Soma a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának diákja, ahhoz, hogy itt tanulhasson, 300 kilóméterre költözött a családjától. A baleset is Sárospatakon érte, szülei úgy robogtak hozzá miután értesítették őket, hogy egyáltalán nem volt biztos, hogy láthatják élve a legkisebb Csáky-csemetét.
Soma apukája, Csáky László ritkán látott nyitottsággal mesélt arról, amin keresztülmentek, s miközben beszélgettünk, meglepően sokszor hagyták el a száját a hála, a köszönet és az áldás szavak. Őszintén, szívből jövően használta ezeket, mert feleségével, Krisztinával és mindhárom gyerekükkel ajándékként tekintenek arra, hogy Soma itt maradhatott, és bár küzdelmes utat kell bejárnia, minden egyes nappal közelebb kerül a céljához.
Csáky Soma és az apukája (Fotó: Magánarchívum)
– Hogy tudtátok meg, hogy a fiatokat baleset érte?
– Somának két nővére van, közülük a kisebbnek épp falmászó edzése volt, amikor befutott az első hívás Sárospatakról. Az igazgató telefonált, és azt mondta, „Csáky úr, történt egy baleset”. Részleteket akkor még ő sem tudott, annyit mondott, hogy a gyerekek a pályaudvaron játszottak, ahol Soma égési sérülést szenvedett és úton vannak a mentők a helyszínre. Gyorsan felvettem a lányomat, aki közben végzett az edzésen és hazasiettünk a feleségemhez, akivel azonnal útra is keltünk.
Végig telefonkapcsolatban voltunk az igazgatóval, aki tájékoztatott bennünket, hogy Somát a miskolci kórház traumatológiájára szállítják. Közben online tartottuk a kapcsolatot a másik, szintén komolyan megsérült fiú szüleivel, illetve sorra hívtak minket telefonon azok a gyerekek, akik ott voltak a balesetnél. Az osztálytársaknak köszönhetően kezdett kirajzolódni, hogy mi is történt pontosan: Soma három méter magasról zuhant a mélybe úgy, hogy közben lángolt a teste. Az ő beszámolóikat hallva hasított belénk, hogy az is lehet, hogy mire Miskolcra érünk, Soma már nem is lesz életben. Leírhatatlan, mit éltünk át abban a két és fél órában, amíg úton voltunk.
A kórház traumatológiáján kaptuk az első orvosi tájékoztatást, ami arról szólt, hogy Soma testének legalább 50, de inkább 60-70 százaléka megégett, pontos számot azért nem tudtak mondani, mert a bőrére ráégett a ruha. Ezen kívül lábtörést és súlyos koponyatörést állapítottak meg nála, ez utóbbi alatt egy gyorsan növekvő ödéma is elkezdett kialakulni, ami miatt azonnali operációra volt szükség. Ez volt az első csoda, ami Somával történt a balesetet követően: szó szerint kell érteni, hogy még füstölt a fiunk, amikor betolták a műtőbe és átesett azon a koponyaműtéten, ami megmentette a szellemi épségét. Akkor még nem találkozhattunk vele, de mindenképp a közelében akartunk maradni.
A hajnali órákban hívott bennünket telefonon egy doktornő, hogy elmondja, a műtét jól sikerült, következő lépésként pedig elkezdik eltávolítani a Somára égett ruhát, valamint az égett szöveteket és idegeket. Szüntelenül tartottuk a kapcsolatot a kórházzal, az iskolával és a másik gyerek szüleivel.
Nem túlzás azt állítani, hogy Soma a barátság és a bátorság megtestesítője (Fotó: Magánarchívum)
– Mikor láthattátok először Somát?
– Két nap elteltével mentőautóval szállították át Somát Miskolcról a Bethesda Gyermekkórház égésintenzív osztályára, ahol azután 103 napig viselték gondját. Itt láthattuk őt először: olyan állapotban volt, hogy ha nem tudtuk volna, hogy a fiunkkal találkozunk, nem is ismertük volna fel. Az ödéma miatt az arca a kétszeresére dagadt, nem látszott a szeme és a szája sem, így azt sem lehetett tudni, hogy megmaradtak-e a fogai.
Ezt követően helyeztek rá egy speciális kötést, ami a teljes testét lefedte, az elkövetkező 65 napban úgy festett, mint egy múmia. Hogy a felfekvések kialakulását elkerüljék, úgynevezett lebegőágyon feküdt, s hogy ne érezze a sérüléseivel járó embertelen fájdalmat, kábításban tartották. Lélegeztetőgépen volt, torokkanült és gyomor-, majd vékonybél-szondát kapott.
Az ötvenedik intenzíves nap után hangzott el először a mondat, amit soha nem fogok elfelejteni: „Kedves apuka, ilyenkor általában már nem szoktak meghalni a betegek!” Ettől a naptól kezdve került szóba, hogy elkezdik Soma felébresztését. Körülbelül a 60. napon köszönt először a feleségemnek, igaz, a torokkanül miatt nem tudott beszélni, de tökéletesen hallott minket. Ezt követően kapott az orvosoktól egy úgynevezett beszélőkanült, ami lehetővé tette, hogy végre kiderüljön, mennyire ép szellemileg, és hogy mire emlékszik a balesetből.
