Boldog akartam lenni
A baba első rúgása általában óriási öröm forrása. Salgó Ágnes esetében azonban ez az apró, alig érezhető kis mozdulat nem boldogságot, hanem kétségbeesést hozott.
“Amikor először éreztem a fiam rúgását, valóságos pánikroham tört rám. Úgy éreztem, mindennek vége. Valósággá vált, amitől féltem, amire eddig igyekeztem nem is gondolni. Itt van a hasamban egy gyerek, akit nem szeretek. Visszatérő álmom volt, hogy megszülöm, és örökbe adom. Rémülten, kiizzadva ébredtem ezekből az álmokból. Miféle anya az, aki ilyeneket gondol? Nem értettem, miért nem tudok örülni ennek a babának. Ő volt a harmadik gyerekünk, és kifejezetten terveztük, vártuk, hogy jöjjön.
Különösen én, aki korábban két fájdalmas vetélésen estem át. Minden vizsgálat azt mutatta, hogy egészséges, erős baba – de én képtelen voltam átadni magam az örömnek. Folyamatosan ideges voltam és rémült. Nem szerettem ezt a gyereket. Nem mertem szeretni. Ma már tudom, nem akartam kötődni hozzá. Nem bírtam volna ki, ha elveszítem”.
Testi-lelki hullámvasút
Bár a várandósság kilenc hónapja sok szempontból védett időszak, mégsem számít ritkaságnak ebben az időszakban sem a depresszió és a súlyos szorongás. Egyes felmérések szerint a nők mintegy 15 százaléka tapasztal ilyen tüneteket. Mivel azonban erről kevés szó esik, az érintettek számára ijesztő, amikor a várva várt boldogság helyett kétségbeesés és félelem keríti hatalmába őket.
A terhesség alatti depresszió tünetei többnyire ugyanazok, mint amikor nem várunk kisbabát: kilátástalanság, fizikai gyengeség, alvászavar, önvád, pánikrohamok, öngyilkossági gondolatok. Természetesen különbségek is vannak, hiszen a képet színezi, hogy mindeközben intenzív testi változások zajlanak, és az érzések középpontjában ezek, illetve a baba elfogadása áll. Ehhez hozzájárulhat a terhes nők esetében az aggodalom, hogy milyen hatással lesz mindez a gyerekre.
De miért és hogyan lesz abból a kilenc hónapból, aminek a legszebbnek kellene lennie, érzelmi hullámvasút?
Dr. Frigyes Júlia pszichiáter szerint nincs ebben semmi meglepő. A terhesség alatt a nők olyan sokféle változáson mennek keresztül, mint utoljára serdülőkorukban, vagy egészen kicsi gyerekként. Ez a tudatos-tudattalan találkozás múltbéli önmagunkkal pedig időnként megrázó élményekkel járhat.
“Egy gyerek, egy új élet érkezése az élet minden területét érinti. Akkor is, ha az első, akkor is, ha a harmadik. Az aggódás és a bizakodás érzése együtt jelenik meg. A várandósság során látszólag a semmiből, de valójában két ember átélt és meg nem élt érzéseiből, testi-lelki örökségéből jön létre egy új élet, és a kilenc hónap alatt az anya ezekkel találkozik, ha nem is tudatosan. A kilenc hónap alatt ő is új emberré fejlődik, anyává válik, a benne dúló hullámok pedig hol viharossá fokozódnak, hol pedig szép lassan elsimulnak.”
A sok szűrés is nehezíti
A babavárás alatt a nő a testével és a benne formálódó magzattal egész különös módon kerül kapcsolatba. A fantáziák, vágyak, kétségek és álmok egyaránt formálják a kisbabához való kötődést és az anyai készségeket. A modern terhesgondozás sok-sok vizsgálata elvileg mind azért van, hogy megnyugtassa az anyát: minden rendben lesz. Ám nem ritkán pont az ellenkezője történik. Ahelyett, hogy szabadon erősödne a bizakodás a kisbaba egészségét illetően, és ezzel együtt megszülethetne az a nagyon is anyai érzés, hogy “legyen bármilyen, pont úgy lesz jó, ahogyan lesz”, folyamatos bajkeresés zajlik.
“A vizsgálatok nem ritkán akadályozzák a kötődés természetes kibontakozását, hiszen ha szélsőséges esetben még a huszonhatodik héten is a magzatvízvizsgálat eredményére vár az anya, akkor ez még nem olyan sokkal a szülés előtt is elevenen tartja a kérdést: kell neki ez a gyerek? Akkor is, ha nem egészséges?” – magyarázza dr. Frigyes Júlia.
