Vannak olyan könyvek, amiket az idősebb generációk tagjai is szívesen olvastak iskolásként, és a mostani gyerekek közül is sokan szeretik – mint A Pál utcai fiúk, A két Lotti vagy éppen az Egri csillagok, de olyanok is, amikhez inkább negatív emlékek kötődnek.
Gyakran merül fel a kötelezőkkel szemben panaszként, hogy nem biztos, hogy az adott korú gyerek számára megfelelő az adott olvasmányok témája, és hogy ideje lenne lecserélni ezeket. (Erről a kérdésről egyébként korábban magyartanárokkal is beszéltünk, akiknek a véleményét ebben a cikkünkben olvashatjátok el.)
Nemrégiben a kötelező olvasmányok témájában titeket is kérdeztünk a Facebook-oldalunkon, mert arra voltunk kíváncsiak, hogy nektek voltak-e olyan nyárra feladott olvasmányaitok, amiket szerettetek, és ha igen, melyek voltak a kedvenceitek – illetve, hogy a gyerekeiteknek milyen olvasmányokat adtak fel az idei szünetre.
Utóbbiak között van, akinek a gyermeke a harmadik osztályra készülve Tersánszky Józsi Jenő: Misi Mókus kalandjait kapta, és van, aki ebből a korosztályból Berg Judit: Rumini című könyvét olvassa. Van, akinek a Misi Mókus tavaly volt kötelező, idén pedig Eric Knight: Lassie hazatér kötetét kell elolvasnia, és van, aki most tart Molnár Ferenc ifjúsági regényénél, A Pál utcai fiúknál.
„Kislányom a második osztályt fejezte be. Náluk most van először »kötelező olvasmány«, Berg Judit: Rumini. De a fele osztály – köztük az én lányom is – falja a regényt, nem az első résznél tartanak. Végre egy olyan kötelező olvasmány, ami őket is érdekli!” – kommentelte a kérdésünkre Szilvia.
Berg Judit könyvei egyébként másnál is népszerűek: „Most fejezte be a második osztályt, és nem adtak fel olvasást, viszont a gyerkőc Berg Judit könyvét kapta ajándékba tőlünk, a Lenge könyvek második kiadását. Imádta az elsőt is, az év végi hajtás alatt olvasta ki, annyira tetszett neki. Én is kiolvastam, nagyon aranyos tényleg, illetve tudunk róla beszélgetni, ha én is képben vagyok. Alig várom, hogy a második kiadást is elolvassam” – osztotta meg velünk Magdolna, aki így közös kedvencet talált a gyermekével.
Többen írták azt is, hogy náluk most nem kaptak kötelező olvasmányt a gyerekek, csak ajánlott könyvek vannak a nyárra – és van, ahol annyi a kikötés, hogy egy-két könyvet el kell olvasni a szünetben. „Nincs kötelező olvasmány, csak ajánlott. De ki kell, hogy olvassanak egy könyvet. Az olvasás fontos” – írta hozzászólásban Edina. Ritáék pedig szintén több kötetből választhatnak: „A kislányom negyedikes lesz, sok alternatíva van, a Titkos kertet és az Édes mostohát javasoltam neki, mindkettő nagyon szép regény”.
Ami a hozzászóló felnőttek, szülők kötelező olvasmányokkal kapcsolatos emlékeit illeti, többen említették kedvencként a következőket: Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Fekete István: Tüskevár, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője, Jókai Mór: Az arany ember, Erich Kästner: A két Lotti, Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, Madách Imre: Az ember tragédiája.
Bernadett kedvencei is ezek közül kerültek ki: „Szent Péter esernyője, Az arany ember – mindkettő olyan olvasmány volt, amelyet nagyon szerettem olvasni. Később, gimnáziumban pedig Az ember tragédiája és Camus-től a Közöny volt ilyen számomra”.
„A Pál utcai fiúk, az Egri csillagok és Az arany ember volt a kedvencem, nekem el kellett olvasni a kötelezőket nyáron, de nem bántam, azóta is imádok olvasni” – sorolta kedvenceit hozzászólásában Nikoletta.
