A várandós nők jelentős része nincs tisztában azzal, hogy szüléskor, majd a szülést követően pontosan mihez is van joga. Mire számíthatsz akkor, amikor gyermeked világra hozod? Hol és kivel szülhet egy anya? Mikor kaphatja meg babáját? Kik lehetnek vele a szülőszobán?
Nézzük most át a legfontosabb kérdéseket, amelyek egy szülő nőben felmerülhetnek.
Hol és kivel szülhet az anya?
A nemzetközi ajánlás szerint az anya dönthet arról, hol kívánja világra hozni gyermekét. Magyarországon ez csupán a szülések töredékében teljesül.
Ma Magyarországon a szülés két formája közül lehet választani: vagy kórházba megyünk vagy otthon hozzuk világra gyermekünket bába segítségével.
A szülés helyszíne hazánkban azonban elsősorban a kórház szülészeti osztálya.
De vajon milyen jogok illetnek meg bennünket itt?
Kórházi szülés
Az OEP állásfoglalása szerint az egészségügyi ellátás (így a szülés) igénybevétele során különböző, az egészségbiztosításhoz kapcsolódó jogokat gyakorolhat a páciens.
A szülő nőt is megilleti orvosválasztási jog:
„ennek keretében joga van az egészségügyi intézmény munkarendje szerint a beteg ellátására beosztott orvos helyett másik orvost választani, amennyiben azt a biztosított egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma és az ellátás sürgőssége nem zárja ki” – olvasható az OEP honlapján.
Amennyiben vitatja a vizsgálati eredményeket, illetve a javasolt terápiát, úgy további egy szakorvosi véleményt kérhet.
A szülő nőnek is joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást az egészségi állapotáról. Ez alapján az orvos teljes körűen köteles tájékoztatni a betegségről, esetleges szövődményekről, kezelési módokról, ezekkel kapcsolatos döntési jogáról, az ellátásokról és azok esetleges térítési díjáról.
Intézményen kívüli szülés
Magyarországon van lehetőség intézményen kívüli szülést is választani.
Az intézményen kívüli szülés jogszabályi hátterét 2010-ben dolgozták ki, és 2011-től lépett hatályba. A hatályos rendelet szigorúan kiköti, hogy ki szülhet intézeten kívül, és kik legyenek jelen a szülésnél. Ezek a körülmények ma hazánkban csak nagyon kevés nő számára biztosítottak.
A szülő nő a 36. hétig dönthet úgy, hogy az otthonszülést választja.
Hivatalos bábapraxisok végzik ezt a szolgáltatást, melyek az ellátást az e tevékenységre vonatkozó működési engedéllyel és érvényes felelősségbiztosítással rendelkező egészségügyi szolgáltatóként nyújtják.
Jelenleg 4 ilyen bábapraxis működik. Az ellátást a TB nem finanszírozza sajnos.
Milyen feltételei vannak az otthonszülésnek?
– szövődménymentes terhesség- a várandós nő a fogamzás időpontjában a 18. életévét betöltötte – első szülés esetében a várandós nő a fogamzás időpontjában a 40. életévét még nem töltötte be – a terhesség a 37. és 42. hét között van, – a magzat koponyavégű fekvésű- a magzat becsült súlya az ultrahangos vizsgálat alapján az élettani határértéken belül van
Az intézményen kívüli szülés esetében az ellátás helyszínén egyszerre két egészségügyi dolgozónak kell jelen lennie. A szolgáltató tehát 2 szakembert küld minden szüléshez, és biztosítja egy neonatológus közreműködését.
A rendelet fontosnak tartja a háttérkórház szerepét, ahová szükség esetén az ellátást igénylő nő és gyermeke húsz percen belül beszállítható. Intézményen kívüli szülést nem teszi lehetővé, ha az anya korábban már császármetszésen esett át, ő vagy a magzat beteg illetve iker- vagy többes terhesség áll fenn.
Lehetséges bérelt, kölcsön lakásban szülni, ha valaki túl messze lakik a kórháztól, vagy más okból nem tud az otthonában szülni.
Ki lehet jelen a szülésnél? Milyen a családdal való kapcsolattartás?
A WHO szerint ajánlott tiszteletben tartani azt, hogy az anya kit szeretne maga mellett tudni a szüléskor. Alapvető fontosságú tehát, hogy a szülő nő eldönthesse, kik legyenek vele a vajúdás és a szülés alatt. Az Egészségügyi Törvény biztosítja is, hogy a vajúdás és szülés alatt a nő által választott nagykorú kísérő folyamatosan jelen lehessen, így például a dúlai jelenlét sem korlátozható, ha ő a választott kísérő. Támogatóbb szemléletű helyeken, az anyát nem hozzák nehéz helyzetbe azzal, hogy válasszon a párja, dúlája között.
Fontos kiemelni, hogy a nőnek joga van ahhoz, hogy végig jelen lehessenek a kísérői, így az nem jogszerű, ha a vajúdás egy bizonyos, leginkább a kezdeti szakaszát egyedül kell töltenie, és csak ez után mehetnek be hozzá.
A megszüntetett Egészségbiztosítási Felügyelet egy 2010-es felmérése szerint a vizsgált szülészetek 21%-a engedte, hogy ezen felül további személy is jelen lehessen a szülésnél, ha azt a szülő nő igényli.Császármetszés esetén is változatos a gyakorlat: van, ahol magától értetődő, hogy bemehet a műtőbe a kísérő, ami rengeteget jelent a műtét közben az anyának. Különösen optimális az a gyakorlat, ahol a kiemelés után azonnal megkapja a babát az anya, és ezután megszakítás nélkül együtt lehetnek, és ahol az apa és/vagy dúla az őrzőben is az anya, baba mellett maradhat.
