Molnár Barnabás tizenkét éves, a ’Valahol Európában’ című darabban Szeplős szerepét alakítja. Színházi munkája mellett nagyon szeret vízilabdázni, mint mondja, a sport nagyon fontos az emberi testnek. Amikor edzésen van, minden erejével hajt a pályán, de ha a színházban van elfoglaltsága, mindenki megértő vele. Korábban nem gondolt arra, hogy színész legyen, ám cseppet sem bánja, hogy így alakult az élete. Úgy érzi, a színészet iránti szenvedélye talán még felnőttkorára is megmarad.
Eredetileg nem akart színész lenni
„Ötévesen elkezdtem táncolni, amit nagyon megszerettem. Csak később mentünk tovább egy színitanodába. Onnan kerestek gyerekeket egy darabba a Budapesti Operettszínházba, ahol továbbjutottam a castingon. Azóta nagyon megszerettem a színházat, és most már hívnak máshová is.”
Részlet a Valahol Európában című darabból. Fotó: Pesti Magyar Színház – Ember Márk
Barni két éve magántanuló, hogy kellő időt tudjon szánni színházi elfoglaltságaira és szeretett sportjára. Azt mondja, jó dolog érzéseket tud átadni a nézőknek, és az is, amikor a darab végén megtapsolják. Mostanság játssza első főszerepét, melyben pár alkalommal még izgult, mára azonban egészen sikerült feloldódnia: „Nagyon jó, hogy vannak velem egykorúak is a darabban. Amikor nem vagyunk színpadon, gyakran kell lecsendesíteni bennünket, de hát még gyerekek vagyunk. A felnőttekkel is nagyon jó együtt dolgozni. Ha nem vagyok beteg, a legtöbb próbán ott vagyok. Ilyenkor az igazgató és az osztályfőnök is nagyon megértő, mindig azt mondják, hogy kövessem az álmaimat.”
Részlet a Valahol Európában című darabból. Fotó: Pesti Magyar Színház – Janka Balázs
„Valódi élettel töltik meg a színpadot”
A Pesti Magyar Színház kifejezetten gyermek és ifjúsági színház, ahol minden korosztály megtalálja a számára megfelelő darabot. Jelenleg négy olyan darab (A muzsika hangja, az Oliver!, a Valahol Európában és a Kincses Sziget) fut itt, amelyben gyerekszínészek szerepelnek. Rumán Cintia rendezőasszisztens egyfajta kapocs a színészek, a rendező és a színházi dolgozók között, így a gyermekszínészekkel is napi kapcsolatban áll. A próbafolyamatok hat-nyolc hétig is eltarthatnak, és egy-egy előadás akár évekig műsoron marad, így önkéntelenül is közeli kapcsolatba kerül a szeme láttára fejlődőkkel. Cintia szerint a casting után már csak olyanok kerülnek hozzájuk, akik mindannyian nagyon lelkesen a színház világa iránt, ez biztosítja a könnyű együttműködést: „A gyerekek hihetetlenül alázatosak és tehetségesek. Nyilván van zsivaj, de ezt könnyű kezelni. Ha szereted, amivel foglalkozol, és azokat, akikkel együtt dolgozol, akkor zökkenőmentesen halad előre minden. Mindannyian csodálatosak, amilyen munkát leraknak a színpadra akár egy dupla előadás során, az hihetetlenül elismerésre méltó. A Valahol Európában című darabban szinte végig láthatók, ebben még egy felnőtt is elfáradna. Nagyon jó csapat, szeretik egymást, ezáltal valódi élettel töltik meg a színpadot.”
Kölyökidő – egy egész generáció nőtt fel az ismerős gyerekarcokkal együtt
A Kölyökidő, az 1990-es évek népszerű ifjúsági sorozata hosszú éveken keresztül, összesen kétszázötven adáson át gyerekek tízezreit szegezte a televízió-készülékek elé. A gyermekszereplők a nézők szeme előtt nőttek fel és élték meg a kamaszkor és a felnőtté válás hullámhegyeit és -völgyeit, mindezt sok humorral, de egyben kemény munkával is. Az akkori szereplők közül azóta többen képernyőn maradtak, volt, aki egészen más szakmát választott, míg mások átkerültek a kamera túloldalára.
Svraka-Gévai Juli tizenhárom évesen egészen véletlenül látta meg a felhívást, hogy új arcokat keresnek a műsorba. Nem dédelgetett színészi álmokat, mégis elment a meghallgatásra. Valószínűleg természetes tehetsége mellett vidám természetének, nyugalmának és cuki szőke loknijainak is köszönhette, hogy azonnal bekerült a műsorba.
Gévai Juli – Fotó: Kölyökidő
„Emlékszem, a válogatáson az A kis hableány című meséből énekeltem egy dalt. Rengetegen voltak, mégis beválogattak. Azóta sem sikerült egyetlen casting sem az életemben… Sosem gondoltam úgy, hogy ez a műsor egy dobbantó lesz a színészvilágba, valahogy mégis elindított egy folyamatot az életemben. Sokáig úgy hittem, nekem a kamera előtt van a helyem, de ahogy megszűnt a műsor, és kikerültünk a Kölyökidős burokból, rá kellett jöjjünk, hogy a tudásunk, a stílusunk, a gyermeki bájunk nem feltétlenül elég az érvényesüléshez, sok helyen már kevés.”
Svraka-Gévai Juli – Fotó: magánarchívum
Juli egyre gyakrabban került át a kamera túloldalára, mint adásszerkesztő és forgatókönyvíró. Többek között a ’Mi kis falunk’ című produkcióban is dolgozik. Azóta férjhez ment, két gyermek édesanyja. Több mint tizenöt éve rádiózik, nagyrészt, mint szerkesztő asszisztens, azonban mostanában a ’Balázsék’ című reggeli műsorban egyre gyakrabban hallhatjuk műsorvezetőként. Úgy fogalmaz, a Kölyökidő nagyban meghatározta élete alakulását, személyisége részévé vált.
„Ebben a műsorban én voltam mindenkinek a barátnője, aki mindig mindenkit meghallgat, és aki mindenkinek jó tanácsokat ad. Picit persze vágytam arra, hogy mint kamaszlány én is néha „a jó csaj” szerepkörbe kerüljek, de valószínűleg nem állt volna jól. Egyszerűen nem az a karakter voltam. Ez az attitűd rendesen belém égett, felnőttkoromban sokáig tartott elfogadni, hogy talán már nem csak jó hallgatóság és kedves barát lehetek, hanem valódi nő is. De a „Juliságot” sosem kellett igazán levetkőznöm, mert sose volt szerep, akkor is önmagam lehettem. Manapság már jóval kevesebben ismernek meg, bár ha egy negyven körüli ember szembejön velem az utcán, és látom, hogy ráncolja a homlokát, tudom, hogy azon gondolkozik, vajon a makramészakkörről vagy a kézműves klubból ismer-e. De ezt a „Juliságot” sosem kellett igazán levetkőznöm, mert akkor is önmagam lehettem. Sokaknak valóban sokat jelentett ez a műsor” – meséli Juli.
Délután próba, hétvégén előadás, a kettő között tanulás
A Valahol Európában című darabban hatéves kortól tizenkét éves korig szerepelnek gyerekszínészek. Annak ellenére, hogy gyorsan tanulják a dalokat és a koreográfiát, számukra is komoly elfoglaltságot jelent egy vagy akár több darabban szerepelni, próbákra járni, majd azt követően maximálisan teljesíteni a hétvégi előadásokon. A felnőtt szakmabeliek mindenben igyekeznek támogatni kis kollégáikat, és a színház is figyel arra, hogy a gyerekek össze tudják egyeztetni a munkájukat tanulmányaikkal, hiszen az ő korukban az iskola is legalább annyira fontos. „Igyekszünk augusztusra időzíteni a betanításokat, amikor pedig nagyszínpadra kerülnek az előadások, általában délutánra tesszük a próbákat, így nem kell túl sokat hiányozniuk az iskolából. Nagyon könnyű velük együtt dolgozni, gyorsan tanulnak. Az egyik titok a türelem. Persze máshogy kell megfogalmazni feléjük azt, amit egy felnőttnek megfogalmaznék, hiszen még nincs annyi élettapasztalatuk. De éppen ez a varázslatos bennük: ők még nem veszítették el azt a fajta tisztaságot, amit a társadalom és a normák már egy kicsit elfeledtetnek velünk, felnőttekkel” – fogalmaz Cintia.
Gyetvai Martin még a nyári szünetben is színdarabokat ír
Martin tizenegy évesen tizenegy darabban szerepel egyszerre. Szinkronizál, filmes szerepei vannak, mellette pedig gőzerővel tanul és sportol. Szeret táncolni, énekelni, és bár gyakran fáradt, úgy gondolja, az ember jól bírja azt, amivel szeret foglalkozni. „Előfordult már, hogy egy nap két előadást is nekem kellett játszanom, mert a váltóm kinőtte a szerepet. Az Oliver!-ben ráadásul egész végig színpadon vagyok. Amikor lejöttem, mégis úgy éreztem, hogy akár egy harmadik előadást is végig tudnék vinni. Persze, amikor már befeküdtem az ágyamba, három perc alatt elaludtam.”
Részlet az Oliver! című darabból. Fotó: Pesti Magyar Színház
Martin tehetségére már az óvodában felfigyeltek. Szülei elvitték egy színitanodába, onnan pedig szinte azonnal bekerült a ’Légy jó mindhalálig’ című darabba. Azóta a Pesti Magyar Színházban három előadásban szerepel: A Kincses Szigetben, ő a Valahol Európában Kuksija, valamint az Oliver!-ben ő játssza Twist Oliver szerepét. Emellett a Madách Színházban további öt darabban játszik, de szerepel az Erkel Színházban, a Budapesti Operettszínházban és a József Attila Színházban is. Nyáron nyaralni, pihenni fog, edzőtáborba megy, de ahogy meséli, akkor is a színház közelében marad.
Részlet az Oliver! című darabból. Fotó: Pesti Magyar Színház
„Otthon színdarabokat szoktam írni. Felnőttként az is egy opció, hogy színész leszek, és ezzel fogok foglalkozni, de ha valamiért nem jön össze, jégkorongozni is ugyanannyira szeretek, mint színészkedni, ezért még mindig ott van a lehetőség, hogy profi hokijátékos legyek.”
Gévai Juli szerint ma már sokkal kiszolgáltatottabbak a gyerekszínészek
Juli mindig is úgy érezte, a Kölyökidő rendezője, Takács Vera ügyesen válogatta össze a szereplőket. A gyerekekkel remekül érezték magukat, máig tartó barátságok köttettek köztük. Sok mindent tanultak a munkáról, az alkalmazkodásról, olyan társaságban voltak, amilyet mindenki kívánna magának. Juli úgy fogalmaz: ünnepnap volt, amikor mehettek forgatni, és csak hab volt a tortán, hogy egy kis pénzt is kaptak érte. Ma már azonban nem biztos, hogy örülne, ha gyermeke hasonló lehetőséget kapna: „Mi ezeknek a dolgoknak csak a szépségét és az örömét láttuk. Nem voltak trollok, akik direkt bántani akartak volna bennünket. Mi maximum annyit érzékeltünk, hogy a buszon összesúgtak a hátunk mögött. Kaptunk egyfajta figyelmet, de mivel nem volt közösségi média, nem volt hol támadni bennünket. Ha levelet kaptunk, azok csak olyan levelek voltak, amiben a barátságukat ajánlották a gyerekek. Ma már mást jelent ismertnek lenni, más következményei vannak. Ezért ha ma az én gyerekem ilyen lehetőséghez jutna, nem biztos, hogy örülnék neki. Viszont az is igaz, hogy nem lennék ma ugyanaz az ember, ha nem lett volna egy ilyen fantasztikus kamaszkorom.”
Kapcsolódó cikkek