Xénia pedig csak később szerette meg az egyik, többek által kedvencként megnevezett kötetet: „Az Egri csillagok örök kedvenc. Bár nem akkor, mikor kötelező volt. Akkor el sem olvastam. Utána körülbelül legalább tízszer!”.
Az eltérő ízlést pedig mutatja, hogy hiába kedvenc egy könyv sokaknál, mások lehet, hogy éppen azt nem olvasták szívesen: a hozzászólók között is volt, aki pont az Egri csillagokkal küszködött a kötelezők közül.
Ágnes kedvencként és küzdelmes kötelező olvasmányként is olyan kötetet említ, amit több hozzászóló is említett: „Alapvetően egyikkel sem volt bajom, talán a Pál utcai fiúk volt a legjobb, de a Kőszívű ember fiai nagyon szenvedős volt. Már fiatal felnőttként olvastam a Harry Pottert, előtte is szerettem olvasni, de azóta imádok”.
Beatrix vegyes emlékeit osztotta meg a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban: „Nem szerettem olvasni, nekem A két Lotti és A kis herceg volt, amik tetszettek. Aztán az Egri csillagok és A kőszívű ember fiai kinyírtak teljesen, megutáltam a könyveket. Majd egy családi nyaraláson láttam az unokatesómnál egy érdekesnek tűnő könyvet, azt mondta, olyan, mint egy felnőtt mesekönyv, egy varázslófiú kalandjairól szól. Elég furán hangzott, de beleolvastam, és alig tudtam letenni, ekkor jött meg a kedvem újra az olvasáshoz. (A Harry Potter volt az, és még nem volt ismert)” – írta.
„Utáltam az összes kötelezőt, kivéve Az ember tragédiája és a Légy jó mindhalálig. Mindig ott ültek mellettem, és hangosan kellett olvasnom minden nap. Az Egri csillagok és A kőszívű ember fiai voltak a halálom. Soha nem felejtem el, mit szenvedtem velük. Az áttörést nálam körülbelül 20 évesen a Kezek és Fogak Erdeje hozta meg, azóta ha tehetem, minden hónapba veszek két könyvet. Imádok olvasni. Ha nem lenne internet vagy telefon, én ellennék a könyvekkel és a keresztrejtvényekkel” – fogalmazott Kata, akihez hasonlóan volt több másik hozzászóló, akiket a kötelező olvasmányok nem fogtak meg, de egyébként lelkes olvasók lettek.
És több olyan hozzászóló is volt, akik a kötelező olvasmányokat is szívesen olvasták, mint például Katalin: „Szerettem olvasni. A kötelező olvasmányokat is! Jókait, Móriczot stb. Felső tagozatos koromtól olvastam. Anyukám olvasott, ez volt az otthoni minta.”
A kötelező olvasmányokkal kapcsolatban többen is úgy vélik, hogy voltak olyan kötetek, amik korán jöttek. Dóra is erről írt a hozzászólásában: „Az Egri Csillagok szerintem egy kicsit korán jött, legalábbis nekem biztos. Később élveztem, és jobban értettem is volna. De nyáron emlékszem, nem játszhattam kint, mert olvasni kellett, és közben naplót írni, gyötrelmes volt az egész”.
Sokak emlékezetében maradt meg az kötelező olvasmányokhoz kapcsolódó olvasónapló vagy a számonkérés más formái. Bizonyára többünkkel előfordult az, amit az egyik hozzászóló megosztott, hogy volt olyan történet, amit ha nem tudtunk elolvasni, inkább filmen néztünk meg. De volt olyan olvasónk is, aki az idősebb testvére segítségét kérte az olvasónaplójához.
Zsanett pedig egy bizonyos könyvvel kapcsolatban ”rövidítéses” módszert alkalmazott – később viszont már minden kötelezőt elolvasott: „Alsóban a Vuk volt az első kötelező: annyira nem érdekelt, hogy csak minden második oldalon az első két sort olvastam el. Középiskolában viszont mindent elolvastam már. A többieknek óra előtt gyorsan összefoglaltam, és utána így írta a fél csoport a dolgozatot belőle”.
Kapcsolódó cikkek
