár szeretem a szakmámat, ettől a helyzettől azért tartok”.
A második gyereknél kezdett hiányozni Krisztinának a külvilág, a munka. Sokat jelentett, hogy a férje asztalosipari vállalkozásában találtak számára testhezálló feladatokat a tervezésben és a marketing területén.
“Az, hogy kipróbálhattam magam különböző helyzetekben, önbizalmat adott, és segített körvonalazni azt is, merre szeretnék szakmailag továbblépni. Azzal a feltétellel iratkoztam be egy online honlapkészítő tanfolyamra, hogy a tanfolyam után már nekem kell elkészíteni a céges honlapunkat. Szerencsére a férjem maximálisan támogat, az ő segítsége nélkül nem tudnék időt fordítani a tanulásra. Szeretnék már a gyes alatt kisebb munkákat szabadúszóként elvállalni, és elképzelhetőnek tartom, hogy eleinte ez a forma lesz összeegyeztethető a család és a gyerekek igényeivel”.
A nagymamákra támaszkodom
Vass Edit egy négy és fél éves, valamint egy kétéves kislány édesanyja. Mindkét gyerekkel egy évet töltött otthon. Szerencsésnek mondhatja magát, mert visszavárták a régi cégénél, ahol jelenleg is könyvelői munkakört tölt be. Családias a légkör, és mivel sok női munkatársa van, megértik, ha a gyerekek miatt elintéznivalója adódik.
“Teljes munkaidőben dolgozom, de mivel közel van a munkahelyem, ez is vállalható volt. Azonban a nagymamák nélkül szinte lehetetlen lett volna megoldani a hosszabb szüneteket – de így, hogy mindketten nyugdíjasok, a beteg gyerekekre is szívesen vigyáznak. Napi szinten támaszkodunk rájuk, hiszen a férjem olyan időbeosztásban dolgozik, hogy nem tud részt venni a lányok óvodába, bölcsődébe kísérésében”.
Edit az első kislány születése után könnyen visszarázódott, ám a második után úgy érezte, hogy az egész szakmát újra kell tanulnia, annyi volt a változás. “Ráadásul a kicsi lányom fél éve még éjszaka is szopott, ami egyrészt fantasztikus örömforrás, másrészt megnehezítette a nappali helytállást. Gyakran van lelkiismeret-furdalásom a gyerekek miatt, amikor fáradtan érek haza, és türelmetlen vagyok, ugyanakkor szükségem van arra a felnőttkörnyezetre, ahol fontos a munkám, szeretnek és számítanak rám”.
Újra kitaláltam önmagam
Rózsahegyi-Mayer Gabriella – egy hároméves és egy tizenhét hónapos kisgyerek édesanyja – mihelyt teherbe esett, elvesztette az állását.– Annak ellenére, hogy csak pozitív visszajelzéseket kaptam a munkámról, mikor megtudták, hogy terhes vagyok, azonnal kirúgtak. Minden kapcsolatot megszakítottak velem, és csak akkor voltak hajlandóak tárgyalni, amikor bepereltem őket, és megkapták az idézést. Addigra már annyira elfogytak az anyagi és a lelki tartalékaink, hogy peren kívüli egyezséget is elfogadtunk: visszamenőleg kifizettek egy minimálbéres fizetést a terhesség hónapjaira, viszont nem vettek vissza. Egyértelmű volt, hogy a nulláról kell indulnom a babázás után.
Gabriella a kiállítás- és szállodadekoráció területén dolgozott, szerette a munkáját, sikeres volt. Miközben egyértelmű volt számára, hogy a gyerekei nem lesznek bölcsisek, egyre jobban hiányzott neki a munka.
– Sokáig homályos volt a számomra, mihez is szeretnék kezdeni. Több ötlet és próbálkozás után találtam rá egy tanfolyamra, ahol megismerkedtem az arculattervezéssel. Azonnal tudtam, hogy ez az én utam, erre kell folytatnom. Ma már óriási szerencsének tartom, hogy volt időm és lehetőségem átgondolni a munkához való viszonyomat, és így megtalálhattam azt, amiben igazán tehetséges vagyok.
Kapcsolódó cikkek