Nem minden szorongásból lesz depresszió
Természetesen az időnként megjelenő aggodalom, sőt szorongás korántsem depresszió. Ám nem olyan ritka, mint gondolnánk, hogy egy anya azzal szembesül, a kisbaba elfogadása meghaladja erejét. Sok minden állhat ennek hátterében. Lehet, hogy a már meglévő anyagi, megélhetési, párkapcsolati nehézségeket fokozza elviselhetetlenné az érkező gyerek. De ok lehet az előző szülés körüli veszteség, elakadt gyászfolyamat is. Ha a nőt élete során olyan élmények érték (súlyos elhanyagolás, testi vagy szexuális bántalmazás), amelyek megingatták saját magába és a nőiességébe vetett bizalmát, az szintén akadályozhatja a harmonikus várandósságot.
“Kockázati tényező a mesterséges megtermékenyítés is. Újra meg újra tapasztaljuk, hogy még ha volt is valamilyen testi ok a fogamzási nehézség hátterében, valójában minden ilyen gond pszichoszomatikus” – állítja pszichiáter szakértőnk. Ha mesterséges úton fogan a kisbaba, a lelki akadály nem hárul el, csak a technika “erőfölénye” diadalmaskodik. Ilyenkor a fogamzás után bukkanhat elő a szorongás.
Judit esetében is pont ez történt. Két év küzdelem és három meddőségi kezelés után lett terhes. Ikrekkel. Az öröm első fellobbanása után azonban mélységes depresszió kerítette hatalmába.
“A hatodik héttől nagyon erős reggeli rosszullétekkel küzdöttem. Nem csak reggel, egész nap hánytam. Pár nap után olyan súlyos lett az állapotom, hogy kórházba kerültem. Ezt akkor teljes kudarcnak éltem meg. Úgy éreztem, hogy a testem cserbenhagyott, hogy hiba volt kierőszakolnom a természettől ezeket a gyerekeket. Csődnek éreztem magam és az életem is. Két hét múlva jobban lettem és kiengedtek. De lelkileg nem éreztem jobban magam.
Egész nap feküdtem és rettegtem, nehogy valami baja essen a gyerekeknek. Nehogy elvetéljek, vagy koraszülöttek legyenek, vagy fogyatékosként szülessenek. Éreztem, hogy segítséget kellene kérnem, de nem mertem senkinek elmondani, hogy milyen démonokkal küzdök, különösen nem az orvosomnak vagy a védőnőnek, mert attól féltem, hogy bolondnak néznek, értesítik a gyámhivatalt, és elveszik tőlem a gyerekeket. Egész életemben anya akartam lenni – és amikor végre sikerült, attól rettegtem, hogy a sors azt akarja mondani, hogy nem kellene.”
Gyógyító szülés
Ez a szorongás akár olyan elviselhetetlen mértékű is lehet, hogy szélsőséges esetben a terhesség-megszakítás vagy az öngyilkosság gondolata is megfordulhat a nő fejében. A szakszerű segítség vezethet ki ezeknek a szorongásoknak az útvesztőjéből. Enyhébb esetekben egy jó női önsegítő csoport, egy megértő szülésznő, vagy akár a család is gyógyító hatású lehet. Nem ritkán maga a szülés katartikus élménye segíti a legtöbbet. Ha a kételyekkel küzdő nő biztonságos körülmények között, türelmes és ráhangolódó segítőkkel szülhet, akkor ez az élmény elsöpri a korábbi félelmeket, és megerősíti a nőt saját nőiességében, anyaságában, szerepeiben.
Mikor veszélyes?
Az első hónapokban nem ritka, hogy a fizikai kimerültség, a gyakori rosszullétek és a mindent megváltoztató terhesség miatt sok kismama mutat depressziós tüneteket, ám ez a legtöbb esetben a második harmadra magától is elmúlik. A 4-6. hónapban a kismamák többsége fizikailag és lelkileg is kirobbanóan jó formában van. Ha azonban ez nem történik meg, és a tünetek nem múlnak, vagy éppen a harmadik harmadban jelentkeznek, akkor érdemes szakember segítségét kérni.
Kapcsolódó cikkeink:
- A párod csodafegyver lehet a depresszió ellen!
- Rettegsz a szüléstől? Depresszió fenyeget!
- A depressziós anyák babái stresszesebbek
Kapcsolódó cikkek
