A baba angolra és egyéb pici korban kezdett nyelvi fejlesztésre azt mondják (még sok szakember: logopédus, gyógypedagógus, nyelvtanár is), hogy felesleges és káros.
Ezekkel a téves kijelentésekkel azonban nagyon sok lelkes szülőben ültetik el a kétséget, hogy valóban érdemes-e elkezdeni a kicsi gyerekükkel akár a baba angol foglalkozásokat, akár az otthoni angol nyelvű dalok hallgatását. A szülők többsége szeretné, ha a gyermeke minél korábban megismerkedne az idegen nyelvvel, de még idő előtt elveszik a kedvüket, lelkesedésüket, amikor azzal riogatják őket, hogy ezzel ártanak a gyereküknek. Pedig gondoljunk csak a kétnyelvű családokra, ahol a gyermeknek természetes, hogy több nyelvet is hall.
Ebben a cikkben a legnépszerűbb tévhiteket szeretném eloszlatni, amik a korai nyelvoktatással kapcsolatos félelmeket generálják, hogy a megfelelő háttérismeretek birtokában a szülők bátran belevághassanak gyermekük korai nyelvi fejlesztésébe – akár otthon, akár csoportos foglalkozások keretén belül.
Tévhit 1.
A gyermek számára megterhelő, ha idegen nyelven is beszélünk, énekelünk neki
A nyelvelsajátítás egy észrevétlen, természetes folyamat. A szakemberek külön terminussal jelölik a 10 év alatti és 10 év feletti tanulók idegen nyelvi fejlesztését. A 10 éves kor alatt gyerekek az idegen nyelveket az anyanyelvükhöz hasonló módon sajátítják el, így ezt a folyamatot nyelvelsajátításnak hívják. A 10 év feletti tanulók a nyelvet már valóban tanulják, összefüggéseket keresnek, fordítanak, ezt hívják nyelvtanulásnak.
Ezért is nem szeretem a korai nyelvtanulás/nyelvoktatás/nyelvtanítás szavakat használni, hiszen a kicsi gyerekekkel – ha megfelelő módszereket használunk – ez nem tanulás, hanem sokkal inkább játék. Ugyanazt csináljuk angolul, mint amit magyarul is teszünk: énekelünk, mondókázunk, játszunk, beszélgetünk – csak tesszük ezt a magyar mellett angolul is. Mivel játékba, cselekvésbe ágyazottan történik a nyelvátadás, ezért nem megterhelő számukra. A kicsiknek evidens, hogy egy tárgynak több neve is lehet, amiket nem ismernek, így nem okoz nekik problémát, amikor a magyar mellett angol szavakat is hallanak.
Természetes kíváncsiságukat kielégítő szórakozás, ha idegen nyelven is hallgatunk dalokat, énekelünk és játsszunk velük.
Tévhit 2.
Később fog kezdeni beszélni az anyanyelvén, megkésett beszédfejlődést, diszlexiát okozhat
A természetes kétnyelvű gyerekeknél előfordulhat, hogy később kezdenek beszélni, hiszen egymással párhuzamosan két nyelvet is hallanak, ha a szülők anyanyelve nem azonos. De ez sem törvényszerű, hiszen a gyerekek nem egyformák, vannak, akik már egészen korán kezdenek beszélni, míg mások teljesen jól megértetik magukat beszéd nélkül is. Könnyű ilyenkor a korai nyelvi fejlesztést hibáztatni, de nem bizonyítható, hogy ettől alakulna ki a megkésett beszédfejlődés, vagy a diszlexia.
Amikor heti egy alkalommal visszük a gyermeket csoportos nyelvi foglalkozásra, vagy esetenként otthon angol nyelvű mondókákat hallgat, vagy mi beszélünk hozzá napi szinten nem fog semmilyen fejlődésbeli károsodást okozni, hiszen az anyanyelvi impulzusok sokkal erőteljesebben érik a gyermeket, és ez a domináns.
Tévhit 3.
Tanuljon meg először az anyanyelvén
Téves elképzelés, hogy a kicsinek először az anyanyelvén kellene megtanulnia, hiszen több nyelv elsajátítása történhet egymással párhuzamosan is. Az egészséges ember agyában végtelen hely áll rendelkezésre a nyelvek tárolásához. Bizonyos kutatások még azt is bebizonyítják, hogy aki idegen nyelven beszél, az a saját anyanyelvén is választékosabban és szebben fog kommunikálni. Az újszülöttek bármely nyelv elsajátítására képesek, akár akcentus nélkül is megtanulhatnak így beszélni.
Másrészről viszont a nyelv egy állandóan változó rendszer, nincs olyan pont, amikor azt állíthatnánk, hogy már megtanultuk az anyanyelvünket. Mindig születnek újabb szavak, változnak a szabályok, így véleményem szerint nem indokolt, hogy miért kezdjen például a gyermek csak 3-4. osztálytól nyelvet tanulni. A kritikus periódus elmélet szerint pontosan ez az időszak az, 10-12 éves kor – pubertás kezdete – amikor befejeződik a nyelvfeldolgozásért és beszédfunkcióért felelős agyi területek rugalmasságának fejlődése.
Ez azt jelenti, hogy a nyelvelsajátításra a legalkalmasabb időszak a 2-4 éves életkor, amikor ez a rugalmasság még fennáll, majd idővel lassul és a végén az agyféltekék elnyerik végleges állapotukat. Ha ebben a fogékony időszakban találkozik a gyermek a nyelvvel, nyelvekkel sokkal könnyebben tanulja azt.
Tévhit 4.
Össze fogja keverni a nyelveket
Ez a legenda is egy nagyon sokszor emlegetett érv a korai nyelvoktatást ellenzők körében. Szintén előfordulhat, hogy kezdetben a gyermek összekeveri a nyelveket, de ez csak egy ideiglenes állapot, még egy gyerek sem „maradt így”. Mivel a gyermek szókincse nem egyformán fejlődik a két nyelven, ezért természetes, hogy azokat a szavakat fogja használni, amik először eszébe jutnak, könnyebben megjegyzi őket, vagy szimpatikusabbak számára.
Ahogyan a saját lányom is teszi, két és fél évesen előfordul, hogy egy mondaton belül a két nyelvet használja, például ebéd közben: „Nem kell több carrot.” (Nem kell több répa.) Ilyenkor nem kell megijedni, amit tehetünk, hogy kiválasztjuk az egyik nyelvet és azon elismételjük helyesen a mondatot, hogy tudatosuljon benne, mikor melyik nyelvet használjuk.
Egyébként ez is annak a bizonyítéka, hogy a kicsik még nem tesznek különbséget a nyelvek között, hiszen neki a sárga zöldség ugyanúgy carrot, mint répa, nem tudja még, hogy ez nem azonos nyelven van. Később, amikor már tudatosul benne, hogy ez két különböző nyelv, magától meg fogja tudni különböztetni őket, így aggodalomra semmi ok.
Sorolhatnám még a tévhiteket, mert sajnos nagyon sok hajmeresztő érv él a korai nyelvoktatás ellen, de ahogy a fentiekből is kiderül, ezek mögött nincsenek megalapozott tények, bizonyítékok. A legtöbb esetben pedig szakemberek, óvodapedagógusok próbálják ezekkel eltéríteni a jó szándékú és lelkes szülőket a korai kezdéstől, pedig lehet, hogy nekik nincsenek is egyáltalán ismereteik vagy tapasztalataik a témával kapcsolatban, csak ők is úgy hallották valahol.
A korai nyelvi fejlesztéssel kapcsolatban egy nagyon fontos pontra kell odafigyelni, ez pedig a megfelelő módszer kiválasztása és betartása, ami mentén a gyermek játékosan, élvezetes módon ismerkedhet a nyelvvel, akár a szülővel, akár csoportos foglalkozás keretein belül. A legfontosabb cél a pozitív attitűd kialakítása és nyelv megszerettetése, hogy a biztos alapokra később építkezni lehessen!
Vidám angolozást!
Forrás: Kovács Judit: Az óvodáskori nyelvtanulás, mint jelenség
A szerző kisgyermekkori nyelvoktató, az Angol Kalauz program alapítója.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
