A gyengébb immunrendszer miatt sorra jönnek a megfázások, gyomorpanaszok és a komolyabb gondok is. A háziorvos általában először egyenként igyekszik kezelni a tüneteket, a rossz hangulatot ráfogja a hormonokra, az ismerősök, de legtöbbször a közeli családtagok is csak legyintenek: unatkozol, foglald el magad, depressziós vagy, mert ez olyan divatos.
Mit tehetünk, hova forduljunk, ha ezeket a tüneteket (persze rossz napjai mindenkinek vannak, de ha tartósan fennálló tünetcsoportról van szó, az már más kategória) észleljük magunkon?
Mókuskerék
Mindenek előtt a segíts magadon a legelső megoldás. Nézzünk magunkba, miért is lettünk egyik napról a másikra kedvetlenek, betegesek. A gyerek egészséges, van tető a fejünk felett, enni is jut mindennap az asztalra, párunk szeretettel vesz körül, alkalmanként szórakozni is eljutunk, és mégis valami hibádzik.
A napi 24 órás szolgálat, a hirtelen nyakunkba szakadt felelősség, az át nem aludt éjszakák az egészséges testet és lelket is komoly próbatétel elé állítják. Reggel az apuka dolgozni indul, a mama egyedül marad a pelenkással, a mosatlannal, az ebédfőzéssel, a furcsa hörgő hanggal a gázbojlerből.
Mit is tesz? Először is tisztába rakja az ordítót, felöltözteti a hideg kövön pizsamában rohangáló kétévest, elmos egy lábost gyorsan, amiben felteszi a főzeléket, bedobja a húst a sütőbe, kihívja a gázszerelőt, aki dél és este 6 óra között ígéri magát, csendre inti a nagyobbat, mert a kisebbik végre elszenderült. Aztán leül egy percre, hogy megigyon egy bögre kávét, közben bevásárló listát ír, még amúgy egy szál hálóingben leszedi a kétévest a polc tetejéről – még épp időben.
Sétáról ma nincs szó, mert várni kell a szerelőre, de a kicsinek amúgy is folyik az orra, gyors telefonok, meseolvasás, ebédeltetés, pár perc nyugalom, kezében egy bulvárlappal elszenderül.
Szerelő este hatkor, de nincs nála alkatrész, majd benéz holnap is, vacsora odaég, apuka megjön, segít fürdetni, anyuka este kilenckor a főiskolai dolgozata felett alszik el – mert ugye a szellemnek is szüksége van táplálékra. Ébresztő éjfélkor, orrszívás a kicsinek, pár korty víz a nagynak. Újabb ébresztő 2-kor és 4-kor, és pár óra múlva kezdődik egy újabb nap.
A mérleg pozitív, hiszen volt időben reggeli, ebéd, vacsora, a kicsi náthája múlóban, a nagy nem törte össze magát és a berendezést sem, volt idő 3 mesére és 4 telefonra is a barátnőknek, kész lett a dolgozat és nem robbant fel a bojler sem, bár a hörgő hang megmaradt. De azért mégsem az igazi, ugye?
Szervezés kérdése
És akkor mégis mit tegyek másként? – kérdezi a képzeletbeli anyuka. Alapvetően persze sok mindent nem tehet másként, de ha nem egyedül kell egész nap megküzdeni a problémákkal, már jobb lesz egy kicsit. A kedve biztosan. Keressük más, környékbeli kisgyerekes anyukák ismeretségét. Ha találkozni nem is tudunk mindennap, a telefonos vagy e-mailen váltott tapasztalatcsere is jól jön néha. Nem mindenhol van piciknek alkalmas játszótér vagy baba-mama klub. Szervezzük meg magunknál!
Ha kis településen, kertes házban lakunk, szóljunk az utcabeli mamáknak, jöjjenek át a kertbe egy délután, hozzon mindenki egy tálca sütit, a teát mi adjuk. Ha nem vagyunk nagy szervezők, nem szívesen hívunk magunkhoz idegeneket, séta közben csatlakozzunk más anyukákhoz.
