Szebényi Kriszta mellett három fiú, egyikük még pici baba. Az anya úgy tud csak válaszolni a kérdésekre, hogy közben fél szemmel a gyerekekre vigyáz. Miközben mesél az életükről, a fiúk születéséről, gyakran félbeszakítja saját magát, és feneket töröl, segít orrot fújni, megeteti a picit, vagy épp rászól a nagyobbakra, hogy ne firkálják össze alkoholos filctollal a kezüket (vagy bármi mást). De mindez nem probléma; Kriszta profi anyaként ott folytatja a gondolatot, ahol a fenéktörlés előtt abbahagyta, pont, mint a világ anyáinak milliói – kezdődik az nlc. cikke.
Mikor döntöttetek az örökbefogadás mellett?
18 éves koromban lett egy kismedence-gyulladásom, aminek a vége egy 20 perces rutinműtét helyett 2,5 órás nagy műtét lett, mert mire a műtétre kerültem, a gyulladás szinte teljesen elpusztította a petevezetékemben a csillókat. Emiatt már akkor figyelmeztettek az orvosok, hogy a gyerekvállalás nekem nehezített pálya lesz, de nem vették ki a petevezetékeimet, mert nagyon fiatal voltam, és meg akarták hagyni a minimális esélyt a természetes úton való teherbeesésre.
Egyrészt ez adott egy hamis reményt, ami miatt évekig feleslegesen gyötörtük magunkat, másrészt mégis örülök, hogy így alakult, mert ha kivették volna, akkor sokkal korábban álltunk volna be a sorba az örökbefogadásra, és akkor nem a mostani gyerekeink lennének a gyerekeink. Az örökbefogadásra akkor jelentkeztünk, amikor a harmadik inszeminációra felkészítő hormonkezelés is sikertelen volt, így az inszeminációig el sem jutottam. Az ezzel járó kezelések lelkileg és fizikailag is nagyon megviseltek. A férjem mondta végül, hogy nem bírja tovább nézni, hogy így szenvedek, de őszintén szólva nekem sem lett volna erőm tovább csinálni.
Mennyi idő telt el onnan, hogy babát szerettetek volna odáig, hogy az örökbefogadásra jelentkeztetek?
2015 augusztusában volt az esküvőnk, és 2018 áprilisában voltunk először a Tegyeszben (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat – a szerk.). Ekkor 27 éves voltam. Ebből egy év volt, amíg természetes úton próbálkoztunk a babával, utána fordultunk a meddőségi kezelés felé. Sok idő elment azzal, hogy mindenki azt mondta, túl fiatal vagyok, túl szép a hormonképem, nem lehet semmi bajom, hiába raktam oda a zárójelentést a műtétről. Utólag már tudom, hogy nem vizsgáltak ki rendesen, mert ha megtették volna, akkor egyből küldenek lombikra, és nem próbálkozunk inszeminációval három alkalommal.
Lelkileg nagyon megterhelő lehetett ez a három év.
Furcsán hangzik, de végig tudtam, hogy sikertelenek lesznek a hormonkezelések. Minden alkalommal, amikor mentünk, valami probléma adódott már az odaúton. Az elsőnél akkora vihar volt, hogy alig bírtunk elindulni, majdnem elkéstünk az időpontról. Mikor a második körre mentünk, először a vonat késett fél órát, aztán meg a busz robbant le. Harmadjára pedig óriási hóvihar volt, akkor már mondtam magamban, hogy ez nem lehet véletlen, ezek mind jelek, hogy felesleges köröket megyünk. A lombikot már nem akartuk megpróbálni, időpazarlásnak és pénzkidobásnak ítéltük meg teljes egészében.
Fotó: magánarchívum
Mindig természetes volt számodra, hogy szeretnél gyereket?
Egykeként nőttem fel nem túl ideális családmodellel, a férjemnek viszont nagy és összetartó családja van, általa kaptam én is egy plusz családot, akkor mondtam, hogy biztos, hogy nagy családot szeretnék, mert ezt szeretném, amit itt látok. Mostanra pedig, 2023. január 13. óta három gyerekkel hivatalosan is nagycsalád lettünk. Három és fél év alatt három újszülöttet fogadtunk örökbe ugyanattól az anyától, ebben biztos az elsők között vagyunk az országban. Nem volt ilyen egyszerű és sima az út persze.
Hogyan alakult így?
Még 2018 tavaszán jelentkeztünk örökbefogadásra, fél év múlva kaptuk meg az alkalmassági határozatot, amivel be lehetett állni a sorba. Ezzel a határozattal jelentkeztünk a civil szervezetekhez is. Nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy újszülött legyen a gyerekünk, nullától négy és fél éves korig várakoztunk testvérpárra, ikerpárra, származási és nemi kikötés nélkül adtuk be a jelentkezést. Nekünk teljesen rendben lett volna az is, ha egy Borsod megyei roma testvérpár érkezik hozzánk.
Végül három évvel ezelőtt éppen külföldön nyaraltunk, amikor a nyaralás közepén közöltem a férjemmel, hogy másnap gyerekünk lesz. Bolondnak nézett, de igazam lett.
