A hírek felkavarták az érzelmeket. Sokkal több érintett van, mint gondolnánk. Páll Edit, két koraszülött baba, Áron és Léna édesanyja is köztük van.
„Koraszülött ikergyermekek anyukájaként együttérzéssel kevert kíváncsisággal követem a miskolci koraszülöttek halálának ügyét, és – mi tagadás – közben újból átélem a nehézségeket, amelyeket mi is megtapasztaltunk. Átérzem a szülők keserűségét, reményvesztését, és arcomon érzem azt a szemrehányást, amit a média statisztikába csomagolva nyújt át a veszteséget elszenvedő szülőknek és sok ezer sorstársuknak. Már két éve, hogy magunk mögött tudhatjuk az aggodalom és szenvedés összes stációját, amit egy, esetleg két baba idő előtti érkezése okoz. Még mindig érzem a születésük körüli csendet és lázas munkát. Hogy nem láthatom őket, mert azonnal rohannak velük, hogy stabilizálják az állapotukat. Amíg először nem látjuk őket, el sem bírjuk képzelni, hogy milyen picik. Akiknek már van rendes időre született gyermeke, annak rettenetes dolog összehasonlítani a nagyot a csövekre kötött, esendően az inkubátorban fekvő éretlen kis teremtéssel. Ma is borzongással tölt el az emlék, ha arra gondolok, milyen utat járt be a kórház, a szülők és a babák, és milyen idegőrlő, több hónapos munkát végeztek. Pedig a gyermekeim makkegészségesek. Sajog a lelkem azért, mert valami folytán a Miskolcon kezelt kisbabák szüleinek nem adatott meg a boldog családdá válás.
Máig nem értem, miért tapos a sajtó a gyászoló szülők és sok ezer sorstársuk lelkébe azzal, hogy tanulmányokba és statisztikákba burkolt szemrehányást tesz nekik. Kiolvasható az írásokból, hogy a rossz életmódot, a magas életkort, valamint a nemzetiséget és a lakóhelyet tartják a koraszülések okának. A koraszülés hirtelen dolog, derült égből villámcsapásként éri a szülőket. Bárkivel megtörténhet. Elég hozzá egy stresszes élethelyzet, a terhesség alatt hirtelen megemelkedett vércukorszint, vagy egyszerűen csak az ikerterhesség.
A szintén koraszüléssel kórházba került sorstársaim között nem volt drogos, alkoholista és láncdohányos sem. Volt azonban olyan, aki fertőzést kapott, akinél rosszul tapadt a méhlepény, akinek terhességi magas vérnyomása volt. Csupa olyan tényező, aminek elkerüléséért, kordában tartásáért – ha előre láttuk volna a veszélyeket – mindent megtettünk volna.
A korán jött babáknak a tervezett születésig még hátralevő időt a PIC-en kell tölteniük, sorsuk az orvosok, nővérek kezében van. Ottlétünk alatt eszembe sem jutott, hogy esetleg más szemmel néznek rám, vagy urambocsá’ engem okolnának a gyerekek korai világrajöttéért. A koraszüléssel nem találkozó emberek számára elképzelhetetlen, milyen erőfeszítéseket tesznek a szülők, a kórház, és nem utolsósorban a gyermekek azért, hogy elérjék a rendes időre született kisbabákéval azonos életminőséget és egészséget, hogy a családba egészséges, a társadalom részére pedig a későbbiekben hasznos munkát végző, adójából iskolákat és kórházakat fenntartó állampolgárrá váló ember érkezzen.”
Kapcsolódó cikkek