Somát Miskolcról a Bethesda Gyermekkórházba szállították (Fotó: Magánarchívum)
– Fel tudta idézni, hogy min ment keresztül azon a sorsfordító áprilisi estén?
– Megmaradt benne a baleset, de nem pontosan úgy, ahogy az osztálytársak elmondása szerint történt. Soma úgy emlékszik, hogy fél perc kiabálás és pánik után kezdett el felmászni a vagon tetejére, hogy megmentse a barátját, ám a kocsi oldaláról ledobta a nagyfeszültség. A szemtanúk szerint azonban feljutott a vonat tetejére és a lábával próbálta meg eloltani a lángoló barátját, amikor őt is áramütés érte (anélkül, hogy megérintette volna a magasfeszültségű vezetéket) és állva leesett a vagonról.
– Hogy mondtátok el Somának, hogy a barátja sajnos nem élte túl a balesetet?
– A másik fiú tíz napos küzdelem után hagyott itt bennünket, a kórházban körülbelül két méter választotta el őket. Somának erről egy szót sem kellett mondanunk, amikor felébredt, tudta, hogy nem sikerült megmenteni a barátját. Azt mesélte, hogy miközben kábításban volt, azt álmodta, hogy bemondták a rádióban, hogy elvesztette a küzdelmet.
– Küzdelemből Somának és nektek is bőven kijutott. Hogyan tudtatok erősek maradni egy ilyen emberpróbáló baleset után?
– Úgy álltunk hozzá a kezdetektől fogva, hogy ami rajtunk múlik, azt megtesszük Soma felépüléséért, és igazi áldásként tekintettünk arra, hogy velünk maradhatott. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem voltak mélypontjaink… Három dologért imádkoztunk onnantól kezdve, hogy megtudtuk, hogy a fiunkat baleset érte: az egyik, hogy maradjon meg a szellemi épsége, a másik, hogy lásson és halljon, a harmadik pedig hogy lelkileg se törjön össze és ajándékként tekintsen arra, hogy életben maradhatott. Hála az égnek mindhármat megkaptuk.
– Elképesztő, hogy mi van mögöttötek. Mit lehet tudni arról, ami még ellőttetek áll?
– Az égési sérülés miatt nagyon hosszú, években mérhető rehabilitáció vár Somára, ami gyógytornából, hegkezelésből és teljes testet fedő kompressziós ruha viseléséből áll, folyamatos égéssebészeti kontrollal kísérve. A következő 1-2 évben azon dolgozunk, hogy a bőre visszanyerje eredeti funkcióját, az esztétikai beavatkozásokkal majd ezután foglalkozunk komolyabban.
A másik jelentős kihívást egy ortopédiai probléma jelenti, Somának ugyanis a lábán lévő izmok és idegek több mint 10 százaléka elégett. Az esés miatti lábtörését az égési sérülések miatt nem lehetett begipszelni, ezért sort kell majd keríteni egy nagyobb műtétre, hogy ezt is helyrehozzák.
Soma minden nappal egy lépéssel közelebb kerül a felépüléshez (Fotó: Magánarchívum)
– Egy ilyen baleset a testi sérülésen és fájdalmon túl a lelken is nyomot hagy. Ezen a téren hogy van Soma?
– Fantasztikusan áll a történtekhez és a jövőbe is pozitívan tekint, a balesetet úgy fogja fel, hogy ajándékba kapta az életet. Nem akart felhagyni a tanulással és a kortársaitól sem zárkózik el: Soma magántanulóként ott folytatja az iskolát, ahol abbahagyta, hetnte pár alkalommal jelenléti oktatásban is részt vesz, ami nemcsak abban segít, hogy alaposabban felkészüljön a vizsgáira, hanem lelkileg is nagyon sokat ad neki. Amikor először tért vissza az osztálytársai közé, mindenki szeméből záporoztak az örömkönnyek, fantasztikus pillanat volt.
Baleset ide, vagy oda, azt mondja, ha egy barátja ismét bajba kerülne, újra felmászna a vagon tetejére, hogy segítsen, a biztonság kedvéért azonban hozzáteszi azt is, hogy inkább senki ne másszon ezentúl vonatokra, mert akkor senkit nem kell megmenteni. Azt, hogy helyesen cselekedett, továbbra is megkérdőjelezhetetlen dogmaként kezeli, és ma sem tenne másképp, ha a helyzet úgy kívánná. Tudja, hogy nagy árat fizetett érte, ezért is örül különösen annak, hogy életben van. Lelkileg elképesztően sokat erősödött és úgy bírja a fájdalmat, hogy azzal engem is minden alkalommal meglep.
Bár eddig is pozitív gondolkodású fiú volt, most még inkább azt az üzenetet közvetíti az emberek felé, hogy élvezzék az életüket, mert néhány másodperc elég ahhoz, hogy visszafordíthatatlanul megváltozzon minden. Neki a boldogsághoz most tökéletesen elég, ha valami finomat eszik, a családjával lehet, jót nevet a barátaival vagy meg tud csinálni egy fekvőtámaszt, miközben a legtöbb ember számára mindez jelentéktelen vagy teljesen természetes.
