Mindenszentek előtt: beszéljünk őszintén a halálról!
Az elmúlt évek egyik legszebb emlékeként éltem meg, hogy tavaly már a három gyermekemmel közösen mehettünk gyertyát gyújtani a temetőbe Halottak napján. Korábban a tömegtől, a sötéttől és a hidegtől tartva inkább a nagyikra bíztam a lurkókat. Tavaly viszont már a négyéves ikreim és kétéves öccsük tágra nyílt szemmel, a gyertyákat cipelve, viaszcseppektől maszatos kabátban részesei lehettek a közös megemlékezésnek.
A halál az élet velejárója
Emlékszem, hat éves voltam, amikor meghalt a nagymamám. Vasárnap délelőtt volt, épp befejeztük a reggelit, amikor csengettek. Keresztapám állt az ajtóban, ő hozta a hírt. Tudtam, hogy a nagyi kórházban van, de hogy meghalt, és már nincs többé, azt nem fogtam fel. Édesanyám, aki egyedül nevelt, nem fordult magába a fájdalmával, hanem aznap délelőtt próbált minél többet elmesélni nekem a halálról. Válaszolt a kérdéseimre, és máig hálás vagyok neki, hogy engedte, hogy ott lehessek a nagymamám temetésén.
Ugyan kicsit furcsa volt, hogy mindenki feketében van, de nem ijedtem meg, és bár nem tudtam még, mit jelent a gyász , büszke voltam, hogy anyukám kezét fogva, ilyen formán én is elbúcsúzhattam a nagyitól. Édesanyámtól tanultam meg, a halál az élet velejárója, és akár elhallgatjuk, akár nem, mindenkinek életében bekövetkezik egyszer.
Elmélet vs. gyakorlat
Persze más az elmélet, és más a gyakorlat. Nehéz beszélni valamiről, ami nincs jelen a mindennapjainkban, és aminek a témájától mi is ódzkodunk. Tologatjuk, elnapoljuk, mert azt hisszük, hogy az nem feltétlenül szükséges, miért beszélnénk a gyermekünknek a halálról ? Hát, többek között azért, mert ha hall róla, ha nem kezeljük a családban tabuként, és nem óvjuk tőle a gyermekünket, akkor ő is természetesen fog hozzáállni a témához.
Higgyük el, a lurkónk sokkal többet tud a halálról, mint azt gondolnánk. A halál jelen van a népmesékben, népdalokban, rajzfilmekben, felbukkan az otthon tartott háziállatok kapcsán, sőt ha megfigyeljük, a gyermekeink által játszott játékokban is.
Emlékezzünk közösen!
A Halottak napja jó alkalom arra, hogy szóba hozzuk a témát otthon. Üljünk le együtt, és meséljünk a már eltávozott családtagokról, elevenítsünk fel régi családi anekdotákat, gyújtsunk gyertyát minden este a halottaink emlékére. Elővehetünk régi fényképalbumokat, hogy megmutathassuk ki volt a dédi, vagy az üknagymama. Ha elérzékenyülünk egy szívünknek kedves fotó láttán, ne titkoljuk a szomorúságot, mondjuk el, hogy mennyire szeretjük azt a rokont, mennyi közös emlékünk van vele, és bár már nem lehet köztünk, a szívünkben mindig velünk lesz. Halottak napján sétáljunk együtt a temetőbe, gyújtsunk közösen mécsest, és engedjük, hogy kérdezzen a gyermek.
Otthon pedig lapozhatunk a témába vágó könyvet , vagy ha nincs ötletünk, hogy vágjunk bele egy ilyen beszélgetésbe,kereshetünk segítséget a neten is.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
