„Legszívesebben hetente jártam volna ultrahangra”
Eszter (43)
„Igen, jól olvassátok, már negyvenhárom vagyok, és pici babám van. Mindenki azt kérdezi: és tervezett baba? És természetes úton született? Mert ugye sokan azt feltételezik, hogy negyven felett az ember már vagy nem akar gyereket, vagy ha nagyon akar, akkor már csak a mesterséges eljárások jöhetnek szóba. Hát nem, ránk egyik sem igaz. Mindketten túl voltunk már egy házasságon, amikor egymásba szerettünk, sőt gyerekeink is voltak, valahogy mégsem volt kérdés, hogy egymástól is szeretnénk. Nem mindenáron, nem annyira, hogy belevágjunk például lombikeljárásba, de azt tudtuk, hogy ha spontán összejön, akkor nagyon fogunk örülni neki. Így is lett, sőt, egész hamar megfogantam. A rengeteg riogatás miatt viszont, amivel a negyvenes várandósokat ijesztgetik, nemsokára merő szorongássá vált az életem. Legszívesebben hetente jártam volna ultrahangra, hogy folyamatosan lássam: minden rendben van a babával. Mindent elolvastam, az összes tiltást, hogy mit nem ehetek, mit nem ihatok, miben nem fürödhetek, mennyit mozoghatok… bár már mozdulni sem mertem. Ilyen körülmények között frászt kaptam, amikor az orvos bakteriális vaginózist állapított meg nálam. Elég ronda neve van, és hát nem is kellemes. Nekem erős diszkomfortérzés is volt, mellette és némi folyást is tapasztaltam. Amúgy valószínűleg ismeritek a jelenséget, mert a nők igen nagy része találkozik vele – mint kiderült, ez a leggyakoribb hüvelyfertőzés. Ilyenkor lényegében arról van szó, hogy a hüvelyflóra egyensúlya felborul, és az úgynevezett „jó” baktériumok, vagyis a tejsavbaktériumok helyére nagy számú „rossz”, kártékony baktérium lép, megbontva a hüvely normál állapotát és enyhén savas kémhatását.
Amikor az ember terhes, még kevésbé akar bármiféle testi problémáról hallani, mint általában, az meg különösen félelemkeltő, ha az a probléma a méhhez közel alakul ki. Igaz, itt a hüvelyről van szó, no de csak néhány centi a távolság, és az ember már látja is, ahogy a gyulladás feljebb kúszik, és fenyegeti a pici, alakulófélben lévő magzatot.
Az orvos persze megnyugtatott, mondván, a baba nagyon is védetten fejlődik. Ne aggódjak, nem lehet nagy baja, ha időben kezeljük a fertőzést.
„Sajnos” azonban utánaolvastam a dolognak, és azt azért minden szakcikk leírja, hogy igenis járhat súlyos szövődményekkel egy ilyen állapot, például magzatvíz-fertőzéssel, a méh szülés utáni fertőzöttségével, de amit a legrosszabb hallani: vetéléssel, koraszüléssel, alacsony születési súllyal. Ehhez képest meglepő, hogy még várandós nők között is ez az egyik legáltalánosabb fertőzés és minden ötödik terhesnél előfordul.
Ilyenkor az a legfontosabb, hogy visszaállítsák a hüvely egészséges pH-értékét. Én ehhez először hüvelykúpot kaptam, de amikor ez nem használt, tablettát is felírt az orvos – mint mondta, ez a második trimeszterben már nem veszélyes. Elkezdtem használni prebiotikumot is, hogy a jótékony baktériumflóra visszaépülhessen. Néhány hétbe ugyan beletelt, amíg újra a réginek éreztem magam intim tájékon is, de így is nagyon hálás voltam, hogy sikerült megszabadulni ettől az ijesztő tünettől. Persze igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor Ábel megszületett, és a saját szememmel láttam, hogy a világon semmi baja. És hát azt sem lehet mondani, hogy gond lett volna a súlyával, hiszen csaknem négy kiló volt, amikor világra jött!
