Baba

Segítőnk: a szoptatási tanácsadó

Bár Ibolya angoltanárnak készült, végül a tanácsadást választotta hivatásául. A La Leche Liga önkéntes segítőjeként kezdett dolgozni, majd speciális képesítést szerzett, s így Magyarországon az elsők között lett laktációs szaktanácsadó.

Ez a fotó még 2003-ban készült

Fotó: Rátkai Éva

– Magam is végigjártam a szoptatási gondokkal küzdő anyák kálváriáját; első gyerekemet csak négy hónapig tudtam szoptatni. Ha akkor valóban jó tanácsokat kaptam volna, vagy ha nem hittem volna el például azt, hogy az átlátszó tej nem elég tápláló, ő is sokkal tovább kapott volna anyatejet. A középső fiam már tizennégy hónapig szopott, igaz, csak később vált egyértelművé számomra, hogy akkor is csak fogzási sztrájk következett be nála, nem a szopást akarta abbahagyni. A legkisebb fiam szoptatása már úgy alakult, ahogy azt mindketten szerettük volna! Az ő születése után kezdtem a La Leche Liga baba-mama csoportjába járni, majd elvégeztem képzésüket, így lettem én is önkéntes segítő, 2002-ben pedig Magyarországon másodikként nemzetközi szoptatási szaktanácsadói (IBCLC) vizsgát is tettem – meséli Rózsa Ibolya.

Azokban az években még nagyon kevés szoptatási tanácsadó dolgozott nálunk: a La Leche Ligában önkéntesei ezért alig győzték a sok telefonhívás megválaszolását. Ma már 30 nemzetközi vizsgával rendelkező laktációs szaktanácsadónk van, sőt, ami nagyon nagy szó, hiszen Európában mindeddig egyedülállók vagyunk ezen a téren: a Semmelweis Egyetemen már második évfolyamát kezdi a laktációs szaktanácsadó továbbképzés..

– Sokan el sem jutnak hozzánk, mert ma még ritka, hogy a védőnő vagy a gyerekorvos szoptatási tanácsadóhoz küldje az anyukát. Külföldön már bevett gyakorlat, hogy kórházakban szoptatási szakembert (laktációs tanácsadót) alkalmaznak, sőt ilyesmire szakosodott magánrendeléseket is felkereshetnek az édesanyák – nyilatkozta Ibolya sok évvel ezelőtt. Ma még csak részben jobb a helyzet, de egyre gyakoribb, hogy gyermekorvos, védőnő irányítja szoptatási szaktanácsadóhoz az édesanyát. Akadnak jócskán biztató példák: – Egy szájpadhasadékos baba édesanyját a kórházban a félrenyelés, illetve a fulladás veszélyére hivatkozva nem engedték szoptatni. Saját felelősségére mégis szoptatni kezdett – őt a védőnőjén keresztül segítettem –, az eredmény: a gyereket sikeresen tudta szoptatni az édesanya!

A személyes találkozásra is van lehetőség, bizonyos problématípusoknál ez elengedhetetlenül fontos. – Ehhez különböző kérdéseket kell feltennem, mert csak így tudom kideríteni, mi állhat a nehézségek hátterében. Egyszer például azért keresett meg egy anyuka, mert ikerbabái közül az egyik rendszeresen bukott, és a gyerekorvos által javasolt gyomortükrözést az édesanya szerette volna elkerülni. – A javasolt vizsgálat szükségességéről nem dönthetek, a beszélgetésből viszont egyértelműen kiderült, hogy a bukás nem annyira kóros, másrészt szöget ütött a fejemben, hogy a kisbaba ekcémás. Tovább kérdezgettem az anyukát, aki elmondta, hogy sok tejterméket fogyaszt, és nyolc hónapos kislányának barátnője tanácsára joghurtot is ad. Azt javasoltam, három napra iktassák ki étrendjükből a tejtermékeket. Az anyuka hamarosan újra hívott, hogy már az első tejmentes napon megszűnt a bukás – meséli Ibolya.

– Gyakran a telefonban sírják el magukat a mamák, ezért fontos a megértés, a türelem. Sokszor elég egy kis ösztönzés, de néha minden hiába. – Számomra ugyan kudarc, ha nem tudok segíteni, de képes voltam elfogadni és megérteni annak az anyának a döntését is, aki azért hívott fel, mert kevés volt a teje, és kisebesedett a melle. Kiderült, hogy orvosa és védőnője tanácsára csak négyóránként szoptatott; én hiába javasoltam mást, ő félt eltérni ettől a gyakorlattól.

Előfordult már az is, hogy Ibolya mindenáron lebeszélt valakit a tápszeres pótlásról: – Egy édesanya azért hívott fel, mert tudott ugyan szoptatni, de iskolába kezdett járni, és a baba nem fogadta el a fagyasztott tejet. Hetente egyszer ezért tápszerrel akarta kiváltani az anyatejet. Őt sikerült meggyőznöm arról, hogy más megoldás is van. A fagyasztás helyett azt javasoltam, hogy a lefejt tejet tegye egyszerűen a hűtőszekrénybe. Az anyatej ugyanis négy-öt napig mélyhűtés nélkül is eláll, és saját babának nyugodtan oda lehet adni.

Végső soron az anyukának kell eldöntenie, mit tart a legjobbnak gyermeke számára, a lényeg, hogy mindenki a saját érzéseire hallgasson. Van, aki akkor nyugszik meg, ha üvegből eteti babáját, mert így pontosan látja, hogy eleget eszik, de egy kis biztatással később újból próbálkozik a szoptatással. Ibolya ugyanakkor saját tapasztalataira is alapozva állítja, nem ez az anyaság mércéje, attól, ha valaki csak rövid ideig vagy egyáltalán nem tudja gyerekét szoptatni, semmivel sem lesz rosszabb anya.

Bár a tanácsadás, személyes segítségnyújtás továbbra is Rózsa Ibolya legkedvesebb tevékenységei közé tartozik, oktatóként évek óta részt vesz a laktációs szaktanácsadók újabb és újabb csapatainak képzésében. Így aztán lassan megteremtődnek a feltételei annak, hogy minden szülészeten, gyerekkórházban, védőnői körzetben laktációs szaktanácsadó segítségét vehessék igénybe az anyák. A magánpaxisban dolgozó tanácsadók díját egyelőre még az anyáknak kell kifizetniük, de reméljük, hogy sok nyugat-európai ország példáját követve nálunk is át fogja vállalni az egészségbiztosító a költségeket. Annál is inkább, mert a befektetés biztosan megtérül: a szoptatott gyerekek jóval ritkábban és rövidebb időre kerülnek kórházba, mint azok a kicsik, akiket nem szoptatnak. Ibolya esztergomi La Leche Liga csoportjába pedig te is ellátogathatsz a kisbabáddal!

Forrás: Kismama magazin