Van az év 356 napján egy nap, amikor az anyák legalább egy gondolat erejéig fókuszba kerülnek: az anyák napja. Az SOS Gyermekfalvak arra volt kíváncsi, hogy érzik magukat valójában a gyereket nevelő nők, honnan kapnak megerősítést, tanácsot, hova fordulnak segítségért. Az online felmérésben közel 2000 anya vett részt.
Az anyaság érzésének megtapasztalása egy hosszabb folyamat, nem a terhességi teszt leolvasásával kezdődik. A válaszadók negyede érezte magát rögtön anyának a várandósság kiderülésekor, minden negyedik anya csak a gyerek születése után.
Közel a nők fele úgy érzi, nem jól csinál valamit az anyaszerepben. A megkérdezettek 41 százaléka közepes, 4 százaléka kifejezetten rossz anyának tartja magát. Az anyasággal kapcsolatos legtöbb kritikát – közel minden harmadik anya – párja szüleitől kapja.
Minden második anya állítja, hogy a szüleitől tanul a legtöbbet a gyermekneveléssel kapcsolatosan, de kimagasló azok aránya is, akik a közösségi médiát hívják segítségül: minden harmadik válaszadó onnan kap a legtöbb tanácsot.
Az anyák 71 százaléka tagja valamilyen anyákat segítő Facebook közösségnek, a válaszadók 80 százaléka naponta vagy pár naponta látogatja ezeket a felületeket. Az anyákat segítő csoportoknak minden második nő esetében nagy szerepe van abban, hogy nem érzik magukat egyedül.
A válaszok alapján a nők privát élete szinte megszűnik a gyerekvállalás után, 62 százalékuk szinte soha nem találkozik a barátaival, összesen 7 százalékuk tartja velük hetente, kéthetente élőben a kapcsolatot.
A párkapcsolatra a gyerekvállalás hasonlóan hatott; minden második nő vallotta, hogy a gyerek születése óta nem volt a párjával kettesben programon.
Testmozgásra sem jut idejük az anyáknak: a válaszadók 70 százaléka egyáltalán nem sportol, csupán 3 százalékuk végez naponta, 10 százalékuk hetente többször testmozgást.
Mentális állapotukat tekintve a nők fele jelezte, hogy közepesen, vagy nagyon magányos.
Minden negyedik nő szülés után depressziós volt hosszabb-rövidebb ideig, de csak minden hetedik kért szakembertől segítséget. Az anyák 34 százaléka úgy gondolja, elképzelhető, hogy depressziós volt, de nem biztos benne.
Minden negyedik anya napi szinte elveszíti a türelmét a gyerekkel szemben. Többségük ilyenkor saját bevallása szerint kiabál, minden harmadik sír, 9 százalékuk az evéshez fordul. Az anyák 3 százaléka jelezte, hogy néha megpofozza a gyereket.
A mintába került nők túlnyomó többsége (86 százalék) óvodásnál kisebb gyermeket nevel, 66 százalékuknak egy gyereke van. A megkérdezett egy gyermeket nevelő nők majdnem fele, a két gyermeket nevelők 62 százaléka nem is vállalna több gyereket. Minden harmadik anyánál ebben a döntésben az anyagi okok is szerepet játszanak.
„A szülővé válás a gyerekkel járó pozitív dolgok mellett óriási kihívást is jelent a családnak. A nőkre még mindig több feladat hárul, de vannak élethelyzetek, amikor ők is segítségre szorulhatnak. Ilyenkor kiemelkedő szerepe van a lakóhelyi közösségeknek és a szakembereknek. A kisgyerekes anyák számára fontos, hogy az online tereken túl legyenek közösségek, ahová kisgyermekeikkel együtt járhatnak, rendszeresen beszélhetnek mind egymással, mind szakemberrel. A nevelőszülők esetében, akik több traumatizált gyerekről gondoskodnak, a nehézségek fokozottan vannak jelen. Esetükben ezért fontos minél több találkozási lehetőség biztosítása, ami lehetőséget ad a tapasztalatcserére, egymástól való tanulásra. Minden családokkal foglalkozó szervezetnél fontos a 24 órás nevelést nyújtó anyák, nevelőszülők értő és érzékeny támogatása, a belső erőforrások mozgósítása a súlyosabb problémák, tragédiák megelőzése érdekében” – mondja Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője.