Az egyedüli gyermekekről alkotott kép kialakításakor fontos elismerni azokat az egyedi kihívásokat, amelyekkel a családjukban szembesülnek. Olyan kihívásokkal kell szembenézniük, amelyeket a testvérekkel rendelkezők könnyebben elkerülhetnek.
1. Nincs senki, akivel összevethetnék az elképzeléseiket
Az egyedüli gyermekek nem tudják ellenőrizni a családi eseményekről alkotott elképzeléseiket, és nem kapnak testvéri támogatást. A többgyermekes családokban egy testvér odafordulhat a nővéréhez, és azt mondhatja: “Anya azt mondta X. Nekem észszerűtlennek tűnt. Te mit gondolsz?”, és a testvére “megérti”. A testvérek erősíthetik egymás tapasztalatait, megoszthatják az élményeiket, támogathatják egymást, és szükség esetén közbeléphetnek, megvédhetik a másikat. Az egyke gyermeknek nincs meg az észlelés ellenőrzésének és támogatásának előnye, amikor a dolgok stresszessé válnak. Nekik maguknak kell eldönteniük, hogy mit éreznek az interakcióikban, bízniuk kell ebben az érzésben, és támogatás nélkül kell reagálniuk.
2. A háromszögelés intenzívebbnek tűnhet
Gyakori probléma a háromfős családokban, hogy a szülők a felnőttek vitáiban a gyerek is részt vesz. A gyermek bírót játszhat, hogy megnyugtassa a szülőket, vagy üzeneteket közvetíthet a szülők között. Ez a dinamika csapdába ejti a gyereket egy megnyerhetetlen helyzetben két szerette között. Ezek a gyerekek gyakran hiperérzékennyé válnak a szülők hangulatára, hogy előre lássák a lehetséges problémákat. Senki nem tudja őket támogatni, mivel nincs testvér, nem mondhatják a szüleiknek, hogy oldják meg a problémáikat egyedül, vagy nem veheti más magára a felelősség egy részét.
3. Magas elvárások
Egyes szülők nyomást gyakorolnak gyermekeikre, hogy azokon a területeken érjenek el eredményeket, amelyek fontosak számukra, és amelyek jó fényt vetnek rájuk mint szülőkre. Ez jelentheti az iskolai teljesítményt, vagy a sportteljesítményt. Az egyedüli gyermekek fokozott nyomást érezhetnek arra, hogy teljesítsék a szüleik kívánságait és elvárásait, mivel ők az egyetlen tükörképük a szüleiknek. Az egyke gyermek belsővé teheti a vágyaikat. Felnőttkorban a gyermek küzdhet azzal, hogy kitalálja, hogyan egyeztetheti össze saját igényeit a szülei kívánságaival.
4. Hűtlenség érzése a gyermekkori küzdelmekben
A lojalitás, amit a gyerekek éreznek, elősegítheti a szülőkkel való mély kötődést, ám bűntudatként is megnyilvánulhat. Az egykékkel gyakran előfordul, hogy hűtlennek érzik magukat, amiért feltárják a neveltetésükkel kapcsolatos kihívásokat, vagy elszigeteltnek érzik magukat azok kezelésében.
5. Az idősödő szülők gondozásának magányos stressze
Ahogy a szülők idősödnek, a felnőtt gyermekek felelősséget vállalhatnak, például segíthetnek szüleiknek eligazodni az egészségügyi ellátórendszerben, és felelősséget vállalhatnak a jólétükért. Mivel nincs mód arra, hogy a testvérek között megosszák ezt a feladatot, az egyedüli gyerekek egyedül viselik a felelősséget. Sokan például úgy érzik, hogy soha nem szabad túl messzire költözniük a szüleiktől, és nem tudják, hová forduljanak további támogatásért. Mindezek súlyosan nyomasztják őket.
Az egyke gyermekek szülei támogathatják egyke gyermeküket azzal, hogy átgondoltan kezelik a család működését. A szülők megtanulhatják, hogy gyermeküket tartsák távol a veszekedésektől, bátorítsák gyermeküket, hogy azzá váljon, aki ő maga, és ne azzá, akinek remélik, hogy gyermekük lesz. Bár ezek olyan problémák, amelyekkel a testvér nélküli gyerekek szembesülhetnek, ám semmiképpen sem elkerülhetetlenek.
Kapcsolódó cikkek