Másnap este jött az első hír, hogy születni fog egy baba hamarosan, akinek a nemét sem lehet tudni, és magas az egészségügyi kockázat, mivel a vér szerinti anya hajléktalan, alkalmi szerhasználó, italozik, dohányzik, nemi beteg és részben roma származású is, ami szintén sokaknál kizáró ok, ez a pakk így együtt meg pláne nehéz.
Emiatt több várakozó házaspár is nemet mondott, így várják a bevállalósabb várakozók jelentkezését. Nekünk azért nem ajánlották ki a babát első körben, mert még csak nyolc és fél hónapja várakoztunk, plusz fiatal házaspár is voltunk, és az alapítvány tapasztalatai alapján az első gyerekre várakozó fiatal házaspároknak általában nem egy ilyen baba szokott lenni az „álomgyerek”. Mi azonban rávágtuk a férjemmel, hogy nekünk tökéletes lesz a baba, hiszen egy nappal korábban mondtam, hogy nekünk másnap gyerekünk lesz, és hát itt a lehetőség. Konkrétan egy perccel azután, hogy jelentkeztünk a babára, megszületett Patrik, koraszülöttként, a 34. héten jött világra kis súllyal, de gyönyörűen összeszedte magát, két hét után haza is hozhattuk a kórházból.
Az érzelmi kötődés hogyan alakult ki?
Patrikkal olyan hirtelen jött nagyjából a szeretet, mintha tényleg hónapok óta a szívem alatt hordtam volna. Ha végiggondoljuk, akkor egy terhességnyi időt várakoztunk, úgyhogy lelkileg tényleg olyan volt, mintha várandós lettem volna. Márk és Olivér is már a vér szerinti anya terhessége alatt a szívünkbe költözött. A férjem az első Tegyesz-időpont előtt még meg volt kicsit ijedve az örökbefogadástól, de aztán, amikor már ott voltunk, és a várakozás közben egy állami gondozott kisfiú barátkozni kezdett vele, látszott rajta, hogy megkönnyebbült, és ha lehetett volna, azt a kisfiút rögtön befogadta volna a családba. Onnantól már tudtuk, hogy nem lesz baj.
Patrik, Márk és a kis Olivér – Fotó: magánarchívum
A család és a környezet mit szólt az örökbefogadáshoz?
Mindenkinek megvannak a fejében a sztereotípiák és félelmek, amiket a nyakunkba is öntöttek, úgyhogy nem győztük edukálni őket. Jöttek azzal, hogy biztos erős rasszjegyű lesz, vagy beteg, sérült gyereket kapunk. Az a baj, hogy itthon még mindig tabu az örökbefogadás témája, ezért is nagy gond, hogy eltörölték a nekünk még kötelező, 40 órás örökbefogadási tanfolyamot, holott inkább ki kellett volna terjeszteni a nagyszülőkre is az örökbefogadó szülők mellett. Nálunk a nagyszülők Patrik születése után elengedték a sztereotípiákat, és imádják az első pillanattól kezdve az unokáikat.
A nyílt örökbefogadás azt jelenti, hogy ismeritek a vér szerinti anyát…
Igen, nyílt örökbefogadás esetén megismerkedünk a vér szerinti szülővel, jobb esetben még a terhesség alatt, csak nálunk Patrik korábban megszületett, ezért előbb láttuk Patrikot – illetve így az egészségügyi állapotára vonatkozóan is információt kaptunk a kórháztól –, és csak utána, másnap találkoztunk a biológiai anyával. Általában a vér szerinti anya is jóváhagyja az örökbefogadókat ilyenkor, neki is van beleszólása abba, hogy kinek adja a gyermekét. Nálunk semmilyen akadályt nem gördített az örökbefogadás elé, az alapítvány munkatársával együtt találkoztunk, aki irányította is a beszélgetést. Ilyenkor megállapodnak például arról is az örökbe fogadó és vér szerinti szülők, hogy fényképet küldenek a gyerekről félévente vagy évente, ahogy van hajlandóság és fogadókészség. Mi a félévente fényképküldésben állapodtunk meg.
Ezután eltelt egy év, amikor szólt az alapítvány vezetője, hogy az anya megint terhes, mit szólnánk egy testvérhez? Mi pedig azt válaszoltuk, hogy pont egy hónappal későbbre voltunk előjegyezve időpontra, hogy testvért kérjünk Patriknak, úgyhogy rögtön beleegyeztünk, és tárt karokkal fogadtuk Márkot. Ezt a terhességet már az utolsó trimeszterben mi is kísérhettük.
A harmadik testvérük, Olivér pedig idén januárban született, ekkor már a vér szerinti anya közvetlen keresett meg minket, én vittem el aztán alapítványhoz, hogy hivatalos úton, nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezet közbenjárásával történjen a vér szerinti anya krízistanácsadása, és maga az örökbefogadás is.
Ha tovább olvasod a cikket, megtudhatod, vajon szeretnének-e további gyerekeket Krisztáék, mi a véleménye az életet adó nők felelőtlennek bélyegzéséről, és miért indított az anya TikTok csatornát a témában. IDE KATTINTS a folytatáshoz!
Kapcsolódó cikkek
