„Nem ér véget 18-20 évesen, valahol akkor van vége, amikor kirepül és önállóan tud élni” – kezdi Varjasi Balázs pszichológus. Jó sok ideje hisszük és élünk aszerint, hogy 18, de maximum 20 év fölött már mindenki felnőtt, felelős ember, így hát ez az állítás – amiben azért benne van, hogy 18 helyett inkább 25 a kamaszkor vége – meglehetősen erős lehet sokaknak, főként, ha ők maguk 25 éves korukra már minimum egy gyerekkel rendelkeztek. Pedig nemcsak Varjasi mondja ezt, de egyre többször és egyre többen állítják, a kamaszkor bizony kitolódott.
Önbizalomhiány a fő probléma
A Varjasihoz forduló legtöbb kamasz problémája így vagy úgy, de az önbizalomhiányhoz vezethető vissza, akkor is, ha tüneti szinten másra gondolnánk. Az önbizalomhiányból félelem lehet, ami, ha a mindennapokat gátolja, akkor kezdődnek a problémák, kamaszoknál elsősorban szociálisak. Nem találnak barátokat az osztályban, periférián vannak vagy épp ennek az ellenkezője, mindig a középpontban vannak, jól kommunikálnak és ezzel félrevezetik a környezetüket, mert közben szociális nehézségeik vannak. A pszichológus szerint azonban nem érdemes az önbizalmat összemosni az önismerettel, főként nem kamaszoknál, hiszen ez a korszak épp arról szól, hogy megismerjük kik is vagyunk mi, miben vagyunk mások, mint a szüleink, miben akarunk biztosan mások lenni. Persze mindenkinek van egy alap karaktere, például, hogy extrovertált, ez nem valószínű, hogy kifordul kamaszkorban, de ez az időszak épp az önkeresésről, az identitás megtalálásáról szól, így önismeretet elvárni nem túl észszerű. Ez az út finoman szólva sem könnyű – mindannyian, akik már túl vagyunk rajta jól tudjuk ezt. Az önbizalom erősítése vagy kialakítása persze komplex dolog és optimálisan nem kamaszkorban kezdődik, hanem valahol ott, hogy hiszünk abban, hogy a kétévesünk képes lesz felmászni azon a mászókán. A pszichológus szerint „önbizalmat nem adhatunk másnak, de önértékelést igen”. Varjasi szerint az önbizalom nem más, mint „egy hit abban, hogy bármilyen kihívást is állít az élet, azt meg tudom oldani, de legalábbis megpróbálom megoldani.” A szülők ahhoz, hogy önbizalma legyen a gyereknek, már egészen kicsi korban is sokat tudnak hozzátenni, biztatással, bátorítással, azzal a hittel – és annak kommunikálásával –, hogy a gyerek meg tudja csinálni, bármiről is legyen szó.
Szülői eszköztelenség
Sok szülő éli meg úgy a gyereke kamaszkorát, hogy eszköztelen, a gyerek a fejére nőtt, nem lehet motiválni, büntetni nem akar, megbeszélni igen, de valahogy az sem működik. A pszichológus két dologra hívja fel a figyelmet ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy a szülő nimbuszának annyi, ő is csak egy földi halandó lett, sőt, sokszor mélyebbre esik a korábbi magasságokból, mint kéne. Ebben a helyzetben, bizony a szava, a véleménye nem ér annyit, mint évekkel korábban.
Ugyanakkor keretekre a kamasznak is szüksége van és a pszichológus itt fel tenné a kérdést a szülőknek: mi a célja a gyereknevelésnek? „Végül is a cél az, hogy a gyerek majd be tudjon illeszkedni a társadalomba. A felnőttek világában a tetteinknek következménye van, ezt kell megtanulnia a gyereknek. Két út van: vagy a szülő tanítja meg erre vagy az élet, de biztos, hogy az élet keményebb leckét fog adni, mint a szülő.”
A Varjasi Balázs pszichológussal készült beszélgetést itt tudod meghallgatni, még nagyon sok fontos, a kamaszokkal kapcsolatos élethelyzetet tárgyalnak ki Semjén Nórával.
Kapcsolódó cikkek