Utólag azt mondom, nem szabad pánikolni, hiszen a stressz legalább olyan rosszat tesz a babátoknak, mint maga a fertőzés. Inkább keressetek olyan embert a barátok vagy családtagok között, aki megért titeket, esetleg keresztülment hasonlón – a nők körében sajnos nagy eséllyel találtok ilyet.”
„Elsősorban mindig a nőgyógyásznak higgyetek!”
Sára (27)
„Szokatlan. Szürkésfehér színű. Bőséges. Ezt tudnám elmondani a fő tünetekről, ami a terhességem alatt jelentkezett hüvelyfertőzés miatt. Vagyis erős váladékozást tapasztaltam, mellette csípő érzést pisiléskor és hüvelyi diszkomfortot. Azonnal mentem a nőgyógyászomhoz, aki kenetet vett, de már anélkül is úgy vélte, hogy bakteriális vaginózisom lehet. Ezt a kifejezést még sosem hallottam, bár állítólag nem is olyan ritka.
Eléggé megijedtem, mivel még csak a várandósság elején jártam, ráadásul első gyermekről van szó. Persze magamat hibáztattam, arra gondoltam, hogy talán a túlzott tisztaságmániám lehet az oka, hogy kialakult ez nálam, mert azt olvastam, hogy se a szappanos lemosás, se a hüvelyöblítés nem tesz jót, sőt, ezekre nincs is szükség, mert a hüvely „öntisztuló” szerv. Nem tudom, nekem valahogy mindig természetesek voltak ezek a tevékenységek, de azóta igyekszem mellőzni. Azt mindig tudtam, hogy a vizes fürdőruhát gyorsan le kell venni, hogy a tangabugyi nem tesz jót, se a szoros farmer, és persze a partnereimet sem váltogattam soha, de ez a „túlzott tisztálkodási” probléma új volt nekem. És gondolom, a stressz sem tesz jót a szervezetünk egyensúlyának.
Egy ilyen gyulladás akkor is kellemetlen, ha az ember nem vár babát, várandósan viszont a legrosszabb. Mert nemcsak az anya egészségét fenyegeti (hiszen kismedencei gyulladás is kialakulhat), hanem sajnos a babáét is. Persze nem fejlődési rendellenességre kell gondolni, de épp elég, ha valakinek koraszülött lesz a gyermeke, vagy mondjuk légzési nehézsége alakul ki, ha a szülés során az ő testébe is bejutnak a kártékony baktériumok.
Én a lakást is egyfolytában fertőtlenítem (tudjátok, a tisztaságmánia), úgyhogy egyből az antibiotikumra gondoltam, abban bízom. A nőgyógyász azonban lebeszélt róla. Egyrészt azt mondta, hogy a várandósság elején több bajt okozhat, mint amennyi előnye van, másrészt túl drasztikus beavatkozási forma, amitől később visszatérhet a fertőzés. Úgyhogy csak helyi kezelést kaptam, és innentől a fő feladat az volt, hogy prebiotikumokkal, probiotikumokkal visszatelepítsük a Lactobacillusokat. Ez akadályozza meg, hogy a kórokozók újra megtelepedjenek.
A legtöbbet azonban a Júniusi babák fóruma segített. Ez egy anyacsoport, ahova azok jelentkeznek be, akik ugyanarra a pár hétre vannak kiírva szülésre. Nagyon hasznos, hiszen ahogyan halad előre a terhesség, úgy mindig más és más, de egymáshoz képest mindig hasonló dilemmákkal küzdünk. Persze amennyire az anyák vigasztalni tudják egymást, úgy hajlamosak az aggódást is eltúlozni. Ha ilyen helyzetbe kerültök, azért elsősorban mindig a nőgyógyásznak higgyetek. Én egyébként már teljesen megnyugodtam: hetek óta tünetmentes vagyok. A legutóbbi ultrahangon pedig nemcsak az derült ki, hogy a baba egészséges, de az is, hogy kislányunk lesz. Nagyon várjuk már!”
Kapcsolódó cikkek
