Hatalmas pillanat, amikor a babánk lábra áll, majd mikor megteszi az első lépéseit. Ilyenkor ösztönösen segítjük őt, megfogjuk a kezét, óvjuk, nehogy elessen.
A babák szeretik is ezt, hiszen érdekli őket az új pozíció, szeretnek magasabbról körülnézni, és nagyobb biztonságban is érzik magukat, ha a kezünkbe kapaszkodnak. Ám mozgásfejlődés szempontjából nem ez a legjobb nekik.
„Állatás”, „járatás”: kicsit furcsán hangzó szavak, de körülbelül ezzel tudjuk kifejezni azt, amikor a kicsik nem saját erejükből haladnak előre, hanem ránk támaszkodnak, esetleg óhatatlanul húzzuk is őket kicsit.
Ugyan segítségként nyújtjuk, de ez a rásegítés nem előnyös. Így valójában sürgetjük, siettetjük a fejlődését: korábban kerül adott pozícióba a teste, mint ahogyan felkészült, megérett rá. Nemcsak a mozgásszervekre kell itt gondolni, de az idegrendszerre is.
Vagyis akkor teszünk jót vele, ha mindig csak annyit halad előre, amennyire önállóan képes.
Igen, esni is fog, de ezek a kis puffanások is hozzátartoznak az egyensúly, a gravitáció megértéséhez, később az esés kivédésének megtanulásához. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne kéne őt védeni a nagyobb veszélyektől, az nyilvánvaló, hogy puha környezetet biztosítunk számukra az első méterekhez.
Ne aggódjunk, ha eddig így csináltuk, és most változtatnánk, annak nem lesz semmilyen káros következménye, nyugodtan adjunk több önállóságot a kicsinek – bármikor!
Egyszerűen foglalja össze ezt az Első lépések TikTok-videója, amely ad egy tippet a helyes támogatásra is.
Kapcsolódó cikkek
