1956 októberében járunk, a helyszín egy kisváros Chicago közelében. Hét édesanya, rokonok és szomszédok gyűlnek össze egyikük otthonában, hogy beszélgessenek a szoptatásról. A hét szervező már egy nyári piknik óta tervezgeti, hogyan tudnának segíteni egymásnak a helyi édesanyák, és úgy tűnik, valóban működik, amit kigondoltak: az anyák közti tapasztalatcsere és segítségnyújtás jótékonyan oldja az olyan nagyon gyakori aggodalmaikat, mint hogy kevés a tejük, vagy a tejük nem elég jó a kisbabájuknak.
A következő ötvenöt évben is ugyanígy zajlanak a találkozók minden hónapban. A különbség csak annyi, hogy 2011-ben már 68 országban körülbelül 3000 anyacsoport működik. A La Leche Liga csoportjaiban az édesanyák megbeszélhetik, hogy mit élnek át éppen gyermekük szoptatása során, és hogyan sikerül vagy nem sikerül megoldaniuk a felmerülő nehézségeket. A barátságos, meghitt közegben gyakran arról is szót ejtenek, mennyire fáradtak, és hogyan tudnak megbirkózni az anyai feladatokkal. Vigaszt nyújtanak egymásnak, együtt nevetnek – hiszen nem egyedül kell szembenézniük mindezzel. Most októberben pedig együtt ünneplik – a szülőség öröme mellett – a La Leche Liga 55. születésnapját. A Liga emellett szaktekintély lett a szoptatás területén, véleménye és tapasztalatai, szakértői testülete, kiadványai a legfontosabb hivatkozási alapnak számítanak a szoptatást támogató szakemberek körében is.
Ötvenöt év elég nagy idő. Azokban az országokban, ahol a Liga létrejött, vagy korán megjelent, ma olyan fiatal anyák szoptatnak, akiknek már az édesanyja is járt LLL-csoportba. Akik az anyukájuktól kapták ajándékba a Liga szoptatásról szóló kézikönyvét, A szoptatás női művészetét. Bizony, az első csoportba látogatók már nagymamák, sőt, a hét alapító anyának már dédunokái vannak.
Milyen lenne a La Leche Liga, ha nem egy nemzetközi nonprofit szervezet, hanem egy élő nő lenne? Ragyogó tekintetű, ötvenöt éves nő, aki tudja, hogy a körülötte élő anyáknak leginkább információra, támogatásra és bátorításra van szükségük. Aki meghallgatja őket a családi összejöveteleken, a játszótéren vagy a bolti pénztárnál sorban állva, és nem ítélkezik, nem mondja, hogy “miért kell már megint mellre tenni ezt a kisbabát?!”, vagy: “igazán fel van szoktatva ez a gyerek”. Hiszen pontosan tudja saját tapasztalatából, hogy milyen öröm a kisbabát a karunkban tartani, érteni a jelzéseit, felelni rájuk. Felnőtt gyermekeit látva pedig hisz abban, hogy anyai gondoskodása csecsemőkorukban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jóravaló, szeretetreméltó és szeretni tudó emberek lettek – akik maguk is azt adják tovább saját gyermekeiknek, amit ők kaptak.Ennek az 55 éves nőnek pedig köszöntésként idén októberben egy képzeletbeli virágcsokrot ad át egyik lánya, a La Leche Liga Magyarország, aki jövőre lesz 20 éves.
Kapcsolódó cikkek
