Nem szoptatok.
Megszámolni sem tudom, hányszor mondtam ezt a fiam születését követő néhány hónapban. Az emberek szánakozva néztek rám, sőt voltak, akik annyira megvetettek, mintha megöltem volna valakit. A szoptatást firtató kérdésekre nehéz volt nyugodtan reagálnom.
Azok az anyák, akik nem tudnak szoptatni, gyakran inkább nem beszélnek erről, nem osztják meg másokkal a történetüket. Ki akarja elismerni, hogy képtelen egy olyan dologra, ami a világon a legtermészetesebb és más anyáknak olyan könnyen megy. Ki akar kéretlen kritikákat hallgatni?
Egy nem szoptató anya tele van bűntudattal. Egy anya élete sem tökéletes és mindannyian a legjobbat akarjuk a gyerekeinknek. Azt szeretnénk, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen, különösen igaz ez az első hónapokban.
Íme néhány dolog, amit szeretnénk, ha tudnál rólunk, nem szoptató anyákról.
1. Ha tudnánk, megtennénk
Furcsán néznek rám idegenek, amikor cumisüvegből táplálom a kisbabámat és mindenféle tanácsokkal látnak el: masszírozd a melled, felejtsd el a cumisüveget, az a gyerek, akit nem szoptatnak, beteg lesz, a szoptatástól fog kötődni a gyereked. Valószínűleg ezek az emberek nem értik, hogy teljes szívemből szerettem volna szoptatni, de nem ment, nem tudtam.
2. Különböző okai vannak annak, ha egy anya nem szoptat
Nem tudtam szoptatni, nem ment. A fiam csak sírt, üvöltött, sírt és sírt születésétől kezdve valahányszor csak meg akartam szoptatni.
Egy barátnőm bármit is próbált, a teste nem reagált rá, nem tudott szoptatni, mert egyszerűen nem termelődött teje.
3. Kértünk segítséget
Nem tartottam magamban a szoptatási problémákat. Emlékszem segítséget kértem a testvéremtől, akinek olyan természetes volt a szoptatás, mint a levegővétel. Egy barátnőjével, aki gyakorlott szoptatási segítő volt, beszéltem telefonon, és elmondta a megfelelő technikákat. Elolvastam egy sor cikket a témában és az anyámmal is beszéltem. Mindannyian segítőkészek voltak, hasznos dolgokat tudtam meg, de mégsem sikerült szoptatni.
4. Ahogy te, úgy mi is megkérdőjelezzük magunkat
Láttam, hogy a testvéreimnek mennyire természetes a szoptatás, még akkor is, ha nem mindig fájdalommentes. Nem telt el úgy nap, hogy meg ne kérdeztem volna magamtól, hogy mi a baj a testemmel, mi a baj velem.
5. Ijesztő, hogy nem tudunk szoptatni
Mi van akkor, ha a lányom megbetegszik? – kérdezte egy első gyermekes anyuka, amikor minden reménye elveszett, hogy képes legyen szoptatni. Ettől félt a legjobban és attól, hogy nem fog kötődni hozzá a gyermeke. Állandóan azokat az anyákat és babáikat figyelte, akiknek természetes volt a szoptatás, adatokat hasonlított össze és a fejlődési mérföldköveket figyelte. Kemény egy éve volt.
6. Kemény döntéseket hozunk
Ami engem illet, folytathatnám ezt az örökös küzdelmet a szoptatásért. A helyzet azonban az, hogy van egy kisbaba, akinek az élete függött tőlem. Már a kórházban a szoptatós nővérek is kis pohárból táplálták, majd ezt folytattuk otthon is az első pár napban. Nem volt hajlandó szopizni, ezért mint egy őrült fejtem éjjel-nappal, és cumisüvegből tápláltam anyatejjel az első hetekben. Ez tetszett neki! Természetesen a fejés nem volt elegendő ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű anyatej termelődjön, ezért egy idő után a tápszerhez kellett nyúlni.
7. Tiszteljük azokat az anyákat, akik tudnak szoptatni
Kicsit több ez, mint szimpla féltékenység. Ki ne ismerne olyan anyákat, akik egyszerűen csak felhúzzák a pólójukat vagy kigombolják a blúzukat és a baba máris pontosan tudja, hogy mi a dolga. Hát nem ismerünk mindannyian olyan anyát, akinek annyi teje van, hogy felajánlja másoknak? Egy barátom, Nikka még egy olyan eseményhez is csatlakozott, ami megpróbálta megdönteni a tömeges szoptatás Guinness-rekordját. Titkon irigyeljük őket, de ugyanakkor nagyon tiszteljük is ezeket az anyákat azért, amit tesznek.
8. A cumisüvegnek előnyei is vannak
Félve mondom, de – bár nyilván nem ez a legjobb választás – a cumisüvegnek is megvannak az előnyei. Egy munkahelyi megbeszélésen voltam, amikor egy anyukának ki kellett mennie néhány percre, hogy lefejje a tejét. Bár csodáltam az erőfeszítését, de hálás is voltam, hogy nekem nem kell ilyesmit tennem. Mivel könnyen kialakul egy rutin az etetéseknél, már szinte előre meg tudtam mondani éjszakánként, hogy mikor fog felébredni a fiam. Amikor anyósom kezdett a fiamra vigyázni, mert én visszamentem dolgozni, akkor neki is könnyen ment a táplálás, mert az jól kiszámítható, jól ütemezhető volt.
9. Hálásak vagyunk…
… a tápszerért. Igen, mert ennél rosszabb is történhetne, például ha nem lenne elég pénzünk arra, hogy tápszert vegyünk. Mi lenne, ha nem lenne más lehetőségünk?
10. Szoptatunk vagy sem, mindannyian édesanyák vagyunk!
A fiam immár hatéves és nem érzékelem, hogy a kapcsolatunkra hatással lett volna, hogy szoptattam vagy sem. Az apjához megy, ha legózni akar vagy ha a robottal akar játszani, de anyához megy, ha segítséget kér a házijában, vagy ha ölelésre vágyik. Vannak nehezebb napjaink, de nem hiszem, hogy ennek bármi köze is lenne ahhoz, hogy cumisüvegből táplálták.(Cikk forrása: smartparenting.com)Kapcsolódó cikkeink a baba táplálása témában:
Kapcsolódó cikkek
