Tudom azt is, hogy a szülés után – sőt már a babavárás alatt is – a nők többsége érzékenyebben reagál a körülötte zajló eseményekre, mint máskor, egy koraszülött érkezését követően pedig ez fokozottabban igaz. Könnyen lehet, hogy emiatt érintettek olyan rosszul az itt álló mondatok, mégis azt gondolom, hogy nem nekem kellene kellemetlenül éreznem magam, hanem azoknak lenne jobb kétszer is meggondolni, hogy mi hagyja el a szájukat, akik egy korababa anyukájába próbálnak lelket önteni.
1) “Örülj neki, hogy nem tudod, milyen nehéz a terhesség vége!”
És ezt a felkiáltást követően elkezdődött annak a felsorolása, hogy milyen rémes dolog nagy pocakkal álmatlanul forgolódni éjszakánként, hogy a végén már a cipőjét is “kinövi” az ember és hogy a gyomorégés ilyenkor annyira elviselhetetlen lehet, hogy ha részem lett volna benne, biztosan a falat kapartam volna. Nem tudom, miért gondolja úgy valaki, hogy örülnöm kellene annak, hogy ezekből kimaradtam, még akkor is, ha nem a világ legkényelmesebb időszakáról beszélünk. Miért nehéz elhinni, hogy sokkal szívesebben bajlódtam volna 3-4 hétig a hatalmas hasammal, minthogy azon izguljak, hogy minden rendben legyen az inkubátor lakójával?
- Kapcsolódó cikk: 5 mondat, ami az őrületbe kergetett szülés után
2) “És tényleg nem lehetett volna még bent tartani, legalább egy kicsit?”
Az, aki ilyet kérdez, tényleg nem hiszi el, hogy az orvosok minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a koraszülés veszélyének kitett anyukáknak segítsenek? Hiába minden erőfeszítés, sajnos a próbálkozások nem mindig járnak sikerrel, ennek ellenére – vagy épp emiatt? – a koraszülött gyerekek anyukája szinte kivétel nélkül hibáztatja saját magát is azért, amiért nem lehetett “bent tartani” még egy kicsit a babát. Szóval ilyen lelkiállapotban, a sok aggódás mellé különösen nincs szükség arra, hogy az anyuka bűntudatát erősítsék még akkor is, ha ezt a kérdést csakis jószándék vezérli!
3) “Teljesen megértelek, hogy szomorú vagy, nekem is nagyon hiányzott a kisbabám, amikor elvitték fürdetni meg orvosi vizsgálatokra!”
Hát… Most erre mit lehet mondani? Meg kellene köszönnöm az együttérzést? Hogy lehet összehasonlítani azt a 20-30 percet azzal, hogy egyes anyukák akár heteken át kénytelenek nélkülözni a kisbabájuk társaságát?! Főleg úgy, hogy egy koraszülött esetében sajnos minden eshetőségre fel kell készülni, ezért a bűntudat és a hiányérzet kéz a kézben jár az aggódással, féltéssel is. Biztos, hogy ugyanilyen érzések kavarogtak benned, amikor elvitték az újszülött babádat méretkezni? – igen, azt hiszem valami ilyesmit kellett volna visszakérdeznem!
4) “És mikor fogjátok tartani a születésnapját?”
Ezt a kérdést végképp nehezen tudtam értelmezni. Az időre érkező kisbabáknak is csak töredéke születik pont azon a napon, amikorra az orvosok “belőtték” a szülés várható dátumát, vannak, akik kicsivel előbb, mások viszont később látják meg a napvilágot. Vajon az ő anyukájuktól miért nem kérdezi meg senki, hogy eldöntötték-e már, mikor ünneplik majd a gyerek születésnapját? Épp azért hívják születésnapnak, mert az emberek születésének napját kell ünnepelni, ezt tényleg olyan nehéz összerakni?
- Kapcsolódó cikk: Ezek a mondatok segíthetnek, ha szülés után magad alatt vagy
5) “Nagy mákod van, hogy nem kellett éjszakánként kelned a babához szülés után!”
Én ezt egészen máshogy definiáltam, valahogy nem tudtam magamat szerencsésnek érezni azért, mert a kisbabám egy másik osztályon egy inkubátorban tölti a napjait, tőlem távol. Maximum az volt ebben a “mák” az én értelmezésem szerint, hogy legalább nem külön kórházban kellett várnunk a nagy találkozást. Ami pedig az alvást illeti: én azért virrasztottam, mert aggódtam a kisbabámért, szóval tévedés azt hinni, hogy a koraszülött gyerekek szülei olyan pihentetően alszanak éjszakánként a baba születése után!
Kapcsolódó cikkek