Aki első látásra, messziről elutasítónak tűnik, valószínű csak ugyanúgy bátortalan, mint mi magunk, és örül, ha az utcákat, tereket róva eszmét cserélhet valakivel.
Ha már van beszélgetőpartnerünk, az fél siker, a hasonló gondok, örömök másokkal való megosztása kibillenthet a mindennapok monotóniájából.
A sorrend fontos
Igen, de a háztartás és gyereknevelés gondja, és a gázszerelő is megmarad!
Állítsunk fel fontossági sorrendet! Nem kell mindennap 2-3 fogásos ebéd. Ha van egy kicsit több időnk, főzzünk egyszerre sok adagot és fagyasszuk le. Legyen otthon tartalék bébiétel, és szükség esetén melegítsük ezt a babának, mi akár a 2 évessel bekaphatunk egy jó kis salátás szendvicset teával, semmi baja nem lesz tőle. Vagy melegítsünk meg egy zacskós leveset, fagyasztott császármorzsát vagy uram bocsá’ rendeljünk pizzát! A mosogatnivaló és a takarítás megvár. Ez biztos. Senki nem csinálja meg helyettünk.
Próbáljunk meg minél kevesebb edényt használni, osszuk be, hogy melyik nap mit csinálunk. Kinevezhetjük például a keddet a portörlésnek, a szerdát a porszívózásnak. A mosnivalót bekészíthetjük előző este, és a hajnali szoptatás alkalmával csak félálomban bekapcsoljuk a gépet, és a nap folyamán bármikor teregethetünk. Bármit kitalálhatunk, ami nekünk jólesik, a hangsúly az időmegtakarításon van.
Ha a házimunkával hamarabb végzünk, több időt tudunk társaságban tölteni, kimozdulni otthonról, emberek között lenni. És ez nem csak a mama lelkének tesz jót. A gyerekek is élvezik, ha hasonló korúak között lehetnek, és kipihent, vidám anyukájuk van otthon.
Mozdulj!
És persze ne felejtsük el, hogy nekünk is jár kikapcsolódás, amikor magunk vagyunk, gyerek, pelenkázótáska, pótcumi nélkül. Menjünk mozogni!
Ha más lehetőségünk nincs, akkor hajnalban, mielőtt a párunk dolgozni indul, fussuk körül a háztömböt, ugrókötelezzünk a kertben vagy este menjünk el egy konditerembe. Ha szégyenlősek vagyunk, és nem szeretünk másokkal együtt mozogni, vegyünk egy videokazettát, és míg délután alszanak a gyerekek, tornázzunk. Kezdetben napi 10 percet, ha 2 éves a közönségünk, még számos derűs percet is szerezhetünk neki. És példát is adunk.
Aztán menjünk moziba, színházba, könyvtárba. Akár egyedül is. Ha nincs nagyszülő, akire időnként rábízhatjuk a gyerekeket, próbálkozzunk a környékbeli anyukákkal. Lehet, hogy éppen szívesen vigyázna a sajátja mellett a mi gyerekünkre is, ha néha mi is elvállaljuk az övéit. Vagy csak jól jön neki egy kis kiegészítés a gyes mellé. Vagy keressünk bébiszittert, vagy forduljunk gyerektelen barátnőinkhez, hátha szívesen szánnak ránk pár estét.
Mindenkinek más a jó
Egy dolgot ne tegyünk: ne üljünk otthon, önmagunkat sajnálva, kétségbeesve a bezártság miatt. Problémánkkal nem vagyunk egyedül, alighanem nagyon sok fiatal mama ül otthon, néha kétségbeesve, hogy hol rontotta el az egészet.
Soha ne a gyerekeket okoljuk azért, mert amit elterveztük aznapra, nem sikerült, vagy mert még délután is csak a káosz közepén ülünk! És ne szégyelljünk soha segítséget kérni, legyen ez akár a párunk, szüleink, anyósunk vagy a szomszéd néni.
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
