A Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatása szerint május első hetében az országban több mint százhúszezren fordultak orvoshoz akut légúti fertőzés tüneteivel, és a betegek mintegy fele a 0-14 éves korosztályból került ki.
A felső légúti hurutos megbetegedések a leggyakoribb fertőzések közé tartoznak – olvashatjuk a Bókay Gyermekklinika munkatársai által összeállított „Mit tegyek, ha beteg a gyermekem?” című könyvben is, amelyből az is kiderül, hogy a kicsik évente átlagosan több, mint öt hurutos megbetegedésen esnek át.
A nátha az orr nyálkahártyájának gyulladásos betegsége, aminek jól ismert tünetei közé tartozik a tüsszögés, orrdugulás, orrfolyás, torokfájás és köhögés, de a betegséget kísérheti láz és rossz közérzet is.
Mivel mindez akár egy-két hétig is elhúzódhat, igencsak nehéz helyzetbe kerülhet az a szülő, akitől azt várja el az intézmény, hogy a teljes tünetmentességig maradjon otthon a gyerekkel. De valóban ágyban, párnák közt kell tartani minden esetben egy egyébként jó közérzetű, láztalan orrfolyós óvodást?
A zöld szín a mumus?
A koronavírus-járvány óta szinte kötelező passzusa a közoktatási intézmények házirendjének, hogy lázas, köhögő, torokfájós és orrfolyással küszködő gyerek nem látogathatja az intézményt.
Heni kislánya szeptemberben kezdte az óvodát, és szerinte valóságos „orrfolyás-hadjárat” zajlik a budapesti intézményben, amit választottak:
„Nem számít, hogy teljesen rendben van a gyerek, nincs láza és láthatóan jól érzi magát, ha egy picit is folyik az orra, ki vagyunk tiltva. Sőt, amikor visszatérnénk orvosi igazolást kell beszereznem, hogy már nem beteg. Kész röhej! A háziorvosunk már a fejét fogja, amikor ezredjére kérek pecsétes papírt arról, hogy semmi baja a gyereknek. Többször felajánlotta, hogy konzultáljanak vele az óvodapedagógusok.”
Bölcsődést és óvodást nevelő ismerőseim is gyakran panaszkodnak arról, hogy késhegyre menő viták alakulnak ki ezzel kapcsolatban. Vannak intézmények, ahol semmiféle orrfolyást nem tolerálnak, és azonnal hívják a szülőt, míg másutt a váladék színéből vonnak le diagnosztikus következtetéseket az intézményben dolgozók. Egyes házirendek még arra is kitérnek, hogy „gennyes-váladékos orrfolyás, sárga-zöldes, bő orrváladék” fennállása esetén szintén nem fogadják be a gyermekeket.
Attila szerint a koronavírus megjelenése óta irreális elvárásokat támaszt a bölcsőde, ahova kisfia jár:
„Felháborító, hogy a gyerekemet a kisgyermek-nevelő vagy az intézmény vezetője akarja diagnosztizálni. A gyermekek állapotának megítélésben egyedül a szülő és a háziorvos kompetens. Mégis rendre felülbírálnak bennünket. Az egészségügyben dolgozom, tisztában vagyok vele, hogy egy teljesen tünetmentes gyerek is lazán végigfertőzhet egy csoportot. Nem kell ehhez zöld színű takony és látványos orrfolyás.
Ildikó régi vágású óvónőnek vallja magát, és úgy látja, hogy az óvodapedagógusnak az is feladata, hogy megvédje a közösséget az újabb és újabb fertőzésektől. A szülők körében azonban továbbra is divat – ahogy fogalmaz – hülyére venni az óvónőket:
Némileg örülök neki, hogy a koronavírus-járvány óta szigorodtak a szabályok, bár még mindig előszeretettel hozták be a kicsiket köhögősen, orrfolyással. Miközben lebegtetnek valamilyen igazolást arról, hogy a gyerek közösségbe mehet.
Hilda tizenöt éve dolgozik kisgyermek-nevelőként egy kis vidéki bölcsődében, és nap mint nap tapasztalja, milyen nagy dilemmákat okoz a családoknak, hogy táppénzre menjenek a beteg gyerekekkel. Ők nem is küldik haza a kisebb orrfolyással küszködő, láztalan kicsiket, mert azonnal kivívnák a szülők haragját. Ugyanakkor nagy terhet ró rájuk egy-egy náthaszezon:
„Rengeteget küzdünk a taknyos gyerekek ápolásával, és sajnos sokszor mi is egyik betegségből a másikba esünk. Mégsem tehetem meg, hogy napi 2-3 gyereket hazaküldjek emiatt. Csakhogy egy ekkora gyerek még nem tudja kifújni az orrát, nekünk kell törölgetni és szívni az orrukat, meg mosni a kezüket állandóan. Ezért alapjáraton meg szoktuk kérni a szülőket, hogy a taknyos, tüsszögős gyerekekkel lehetőség szerint maradjanak otthon.”
Orrváladék-tévhitek
Dr. Szöllősi Anett a Bethesda Gyermekkórház csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermek-tüdőgyógyász szakorvosától megtudtam, hogy az orrváladék elhalt kórokozókat, elhalt fehérvérsejteket, valamint az ezekből felszabadult enzimeket tartalmaz, és a színéből alapvetően nem lehet következtetni a kórokozóra és a gyermek fertőzőképességére.
„A váladék színe az összetételén túl függhet a napszaktól (reggel sűrűbb, sárgább), a hidráltságtól, illetve a betegség lefolyása során is változhat. Annyi bizonyos, hogy a híg vizes orrváladék nemcsak fertőzés, hanem allergia jele is lehet, ennél fogva ártalmatlan.”
A szakember hangsúlyozza, hogy az orrváladék értékelésénél érdemes a betegség lefolyását és az egyéb tüneteket (láz, fájdalom, közérzet) is figyelembe venni; összességében azonban úgy véli, hogy egy óvodáskorú gyermek esetében irreális elvárás az intézmények részéről, hogy ne folyjon a gyerek orra.
Ehelyett a gyerek és a közösség szempontjából is az lenne az ideális megoldás, ha a szülő a betegség észlelésekor (láz, bő orrfolyás), otthon maradna csemetéjével, és csak akkor vinné vissza az intézménybe, amikor már jól van, és az orrfolyás is csak minimális. Ugyanilyen fontos lenne, hogy minél hamarabb tanítsuk meg gyerekeinknek az orrfújást és a kézmosást – hívja fel a szülők figyelmét Dr. Szöllősi Anett.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Enyhe, magától gyógyuló fertőzésekkel, hurutos panaszokkal (pl. nátha, kizárólagos orrfolyás, enyhe köhögés) egy általános jó állapot mellett nem szükséges orvoshoz fordulni, a szülő feladata a tünetek kezelése (lázcsillapítás, orrszívás- és tisztítás, bő folyadékbevitel, levegő párásítása stb.). Ha azonban két héten túl is elhúzódnak a tünetek, vagy rosszabbodik a gyermek állapota, fontos, hogy konzultáljunk a gyermek háziorvosával.
Ez a táblázat nemzetközi ajánlások alapján készült a Házi Gyermekorvosok Egyesületével, segítséget nyújt szülőknek és pedagógusoknak is a téren, hogy mikor térhet vissza a közösségbe a gyermek.
Kapcsolódó cikkek
