A Montessori nevelésben alapvető szerepe van az előkészített környezetnek. Maria Montessori, az olasz orvosnő, pedagógus és pszichológus, a róla elnevezett pedagógiai-pszichológiai iskola megalkotója hitt abban, hogy a gyermek tantermi környezetét úgy kell kialakítani, hogy az szikrára lobbantsa a gyermek kíváncsiságát és felébressze magában az önmagát tanító tanárt, és céltudatos munkát végezzenek maguktól.
A céltudatos munka lehetőséget ad arra, hogy a gyerek az energiáját jól vezesse le, ráadásul közben flow-élménye legyen, elégedettséget, nyugalmat érezzen.
A Montessori szerint az a jó, ha a gyerek maga is látja, hogy helyesen oldotta-e meg a feladatot, és nem kell tanárra hagyatkoznia az ellenőrzésben, a hiba kijavításában.
Akár a házimunkába is bevonhatod, lényeg, hogy kösd le olyan tevékenységgel, amit szívesen végez
Ennek a módszernek tehát az előkészített környezet megteremtése a sajátossága. A gyerekeket fejlesztő eszközökkel veszik körül, olyanokkal amivel szívesen játszanak, így segítve őket képességeik fejlesztésében, az ismeretek megszerzésében.
A Montessori óvodában, iskolában nincs szükség fegyelmezésre, mert minden gyerek mindig csinál valamit, le van kötve. A pedagógus pedig csak elvezeti a gyermeket ahhoz az eszközhöz, amelyik fejlettségének megfelel és csak annyit segít, amennyire a továbblépéshez szüksége van.
Pedagógiájának alaptézise szerint ugyanis minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, ennélfogva biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, a megfelelő környezetet.
Montessori nevelési módszeréből kizárta a tekintélyelvűséget, mivel azt tapasztalta, hogy azzal éri el a legnehezebben a kívánt eredményt. Megfigyeléseit a modern társadalom kutatói széles körben támogatják. Biswas-Diener tanulmánya a Nemzetközi Jóléti Jegyzékben például azt állítja, hogy a Montessori stratégiák boldogabbá tehetik a gyermekeket.
Természetesen nincs egzakt meghatározás a boldogságról, de Biswas-Diener olyan boldogságelméleteket tárgyalt, amelyek olyan tényezőket is magukban foglalnak, mint az autonómia, az új készségek elsajátítása és a másokkal való kapcsolatteremtés – amelyek mindegyikére nagy hangsúlyt fektetnek a Montessori tantermekben.
Emellett számos tanulmányt is idézett arról, hogy a személyes választás és a szabadság hogyan növeli a boldogságot az emberek körében.
Biswas-Diener megemlíti, hogy bár a szabadság elengedhetetlen a boldogsághoz, a túlságosan sok szabadság, vagy korlátlan választás valójában akadályozza a boldogságot. Lényegében a határokon belüli szabadság az, ami elősegíti a boldogságot.
Ez azt jelenti, hogy a gyerekek szabadon mozoghatnak az osztályteremben és kiválaszthatják, hogy hol üljenek, de nem rohangálhatnak az osztályteremben, vagy nem vehetik el valaki másnak a munkáját.
Szabadon választhatják meg, hogy mit szeretnének dolgozni, de nem tanulhatnak csak matematikát mindig és hanyagolhatják el az olvasást. Joguk van kifejezni magukat, de nem olyan módon, ami tiszteletlen másokkal szemben. Szabadság határon belül.
Hogy lehet ezt otthon is követni?
Próbáld meg gyermeked szobájára előkészített környezetként tekinteni. Inkább olyan eszközökkel rendezd be, amik beindíthatják kreativitását és koncentrációját. Ha úgy látod, nem tudja magát elfoglalni, és rossz irányba megy az energiája, próbáld meg valamilyen céltudatos munkába bevonni. Kérd meg, hogy segítsen neked vacsorát készíteni, vagy seperjen föl, gyúrjon tésztát, tegye ki a kanalakat… (válasszon valamelyik általad felkínált lehetőségből). A munka elégedettséget, sikerélményt és önbizalmat ad majd neki. A szabadság (szabad választás) és a céltudatos munka kettőse pedig segít a gyermekednek boldogabbá válnia.
(Cikk forrása: mother.ly)
Kapcsolódó cikkek:
- Ezért nem kötelezi a Montessori bocsánatkérésre a gyereket
- 5 fontos dolog, amit Montessori pedagógusként tanultam
Kapcsolódó cikkek