Szintén eltérő a kapcsolattartás (látogatás) módja is az egyes intézményekben. Sok esetben a látogató életkora alapján határozzák meg, kivel találkozhat a szülő nő. Egyes intézményekben 10 vagy akár 14 év alatti kiskorúaknak nem engedélyezett a látogatás.
A TASZ 2015-ös jelentése hangsúlyozza, hogy a nagykorúságot mint korlátozó feltételt valójában csak a vajúdás alatti jelenlét tekintetében írja elő a törvény. Így tehát a a szülők joga eldönteni, beviszik-e gyermeküket látogatni.
Hogyan szülhet az anya?
A WHO ajánlása szerint a nő választhat testhelyzetet és szabadon mozoghat a vajúdás alatt, és a nálunk is előszeretettel alkalmazott „kőmetsző” pozíciót károsnak ítéli.
Sajnos máig gyakori, hogy az anya mozgásában korlátozva van, akár a folyamatos monitorozás, infúzió miatt. Szintén jellemző, hogy a kitolás idejére a fekvő helyzetet javasolják neki, illetve lefekvésre, lábat kengyelbe rakásra szólítják fel.
Az Egészségügyi Törvény biztosítja a jogot a szülő nőnek, hogy visszautasítson bármilyen vizsgálatot, beavatkozást, és a teljes körű tájékoztatás is jár mindenkinek, aki egészségügyi szolgáltatást vesz igénybe. Ez tehát azt jelenti, hogy természetesen dönthet a testhelyzetről az anya. A WHO normál szülésre vonatkozó ajánlása sem egyébként nem javasolja sem a hátra fektetést, sem a szabad testhelyzet választás korlátozását.
Azok az intézmények azonban, ahol a rutin határozza meg a szülést is, illetve ahol nem általános a függőleges helyzetű kitolás, nem könnyítik meg azoknak a nőknek a dolgát, akik nem kívánnak fekvő helyzetben szülni, és sok esetben sem a szakemberben, sem a nőben nem merül fel, hogy lehetne másképp is csinálni.
Szinte minden káros illetve üdvös gyakorlatról elmondható, hogy a szülőpár tájékozottságán, érdekérvényesítő képességén túl, a szülés aktuális kísérőitől és az ő szemléletüktől függ, hogy támogatják-e az optimális gyakorlatot. Emellett az intézményeken belül is nagy különbség van szülés és szülés között, így lehet, hogy egymás melletti szülőszobákban egészen más szemlélet szerint kísérnek vagy épp vezetnek szülést.
Amennyiben a szülő nőnek van választott szülésznője, orvosa, célszerű tehát már a várandósság alatt előre tisztázni, hogy milyen eljárásrend szerint kísérik majd a szülést, és hogy ő maga milyen beavatkozásokat szeretne elkerülni, illetve mi az elképzelése a szüléséről.
Mennyit lehet az anyával a baba?
A WHO-UNICEF ajánlása az, hogy a babák a nap 24 órájában együtt lehessenek édesanyjukkal. A törvény biztosítja a kapcsolattartás és az együttes elhelyezés jogát: egy gyermeknek joga van hozzá, hogy valamelyik szülője mindig vele legyen.
A TASZ 2015-ben készült felmérése kapcsán hangsúlyozza, hogy a szülészeti osztályok esetében a nap huszonnégy órájában történő anya-gyermek együttlét biztosítása alapvető fontosságú kellene, hogy legyen, hiszen ez a kontaktus kulcskérdés a pici fejlődése szempontjából. Az anya döntése ellenére történő elkülönítés semmiképp nem elfogadható arra hivatkozással, hogy az anya pihenjen.
Sajnos azonban -hiába biztosítja a lehetőséget az Egészségügyi Törvény – vannak helyek, ahol ez a jog sérül, pedig a kisbaba adaptálódását is az anyukája közelsége segíti elő.
Szintén változó a gyakorlat arra nézve is, hogy mikor kapja meg a babát a kismama. Szerencsére elmondható, hogy javuló a tendencia. Különösen nehéz helyzetben a császármetszés után őrzőben lévő anyák vannak, pedig a zavartalan bőrkontaktus és az aranyóra minden szülés után járna.
A császármetszések hazai gyakorlata
A különféle nemzetközi kutatások szerint a tényleg szükséges császármetszések aránya 20 százalék alatti. A WHO 10-15 százalékban állapította meg a szükséges császármetszések arányát. De vajon mi a helyzet nálunk? Mi a hazai gyakorlat?
A „legfrissebb” OECD országokról készült jelentés is 2013-as: ebben az évben nálunk 36 százalékos volt a császármetszések aránya.
Ha a 2013-15 közötti számadatokat nézzük, akkor meglepő különbségeket tapasztalhatunk az egyes intézmények között: 62 kórházi intézet közül 19-ben 40% feletti a császármetszések aránya, sőt akad 3 intézmény, ahol 50 % feletti ez az arány. 27 intézményben a 30-40% közötti a császármetszések száma. Az adatok tehát arra engednek következtetni, hogy ezen a téren sajnos jócskán eltér a hazai intézményi gyakorlat az ajánlásoktól.
A cikk megírásban Keszler Viki, a Szülővé Születünk születésfelkészítője, a Másállapotot a szülészetben aktivistája volt nélkülözhetetlen segítségemre.
Kapcsolódó cikkek
