Minden gyereknél eljön az a pillanat, amikor már vágyik arra, hogy egyedül közlekedjen. Hogy kinél, mikor jön ez az igény, az nagyon eltérő és számos körülménytől függ – pl. hogy nagyvárosban vagy egy kis faluban él-e, van-e nagyobb testvére, milyen mintákat lát a távolabbi környezetében, milyen elvárásokat fogalmaz meg a szülő, stb.
Szeretünk nosztalgikusan visszaemlékezni a 80-as évekre, amikor a gyerekek döntő többsége már (a mából nézve) igen fiatalon egyedül járt iskolába, majd onnan haza, nyakában a lakáskulccsal. Arról kevesebb szó esik, hogy vajon ez minden gyereknek olyan simán ment-e és mondjuk soha nem szorongott a liftben, amíg felért egyedül a nyolcadikra. Arról is kevesebb szó szokott esni, hogy a 80-as években a gyerekek döntő többsége a maximum másfél kilométerre található iskolába járt, az úgy nevezett körzeti iskolába, rengeteg iskolatárssal reggelente együtt, csoportokba verődve közlekedtek, még az olyan nagyvárosokban is, mint Budapest.
Ma azonban rengeteg gyerek jár messze iskolába, akár 10 kilométerre is az otthonától, ami többszöri átszállást is jelenthet. Így nem nagyon lehet összehasonlítani a 80-as éveket napjainkkal.
Nem valószínű, hogy életkortól függ, hogy egy gyerek utazhat, közlekedhet-e egyedül. Ez sokkal inkább múlik személyes habituson, önállóságon, a szülőkön, és persze körülmények is diktálhatnak.
Szempontok az önálló közlekedés megkezdéséhez
Megpróbáltuk összeszedni a lehetséges szempontokat, a teljesség igénye nélkül.
Első és legfontosabb, hogy a gyerek ismerje a KRESZ-t, legalábbis a leggyakoribb táblákat, a lámpák, a zebra jelentését, a körbenézés fontosságát
Kisebb utakat (pár száz méterre található célpontok, nagypapa kikísérése a buszmegállóba) már magabiztosan, sokszor megtett
Önálló az élet egyéb területein
Van időérzéke
Tudja az alapadatait (név, cím, szülők neve, legalább az egyikük telefonszáma)
Képes értelmezni egy menetrendet
Nem pánikol váratlan helyzetekben (például elromlott a busz, le kell szállni és megvárni a pótlót)
Képes segítséget kérni idegentől (ha eltévedt, ha nem tudja, honnan indul a pótlóbusz, stb)
Képes nemet mondani, például akkor, ha az osztálytársa még egy kicsit játszana az udvaron, de neki indulnia kell
Az önálló közlekedés az ő igénye és nem a mi szükségünk, netán elvárásunk.
Telefon, okosóra – magabiztosan használja, tudja mire való, képes jelezni, segítséget kérni ezekkel az eszközökkel. Egy szóval ezeket az eszközöket arra használja, amire valók (és mondjuk nem arra, hogy a játék, zene eltereli a figyelmét).
Bizalom a gyerek és a szülő között – az egyik legfontosabb szempont. A gyereknek tudnia kell, hogy akármit is tett (elkésett, a buszon felejtette a hegedűt, rossz helyen szállt le), a szülő nem fog haragudni és együtt megoldanak bármilyen helyzetet. És a szülőnek is meg kell bíznia abban, hogy ő mindent megtett annak érdekében, hogy a gyereke már egyedül, önállóan is tudjon közlekedni.
Nyitókép: Getty Images
Forrás: Gyerekszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