– Még mielőtt találkoztunk volna, elhatároztam, hogy nem csak Somáról foglak kérdezni. Azon az áprilisi estén az ő élete mellett a tietek is fordulatot vett, így cseppet sem elhanyagolható a kérdés, hogy vagytok Ti, a Csáky család többi tagja?
– Igazán hálás vagyok ezért a kérdésért, neked és mindenkinek, aki ezt is felteszi amellett, hogy Somáról érdeklődik. A családunk gyermekorvosa, Dr. Száray Eszter a baleset után nem sokkal behívott bennünket és nagyon hasznos tanácsokkal látott el. Elmondta, hogy amikor hirtelen robban be valamilyen negatív esemény, egy családban három dologra kell különösen odafigyelni.
Az első az épségben maradt testvérek gondozása, ők ugyanis a nagy ijedtség és a hangsúlyok átalakulása következtében sokszor el szoktak kallódni. Megszívlelve a doktornő iránymutatását, a feleségemmel tudatosan próbálunk továbbra is maximálisan ott lenni a lányaink mellett: sokat beszélgetünk velük, mindenbe bevonjuk őket és Soma mellett az ő dolgaiknak is helyet biztosítunk a fontossági sorrendben.
A második, amire a doktornő szerint különösen oda kell figyelni, az a szülők párkapcsolata. Erre is igyekszünk vigyázni, de óhatatlan, hogy szinte mindig Somáról beszélünk egymással. Mindketten tudjuk, hogy ez nem feltétlenül jó, de abban maradtunk, hogy ebben a helyzetben nem lehet másképp csinálni. Tisztában vagyunk vele, hogy ez veszélyt jelent a kapcsolatunkra, de igyekszünk kitartani, mert tudjuk, hogy eljön majd az idő, amikor visszatér minden a régi (vagy legalábbis ahhoz hasonló) kerékvágásba.
A harmadik, amit a szeretett gyerekorvosunk említett a családra rászakadó anyagi teher, ami természetesen minket sem került el. Mi a feleségemmel vállalkozók vagyunk, s mivel az időnk nagy részét Soma mellett töltjük, nem nagyon tudunk dolgozni, az elmúlt több mint 8 hónap tehát jelentős jövedelem-kieséssel járt.
Áprilisban valóban új időszámítás kezdődött mindannyiunk számára, amiben nem nagyon tervezhetünk tovább az előttünk álló 24 óránál. Mindegy, hogy mivel kerülünk szembe, arra megoldandó feladatként tekintünk és megtesszük, amit megtehetünk.
Soma és a róla szóló Somakönyv (Fotó: Magánarchívum)
– Az eddig bejárt utatok egyik kiemelten fontos „tennivalója” volt a Somakönyv, amiben a balesetet követő első 105 nap történéseit meséled el. Hogyan készült ez az „egyáltalán nem mindennapi napló”?
– A Somakönyv hálából született, hogy köszönetet mondjunk a Gondviselésnek azért, hogy Soma velünk maradhatott, illetve hogy megköszönjük az emberek irántunk mutatott érdeklődését, épp ezért ára sincs. Annyian aggódtak értünk és a fiunkért, hogy képtelenség lett volna mindenkinek egyesével elmesélni, min mentünk keresztül és mi vár még ránk, ezért a könyvön keresztül adunk hírt magunkról.
Az első, igazán kritikus időszakban az emberek nehezen értették meg, hogy nem tudunk mit mondani Soma hogylétéről. Akkor tényleg annyira borotvaélen táncoltunk, hogy benne volt a pakliban, hogy mire kimondjuk, hogy Soma állapota javulni kezdett, addigra hirtelen összeomlik és elveszítjük.
Mivel egyfajta ajándéknak szánjuk azoknak, akik kíváncsiak ránk, fontosnak tartottuk, hogy a Somakönyv elegánsabb formában kerüljön kiadásra. A Somakönyvet ingyenesen lehet megrendelni a somakonyv.hu oldalon, bárkinek kipostázzuk postaköltség nélkül Magyarországra és külföldre is.
– Soma olvasta a Somakönyvet?
– A könyvet addig írtam, amíg Soma kórházi ágya mellett ültem. Természetesen az egészet felolvastam neki még a megjelenés előtt, így ő is áldását adta rá. Egy rövidebb interjú is helyet kapott benne vele, amiből mindenki számára kiderül, hogy ő is fontosnak tartja, hogy mások megismerjék a történetét.
A Somakönyvről
A könyv Soma története, amely 2022. április 4-én kezdődött egy magasfeszültségű áramütéssel, amelyet egy tehervagon tetején szenvedett el. Testének több mint ötven százaléka megégett, súlyos koponya- és lábtörést szenvedett.
Kettő hónapot töltött élet-halál között mélyaltatásban. Ezrek drukkoltak, drukkolnak neki és szorítottak, imádkoztak érte, adtak vért, támogatták az életben maradását.
Kapcsolódó cikkek
